Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-305
J52 305 « országos ölés november 24. 1880. szólalok, igen-igen nagy szüksége van a közle- j kedési miuister urnak és a kormány jóindulatára. | Hisz azon vidéknek léte és nemléte forog a kérdésben és ezen lét és nem lét kérdését a kormány van hivatva megoldani. Élet- és halálharczot vív azon vidék s e harcz miként dőljön el, annak eldöntése a kormány kezében áll. De midőn e fölszólaíásommal a kormány jóindulatát nem hogy el akarnám téríteni e vidéktől, sőt azt még erősíteni óhajtanám, nem tehetek róla, én vagyok, a ki legjobban sajnálja, hogy bizonyos tények és viszonyok egyszerű elsorolása, előadása a t. ház előtt ugy fog hangzani, mintha vád lenne. Ellenséges indulat, t. ház, engem a minister ur ellen nem vezet, de képviselői kötelességemből kifolyólag tartozom itt kijelenteni, miszerint a felszólalás okvetetlen szükséges, részint saját lelkiismeretem megnyugtatása végett, részint, mert a felszólalás által is remélem, hogy az óhajtott czélhoz közelebb jutok. Ne mondhassa a bekövetkezhető catasztropha esetén a t. ház rólunk : „én törvényhozás nem ragadhattam meg az alkalmat, a kormányt kényszeríteni oly intézkedések megtételére, melyek a baj elhárítását lehetővé tették volna, mert ama képviselő urak, kik a kérdés részleteibe be voltak avatva, a tiszavidéki képviselők, elmulasztottak bennünket, a képviselőházat a helyzetről kellőleg informálni, mi nem tudhattuk, hogy oly nagy, oly imminens a veszély. Pedig az, t. ház. Mielőtt a tiszaszabályozási munkálatok megkezdettek volna, a Pallavicini-féle mindszenti hitbizományi uradalom, az alsó Tisza jobbpartján Csongrád és Szeged köztt fekvő birtokait részint a mindszent csányi országos ut, részint saját töltései által védelmezte, az árviz ellen, oly töltések által, melyek csaknem a Tiszamedrének szélére jutottak. Midőn később a tiszaszabályozási munkálatok megkezdődtek, mindenki előtt evidens volt, hogy a Pallavicini-féle hármas, dilitori és alsóányási gátakat be kell illeszteni a tiszaszabályozási és védekezési míívek hálózatába, mivel azok a szemközti fekvő mindszenti természetes magaslatokkal oly szondátokat idéztek elő azon helyen, hogy a felettök meggyülemlő árviz azokon kellő lefolyást nem találhatott. Ha valaki csak futólag is megtekinti a térképet, önkénytelenül a bibliai teve jut eszébe, melynek a szentírás szerint oly nehéz a tüfokán keresztül bújni. Előre volt látható, hogy árviz idején itt nagymérvű duzzadások fognak előállani és a tapasztalás ezen előleges feltevéseket csakugyan igazolta. Már 1855-ben oly nagy volt itt a vizduzzadás, hogy a lakosság a kétségbeesett védelem daczára alig birta volna magát megmenteni, ha a szemköztti hármasi töltés ki nem szakad és az ár némileg le nem száll. Ugyanaz ismétlődött 1876ban s ekkor ugyancsak az mentette meg a vidéket az el borítástól, mert a túlsó part átszakadt, valamint az 1879-diki catastropha lefolyása sem jellemezhető' egyébként, mint úgy, hogy a Szeged fölött eső e vidék menekülését nagyrészt annak köszönhette, hogy Szeged elveszett. Ezt ama vidék lakossága belátta s a tapasztalás által meggyőződésében megerősítve, mindent elkövetett, hogy azon öblezet áradatának, mely ott meggyűlni szokott, a kellő és gyors lefolyást biztosítsa. 24 esztendeig küzdött, hogy ezen czélt elérje. Mint egy hozzám érkezett levél mondja: hatalmasok, ellen a gyöngék, titánok elleu a gnóiüok harcza volt az. 24 évi küzdelem után a Pallavicini-féle uradalom igazgatósága nem volt rábirható arra, hogy azon gátjainak beljebb vitelét eszközölje, melyek a mindszenti magaslatokkal együtt ama veszedelmes szorulatot képezték. A tervezet megállapítva, a törvény határozatához képest tárgyalás alá bocsáttatott és az érdeklettek észrevételével együtt a kormányhoz fölterjesztetett. A szabályszerű tárgyalás megtörtént, az észrevételek beadattak és az érdeklett községek, valamint Csongrád megye közönsége is 1879. január 25. s a következő napokon tartott közgyűlés alkalmával 55. szám alatt az iránt kérték meg a közlekedési ministeriumot, hogy az alsóányási töltés mentén 500 öl ártér kihagyását s a gát mielőbbi kiépítését rendelné el. T. ház! E nagyon fontos kérést a megye igen nyomatékos okokkal és érvekkel támogatta. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy a Tisza által fenyegetett vidékek köztt egyetlen e;>y sincs, mely a veszedelemnek annyira ki volna téve, mint azon része a Tisza völgyének, mely a Marosnak és az egyesüli Kőrösöknek a Tiszába szakadása közé esik. Három folyónak a vize egyesül itt, a mi, ha egy időre esik, a víz magasságát kiszámíthatatlan mértékben fokozza; fokozza annál inkább, mivel a Tiszának 102 átmetszése közül a mindszenti szorulatok fölötti Tiszára esik 86 és ez átmetszések a felső vidékein úgy is rohamosabb Tisza vizének lefolyását gyorsabbá, sebesebbé teszik. Az egyesült Kőrös és Marosvizének egy része szintén hajózható állapotba van téve s átmetszések által rövidítve. Ez állandó bajokat idéz elő. De hozzájárul ehhez, t. ház, hogy az átmetszések által amúgy is meggyorsított Tisza folyása az alsó Tiszának nevezetesen azon területén, melyről éppen beszélek, már meglassul, annyira, hogy a külföldi szakértők mérései szerint egész a torkolatig Qgy kilométerre csak két-három centiméter esés jön. Ehhez járul a Csongrádmegye északi részének egy másik speciális sajátsága, az t. i., hogy ezen mindszenti szorulat fölött oly nagy téres öblözet esik, a milyet, egyet kivéve, az egész Tiszamentén nem találunk; oly öböl, melynek
