Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-305

305. országos ülés november 24. 1880. 149 juk!) Az egyik alázatos véleményem szerint az, hogy miután a társulatok pénzügyileg rendezetlen rósz állapotban vanuak, a társulat tagjai, a munkálatokra szükséges pénzt a kellő időben kirovások vagy kölcsönök utján előteremteni nem bírják, a legutolsó perczben, vagyis mikor az árvízveszély már a kapu előtt álí, kénytelenek védműveiket erősíteni és építeni és igy a késő időben végzett munka háromszor annyiba kerül, mintha a kellő időben láttak volna hozzá. Nincs egyetlen egy társulat sem és pedig sem az alsó Tiszai, sem a mellékfolyók mentén, mely társulat ez ideig ne építkezett volna november, deczerober, január és februárban, egy szóval a téli hónapokban. A ki a viszonyokat ismeri, az nekem ebben igazat fog adni, hogy az ily munka végtelen drága. A másik veszedelem, mely ebből következik, az, hogy az ilyen téli építkezések alkalmával nem válogathatják meg az anyagot, melyből a töltések építtetnek, Fagyos földet kénytelenek beépíteni és oly anyagot, szikes földet használnak fel, mely ugyan nyáron át nem mutat fel semmi veszélyes pontot, úgy néz ki, mintha egészen ép töltés volna s az első árvíz, mely egy év múlva jön, nemcsak megrongálja, de elszakítja az egész töltést, a mi megtörtént pl. az úgynevezett peredi szakadásnál, hol a teljesen ép és erősnek látszó töltést nemcsak elszakította, de egészen felfordította az ár. És hogy ez igy történt, ennek oka újból ott található, hogy a társulat financiális ügyei rendezve nem voltak és éppen azért csak azon időben, midőn a kormány által kényszeríttetett, hogy védgátjait készítse el, drága áron és rósz anyagból építették meg a gátakat. A másik baj a tiszai kérdéseknél általában az, alázatos véleményem szerint, hogy nincs egy központi ezervezet; Egy oly központi szervezet, mely iránt nemcsak bizalommal viselteinek, hanem melyről azt is tartanák az illető társulatok, hogy saját társulati érdekeik előtérbe tolása nélkül képviselik a védelmi kérdéseket, A jelenleg jogerőben lévő törvény értelmében a kormánynak csak akkor lehet e kérdésekbe beavatkozni és ezek iránt intézkedéseket tenni, a mikor az executió esete áll be. Az iránt, hogy az autonóm jogokkal bíró társulatokat a kormány figyelmeztesse időközonkint, a törvény ad jogot, de arra nem ad jogot, hogy ha a kellő időben, t. i. nyáron át az illető társulat elmulasztotta védgátaknak megerősítését, arra kényszeríthesse. Hanem bekövetkeznek az executiók télen és úgyszólván a kormány van azon helyzetben, hogy rákényszerítse a társulatot rósz anyagból és drágán, építkezni. Ez nézetem szerint a törvény egyik hiánya. A másik, a mit már említettem is, az, hogy a nélkül, hogy az egész Tisza és mellékfolyóinak ügye eg3^ kézbe központosittassék, a mi alatt egy hatalmi fórumban való központosítást értek, a tiszai ügyekben minden intézkedés, jöjjön az akár a kormánytól, akár az egyes társulatoktól, nem fog azon összhanggal birni, nem fogják egy mást úgy kiegészíteni, mint a hogy ily folyók szabályozásánál rendszer és védekezésnél kell hogy megtörténjék, ha sikert akarunk elérni. Én ugy tudom, t. ház, részint közvetlen tapasztalásból, részint oly egyének meghallgatásából, a kik a helyszínén sok éven át íapasztatatokat szereztek, valamint aunak folytán, hogy az egyes társulatok ügyeit is komoly megfontolás és tanulmány tárgyává tettem, ugy tudom, hogy jelenleg a Tisza és mellékfolyói összes ártéréinek birtokosait tulaj donkép nem a magas közadók, hanem a vízvédelmi költségek teszik tönkre. Igaz, hogy megvédekeztek a Tisza árja ellen jól-rosszul, de most azon financiális baj ellen, mely annak következményeként rajok hárul, kell újból védgátat emelni, mert ezen társulatok, melyek költségei kivált az alsó Tiszán évenkint szaporodnak és a nélkül, hogy a veszély megszűnt volna, a társulatok tagjai éppen a vízvédelem költségei miatt ma-holnap koldusbotra jutnak és Magyarország leggazdagabb, legmagyarabb vidéke rendszeresen egy catastropha elé vezettetik. Figyelemmel kisértem és olvastam az u. n. tiszai központi bizottság azon operatumát, melylyel a központi bizottság a társuktok központosítása iránt kivan gondoskodni és másfelől olvastam azon előterjesztést, melyet a tiszai központi bizottság a közlekedésügyi ministerliez benyújtott. Ugy tudom, hogy a társulatok többsége azon szervezetet, mely a tiszai központi társulat javaslatában foglaltatik, magától elutasította és ennek főokáí abban keresem, mert oly központot, melynek admlnistrátiv joga ne legyen, mely egyebet ne tehessen, mint hogy kritizáljon felfelé és lefelé, kritizálhassa a kormányt és a társulatokat, a nélkül, hogy joga és kötelessége legyen oly dolgokat elvégezni, melyek elvégezésére ily központok hivatvák, elfogadni a társulatok soha nem fognak. Megvagyok győződve, hogy mindaddig! míg az egyes társulatok fognak meghallgattatír", egyéb nem fog történni, mint minden egyes társulat saját szempontjából kivan egy központot alakítani. A mig csupán a ^központ fog meghallgattatni, más véleményt nem fog adui, mint a melylyel a felelősség legnagyobb részét magától távol tartván, a felelőségben ég az intézkedésekben másokat kíván nagy mértékben részesiftetui, magának pedig a kritika jogot kívánja fenntartatni. Ezer: desolált állapotokat azonban nézetem sze-