Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-305
395 országos ülés november 24. 1880. 147 mű, — midőn saját vizmfítani hivatalos felvételeit megtéteti: méltóztassék e derék és szorgalmas szerzőt legalább azzal jutalmazni, hogy a felsődunai szabályozás tervénél az itt lefektetett eszméket és méretek eredményeit méltó figyelemben részesítse. (Helyeslés.) Midőn egy magám ember 25—30 évet szentel életéből egy ily közezélnak, midőn 30—40,000 forintot ad ki saját zsebéből egy országos érdek megvalósításához; viszont csakugyan tartozik az ország is azzal, hogy a parlamentben felemlittessék e dicséretes törekvés és hogy a jeles szakmunkát az illető minister méltó tekintetbe vegye (Élénk helyeslés.) Nem mondom azt, hogy iránytűül e munka vétessék ; de nem tartanám illőnek, ha Lanfranconi müve csupán azért, mert egy magánember fáradozásainak eredménye, a szabályozás nagy munkájánál teljességgel mellőztetnék, félretétetnék. A t. minister ur Komáromon alóli zátonymunkálatoknál minő műveleteket teljesített azon fél millió erejéig, mely részére pótkitelképpers a jelen év folytán megsza\ áztatott ? azt meglehetős részletességgel kimutatja el őt erjesztésében. Úgymint a jobb- és balparton egyrészről 1000, másrészről 3100 méter bosszúságban kŐhányásokat rakatott két méter magasságban a zérus vízállás felett; s maga is bevallja, hogy a l)una folyam sebessége Komárom alatt legalább is egy harmaddal növekedett ezen munkálatok folytán; ezen sebesség mindazonáltal a számítások szerint meg fog szűnni, mikor a Duna átalános szabályozási terve foganatosítva iesz. Hát, hogy szűnjék, t. ház, ez óhajtandó; mert mai napság a hajóforgalom Komárom alatt ezen új védmű által, mely befejezéséhez közeledik, nem kevéssé akadályoztatik. A gőzhajók, melyek terhelt uszályhajókat visznek, kénytelenek e rohammal folyó Dunaszorulaton az uszályhajókat hátrahagyni és azután egyenként fölczipelni; mert lehetetlen e viz sebessége miatt azokat egyszerre f öl vontatniuk. Tudom, hogy a minister ur szakemberei e helyen azért szorították össze annyira a Dunát és azért idézték elő e mesterséges sebességet, hogy maga a Duna mossa ki a medret, melyet a zátony testén keresztül vontak és igy olcsóbban teljesíttessenek a mélyítési munkálatok. A főezél volt azonban a harcsási zátonynál Komárom várának és városának megvédése. A minister ur ugyan csak a várost említi: de én tudom, hogy a komáromi vár parancsnoka lesz neki leginkább lekötelezve e zátony kotrásért. Nevezetesen egy pár évvel ezelőtt, midőn Komáromot árviz fenyegette s részben el is öntötte, mert ezen zátonyon Ó-Szőny fölött a jég megtorlódott s a Duua vize a Vág beömlésénéí fölfelé nyomatván, a Yág felemelte a rajta lévő hidat és azt folyása ellen fölvitte néhány mértföldnyire. Ugyanakkor a Vág vize, — miután Komárom várának őrsége mind a két fülére annyira elaludt, hogy a kazamaták ablakait, sőt a vár kapuit is nyitva feledte, mig a város minden intézkedést megtett, — egy éjszaka betörvén az árviz, a várbeli puskapor-, posztó- és élelmikészletek tetemesen megkárosultak. Ugy tudom, hogy a várparancsnok nemsokára ezen sajnos esemény után nyugdíjaztatott. Azonban most már a jelenlegi várparancsnok, (kit különben igen gondos, körültekintő és mint volt hadmérnökkari tisztet, képzett hydrotechnikusnak is ismerek) bátran alhatik. Mert a t. minister ur a harcsási gátak és kőhányások által a Dunának oly gyors folyását. idézte elő, hog}'' ott ugyan semmiféle jégtorlás többé meg nem állhat; s annyi bizonyos, hogy igy az árviz Komáromot nem fogja egyhamar el Önteni, ha csak a Vág vize valamikép ismét föl nem dagad és föl nem nyomatik s a Csallóköz felől nem tör be az ár. A t. minister ur ugyan a Duna e harcsási gyors folyására azt jegyzi meg, hogy: „az árvizek tömege a kőhányások miatt duzzadás nélkül lefolyhat, miután ezek a nagy vizek folyási szelvényét csak jel eritéktelenül szűkítik meg." Annyit tehát még is concedál, hogy habár nem is jelentékenyen: de mégis megszííkítik a folyót. Két méter magasak lévén a falak: e magasság a kis víz lefolyását igen, de a nagyét jelentékenyen nem akadályozza, miután a nagy árvizek felette fognak elhúzódni. Azonban, midőn az egész felső dunai rész, a mint kívánatos, szabályoztatni fog: akkor a minister ur is elismeri, hogy ezen rész is veszítendi roharaosságát, sebességét, a meder állandóan megszűkül és akkor megtörténhetik, hogy valóságos duzzadás fog keletkezni. Ez azonban csak suppositum, nem határozott állítás. Azonban vannak hydrotechnikusok, a kik félnek a bekövetkezésétől; — természetesen csak a jövő fogja megmutatni, alapos volí-e félelmük? A Lidia-zátonyról azt mondja a minister ur, hogy a 150,000 forintot, a mit az idén előirányoz, még megszaporíthatja a tavaly előirányzott 60—65,000 forinttal, úgy, hogy ezen összeg 210,000 frtra fog rúgni; és pedig azért szaporíthatja: mert úgymond az e zátonynál szükséges munkálatokat még ekkoráig nem indította meg azon okból, mivel ezen munkálat a felső Dunaszakasz — a Dévény-Komárom köztti Dunaszakasz átalános szabályozásával szorosan összefügg. Én is azt tartom és e tekintetben intézkedését csak helyeselhetem; mert ezen 150,000 illetőleg 210,000 frt valóban a Dunába dobott pénz lenne, ha tekintet nélkül a felső Dunarész szabályozására, költetnék el a mondott czélra. Ugyanis, hiába említi a minister ur , hogy 19*
