Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-305
305. országos ülés november 24. 1S$Ő. 153 hosszasága 5 kilométer, szélessége 5600 méter, képzelni lehet t. ház, hogy ha ily tengernyi víz meggyülenüik, mily rendkívüli ostrom alá veszi a sokszor gyenge védrnűveket főleg, ha vihar is dúl. Minden ily alkalommal, midőn a víz magasságát a vihar is fokozza, azok az emberek ott valósággal élethalál küzdelemre vannak kihiva s én elmondhatom, hogy az 1879-iki nagy catasztropba idejében, midőn Szentes városánál 3000 ember 22 napot és 2:2 éjét a gátakon vizbeu-fagyban töltött és ott küzdött vihar és hullámok ellen: ez az elemi csapások elleni oly csatának mondható, mely bátorságra és önfeláldozásra a harcz mezején, emberek ellen vívott diadalok akármelyikével felér. De hát ez drága dicső ég, t. uraim! mert utoljára is egy rendezett államban a honpolgárok érdeke nem az állandó küzdelem és bizonytalanság, hanem főkép a vagyon- és életbiztonság. Ebben pedig e vidékek lakossága nem részesül. Heteken át felduzzasztva van ott és néha hónapokig tart az árviz ezen öblözetben, miután az alatta levő 253 és 341 méternyi szélesség közit változó szorulaton lefolyni nem képes. A természet maga 1855-ben, 1860-ban, 76-ban és 79-ben mindig megmutatta azt, hogy a Tisza nem éri be azon szűken mért ártérre], mely neki ezi-n öblözet alatt a mindszenti szorulatnál hagyatott, mert valahányszor igen nagy volt a víz, mindannyiszor utat tört magának azon védgátakon és visszavette a tőle elvett ártér egy részét. A természet maga mutatta meg, miképen lenne a Tisza e helyen szabályozandó, mi La nem történik, igaza lesz Csongrád megye közönsége feliratának, melyet a közlekedési ministerhez intézett és melyben az mondatik, hogy Magyarországnak ezen legmagyarabb s természeti adományokban leggazdagabb vidéke, mondhatni az ország szive, okvetlenül a Tisza-szabályozás martalékává tétetik s a szabályozás előtt vízmentesen állott városok, helységek és gazdag szántóföldek helyébe előbb-utóbb mocsárok képződnek. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Ha meggondoljuk, t. képviselőház, hogy az 1879-iki árvíz még nem volt az utolsó és úgy a belföldi, mint a külföldi szaktekintélyek állítása szerint, a magasságnak, melyet a Tisza ottan esetleg elérni fog, a maximuma még meg sem határozható: valóban, t. ház, úgy az ország törvényhozásától, mint kormányától csak elvárható, hogy ezen annyira fenyegetett vidék biztonságát és érdekét komolyan szívére vegye és ezt anm feladatai közé sorozza, melyeket megoldani nemcsak szükséges, hanem sürgősen szükséges. (Helyes! (Jgy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. képviselőház, a kik a kormánytól a költséget meg szoktuk tagadni, — akkor, midőn polgárainknak biztonságáról, nemcsak vagyon-, KÉPVH. NAPLÓ XIV. KÖTET. de mondhatni, életbiztonságáról is van szó, tányéron hordjuk a kormány után a pénzt: ebben az egyben magunk kínáljuk s ebben a legnagyobb áldozatokra is készek vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen itt nemcsak nagy anyagi, itten nemzeti nagy érdekek forognak koczkán. (Helyeslés balfelöl.) Midőn tehát, t. képviselőház, én felszólaltam e tárgyban, csak azt akartam elérni általa, hogy a t. közlekedési minister úr azon a nyomon, a melyen t. elődje haladt, vegye kezébe ezen dolgok elintézését. Madarász József (közbeszól): Erélyesebb elintézését! Törs Kálmán: Elég lesz, hogy ha oly erélyesen és abban az irányban, mint elődje tette. És akkor azon földgáttal oly monumentumut emelend magának, melyre igazán büszke lehet, bármily keserű tapasztalatai legyenek is egyébként. (Tetszés bal/elől.) T. ház! Azon élethalál-küzdeletoben, a melyet ezen vidék lakossága vagyon- és életbiztonsága érdekében kifejtett, állíthatom, kimerített már minden eszközt. A petitióknak nagy halmaza fekszik részint a szakminioteriumnál, részint az egész ministertanács előtt. Volt is egy idő — éppen Madarász t. barátom közbeszólására reflectálok — midőn azon vidék lakossága mármár megtalálta azt, a mit 30 év óta nem birt elérni, t. i. a megnyugvást. A volt közlekedési minister ur, a ház jelenlegi igen tisztelt elnöke, 1879. november 21-én 12,195. szám alatt kibocsátott rendeletében kimondotta, hogy a Szentes városa által beii3 T trjtott észrevételekhez csatolt műszaki véleményben felhozott indokoknál fogva részéről is szükségesnek tartja, hogy a hármas alsó-ányási töltések mentén 500 ölnyi belső ártér hagyassák, hogy az árviz lefolyása eléggé biztosi ttassék. A volt közlekedési mimster ur a vidék megnyugtatására és kívánságához képest kívánta megoldani ez életkérdéseket. Nehéz jellemeznem azon, mondhatnám, igazi lelkesedést, mely ama vidéket ezen rendelet megismerésekor eltöltőbe. De alig voltak e szegény emberek ez évtizedek óta soha nem tapasztalt jó érzés élvezetéhen, melyet a biztoülét tudata nyújt, midőn a mostani közlekedési minister ur egy másik rendeletben fölkérte az összes iratokat és a volt minister határozatát, mint ott magukat ugy a sajtóban, mint a közélet terén kifejezték, a minister határozatát „appellálta" a saját ministertanácsosa véleményéhez. Kirendelte ugyanis Kiszely Károly ministeri tanácsos urat, hogy miután a Pallavicini-uradalom részéről ezen megállapított terv ellen kérvény nyújtatott be és ezen kérvén vben kangsúlyoztatik az, hogy ama vonalon, 20
