Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-305

150 305. országos ülés november 24, 1880. rint tűrni nem lehet s ezen desolált állapotoknak véget vetni egyedül az igen t. kormány képes s az én alázatos nézetem szerint kötelessége is. Mert a kormány az egyes társulatok, az egyes egyének érdekeitől oly távol áll, hogy ő maga sokkal függetlenebbül tudja ez irányú javaslatait megtenni, mintha egyes társulatok volnának erre felhíva. Ennél fogva én azt hiszem, hogy ha egyátalán Magyarország alföldje felől gondoskodni akarunk, elodázhatlan szükség, hogy az igen t. közlekedési minister ur a társulatok központi administratiója tekintetében a képviselőháznak minél előbb javaslatot nyújtson be, hogy azon egyes társulatok köztti súrlódásoknak, azon kapkodásnak, mely a rársalatok alakításánál és érdekeik kezelésénél történnek, egyszer vége vetessék. Továbbá, hogy segítve legyen, szükséges még, hogy az erre vonatkozó törvények, melyek eddig hozzattak, bizonyos mértékben módosíttassanak. Mert, hogy a t. ház előtt világossá tegyem, bátor vagyok a törvénynek két különböző intézkedésére hivatkozni, melyek egyikében a büntetés ugyanaz, a mi a másik esetben praemium.T.i. a tiszai kölcsön megadásának feltételéül az mondatik, hogy a tiszai kölesönre vonatkozólag a társulat köteles meglehetős terjedelmes kimutatásokat és meglehetős erős biztosítékot nyújtani. Csak ha ezen feladatnak eleget tesz, részesül a tiszai kölcsönben, illetőleg előlegben. Másfelől ott van a másik törvény, mely azt mondja, hogy ha egyik társulat a kellő időben megtörtént felszólítás után sem építené ki védgátját, a kormány saját költségén építteti ki és ezen előleget fölhajtja a társulatra. Tehát a társulat, ha maga nem építteti ki a védgátot, büntetésül megkapja azon praemiumot, melyet a másik társulat csak nagy fáradsággal és teljes biztosítéknyújtással nyer. Azonban én egy központi igazgatást a nélkül képzelni nem tudnék, hogy egyszersmind ezen központnak hatalmi ereje ne legyen arra, hogy ő maga javíthasson, tehát egy bizonyos tartalékalappal rendelkezzék; mert ugy disponálni, hogy minduntalan ő maga essék a társulatok terhére és minden egyes alkalommal kivettessék azon költség, a melyet a központi admänistratió hoz a társulatoknak, ezt helyesnek nem tartanám; de szükségesnek vélem azt is, hogy ezen központba kötelezőleg minden társulat belépjen; mert a nélkül központot alakítani, mint eddig volt, hogy a törvény maga elismerje ugyan a központot, de a társulatokra kötelező ne legyen a belépés, ezélSKeríí és helyes nem volna. A kormánynak saját felelősségére befolyás, intézkedési jog adassék ugy a központra, mint a társulatokra,, különben pedig a társulatoknak autonómiája a közérdek által kivánt határokon belől teljes épségben fenntartassék. Ily értelmű törvényjavaslat, szerin- \ tem elodázhatlan, ez egyedül mentheti meg az alföldet a legközelebbi időben a catastrophätól és egyszersmind mentheti meg a képviselőházat attól, hogy jövőben óriási összegeket szavazón a eatastrophák orvoslására, mert ha ily intézkedések nem fognak történni, az bizonyosan be fog következni, hogy a jövő évek folytán milliókat kell nem az alföld megvédésére, hanem az ország különböző vidékei által szenvedett károk fedezésére fizetni. Kisebb áldozatakat, kisebb költségeket az összes tiszai érdekeltek érdekeben megbír az ország, de nagy eatastrophák sebeit újból meg újból behegeszteni, gyógyítani, még az ország ereje sem elégséges. Én a magam részéről a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nagyon rövid időre vagyok bátor a t. ht.z figyelmét igénybe venni, mert az én felszólalásomnak tárgya a közlekedési ministerium költségvetésének átalános tárgyalásakor szintén nem lett volna egyéb, mint az, a mit előttem Thaíy Kálmán igen t. képviselő ur kifejtett, némileg megtoldva azonban azon meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy a közlekedésügyi politikának legközelebb minden egyebet és névszerint minden vasúti intézkedést kivétel nélkül fontosságban messze túlhaladó feladata két vizi összeköttetésnek létesítése, illetőleg használható karba helyezése. Egyik közvetlenül a nyugati államok felé vezető, a természet által nyújtott viziutnak, a Dunának használhatóvá tétele. A másik egy oly vizi összeköttetésnek létesítése, mely tengerpartunkhoz lehetőleg közel fekvő pontig a vízi szállítás előnyeiben részesítse terményeinket. Ezen feladatok másodikáról ma tüzetesen szólni amúgy sem volt szándékom. A közlekedésügyi minister előterjesztésében foglaltatik egy tétel, a mely a most említett vizi úthálózat tanulmányozására vonatkozik. Az országon gazdasági egyesület ez ügyet ugy is felkarolta és ezen kettős utón : a ministerium részéről — remélem — nem túlságosan hosszú idő múlva bemutatandó eredménye a tanulmányozásoknak és a gazdasági egyesület által e tekintetben leendő tanulmányozás következtében remélem, nem sokára abban a helyzetben leszünk, hogy tüzetesen hozzá szóljunk a kérdéshez. Most különösen a felső Duna és nevezetesen a dévény-komáromi, dévény-gönyői Dunarész szabályozásának fontosságát óhajtom hangsúlyozni. De megvallom, e tekintetben előttem szólott Thaly Kálmán képviselőtársam oly alaposan tárgyalta a kérdést, annyira kimerítőleg elmondott minden szempontot, mely figyelembe veendő, hogy nekem alig marad egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy én az általa e részben elmondottakban teljesen osztozom s azokat magamévá teszem