Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

10 299. országos ülés november 17 1880. kapjon azért, mert embertársának kárt tesz Ezen a bajon segíteni kell és pedig úgy látom, hogy a jelen kormány ezen segíteni nem akar. A mi igazságügyi politikánkat illeti, t. ház, erre nézve elmondhatom, hogy úgy állunk, hogy az ember a kalapjába beteszi, nyerek-e vagy vesztek, rábízza magát, hogy nyer, jó, ha azt húzza ki, hogy veszt, úgyis jó. (Derültség.) Sajnálom, hogy nincs jelen az igazságügyminister ur, hogy hallaná. Az árviz veszély alkalmával, tudjuk, hogy mindenki iparkodik a belvizektől megszabadulni és sok ember magának jogsértést is enged, nem törődve azzal, hogy a szomszéd birtokára fogja a belvizet árasztani, csak az övé mentve maradjon. így történt, hogy bizonyos Csukás-réven messzeföldröl, különösen a szent-királyi és bagi pusztákról több tulajdonos leeresztette a belvizet. A víznek az alföld egyik városánál kellett volna a Tiszába mennie, a hol azonban a Tisza vize akkor 8 lábbal állott magasabban, mint a belviz. E város lakossága kimondotta, hogy ezt tűrni nem lehet, mert hiszen a mi belföldjeinket teszi tönkre, melyek örök időkre mentesítve voltak az iszaptól, de ezenkívül a tiszai védtöltéseket is tönkre teszi, mert ha töltéseinket elnyalja a viz, akkor hiába való a szegedi védekezés Hát kérem, bizony itt az elkeseredés ós jogos védelem kezet fogott a bátorsággal és valami védgátat állítottak fel. Ekkor meg kapja magát egy tulajdonos, a kinek pedig azon évben nagy haszna volt abból, hogy a viz földjeit elöntötte, mert dohánya és kukoriczája három annyira ment, mint az előbbi években, —- birói szemlét kért és az elrendeltetett. És daczára annak, hogy a lakosok más törvényszék területén laknak, illetéktelen törvényszék területén pöröltettek be. Ügyvédeik kifogásolták a birói illetékességet kimutatván, hogy a polgári perrendtartás 36. §-a nem engedi meg, hogy igy történjék. És kérem, mit talált fel a birói leleményesség ? — Miután a hely, hol a kár elkövettetett, a mi területünkön van, mondák, itt kell elbirálni, mert úgy látszik.mintha a kárttevők magukat kötelezték volna, hogy itt fizessék ki a kárt. E törvénybe ütköző dolog megsemmisítését kérték az ügyvédek, mert a perrendtartásban az foglaltatik, hogy mindig a helyszíne szokott lenni a cinosura, de a polgári perrendtartás világosan mondja azt is, hogy személyes perekben mindig az illető lakóhelye határoz. Hoztak erre egy decisiót a curián, hogy a bírónak illetősége megállhat és olyan kezekbe terelték az árvízből származó ügyet, mely területen árviz nem volt és a szegény emberek, meglehet, pervesztesek is lehetnek. Túl kell egyszer tennünk magunkat a deeisió világán és méltóztassék az igazságügyminister ur, az országgyűlés, a Felség által adott jogainál fogva odahatni, hogy a legfőbb bírák is tartsák magukat a törvényhez; mert mig magyarázhatják a törvényt pro et contra, azon szerencsétlen állapotban lesz a magyar igazságügy, hogy bele teszem a kalapba, nyertem, vesztettem, s az egyiket kihúzom. De tovább megyek; az igazságügy körül tapasztalok más visszásságot is. Én azt a vita keretébe valónak tartom, mert az igazságügyet is bevonták a politikába, ezt tehát itt érinteni kell. Nincs valami fájdalmasabb dolog, mint mikor azt tapasztalja az állampolgár, hogy az államhatalom nem egyformán méri az igazságot; itt kedvez, amott nem. Én tehát azt akarom, hogy ne kedvezzen sehol, mérjen egyformán igazságot Péternek és Pálnak is. Ilyen igazságtalanságnak tartom, hogy 16 királyi járásbiróság fel van ruházva telekkönyvi jogokkal, a többi pedig szaladgálhat 8 —10 mérföldre, hogy egy telekkönyvi kivonatot szerezzen. Vagy nem kellett volna felruházni egyet sem, vagy pedig fel kellett volna ruházni valamennyit. Mert a hazának olyan polgára Péter, mint Pál és rettenetes igazságtalanság az, hogy az egyik mindennap megnézheti a birtokívét, a másik pedig 3—4 napi járóföldet tegyen azért, hogy megnézze, hogy valami gonosz ember nem tábláztatott-e birtokára. Ez a második. A harmadik az, hogy az igazságügyminister ur tűri azon anomáliát, mely az ügyvédi díjakra létezik. Én biztosítom a t. házat, hogy ha egy nemzetipárti ügyvéd perel, 5 — 6 száz forint után megítélnek neki 3—4 frt perköltséget, ha pedig egy kormánypárti ügyvéd perel, megítélnek neki 51 frt után 31 forintot. Nem úgy fizeti a szélsőbali, illetőleg nemzeti párti ügyvéd a személyes kereseti adót, mint a kormánypárti? Méltóztassék ez ügyet scala által szabályozni, hogy az ügyvéd a birói önkény alól megszabaduljon. Ha közoktatásügyünket tekintem, nem tehetek róla, de kénytelen vagyok bevallani, hogy azon nagy vaskos kötet elolvasása után, melyben a t. minister ur az oktatásügyet feltüntetni iparkodott, el kell ismernem, hogy vannak az országban egyes helyek, a hol javulást látok. így van az Budapesten, a melynek közoktatási tanácsa iránt szivemben a legnagyobb hálával vagyok eltelve. Azonban vannak falvak, a hol teljesen elhanyagolt, mondhatom, sokkal rosszabb állapotban van a népnevelés ma, mint volt az 1868: XXXI. t.-ez. meghozatala előtt. Addig legalább az illető egyházi hatóságok tartották szent kötelességüknek, hogy a népnevelés ügyére felvigyázzanak és gondoskodtak arról, hogy ne csak legyen, hanem működjék is és tanítson a tanító. Ma a községi iskolákkal ezek az egyházi urak nem törődnek többé. Sok esetet tudnék felhozni, a melyekben ezek az urak azt mondották, semmi közünk hozgá, elhagytad a mi