Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

130 304. országos ülés november 23. 1880. eltekintve a telepítvényi ügytől, melyről később leszek bátor nyilatkozni, a becslésre, a másik a fizetési megállapodásokra vonatkozik. Hogy va­gyunk a kormány előterjesztésével és hogy va­gyunk az ellenzék követelményével. A becslésre nézve azt mondja a határozati javaslat s még inkább az indokolás, hogy ennek alapelveit kell egy törvényjavaslatban megállapítani. Mit mond a kormány előterjesztése ? Azt mondja: nem be­szélek elvekről tüzetesen, nem mondok átalános sokfelé magyarázható elvi nyilatkozatokat, ha­nem itt van a eoncrét dolog az első parcellától kezdve az utolsó birtokrészig, mely eladásra ki­jelöltetett, tüzetesen megbecsülve, becsárával együtt felvéve e jegyzékben: méltóztassanak hozzászólani akár egyenkint, akár összesen tüze­tes bírálat alá venni, van-e kifogás ? Concrét esetekre kéretik a kritika és minden egyes kép­viselő saját kerülete vagy azon vidék irányában, nielylyel ismerős, gyakorolhatja a kritikát. S ezzel szemben mit mond az ellenzék? Azt, hogy nincs garantiája, nem tudja, hogy a kormány mily alapon járt el s milyen becslést követett. S milyen garantiát követelnek ők ezzel szem­ben ? Egy átalános semmit mondó elvi nyilatko­zatot, mert a törvényjavaslatban nem képzelek olyan részletes határozatokat, melyeknek keresz­tülvitele több biztosítékot adna, mint -maga a concrét eset benyújtása. — Ha minden egyes birtoktest tüzetes becslése nyujtatik nekünk nyomtatásban, hogy ennél akár az adókataster, akár más értékbecslés vétetik fel, több biztosí­tékkal járjon a kormány ellenőrzése tekintetében, én azt meg nem foghatom. Hogy állunk a másik kérdésre, a fizetésre nézve? En áttekintettem a törvényhozásokat, melyek a külföldön ilyen, úgynevezett holt kézen levő birtokrészeknek, állami és községi javaknak eladása iránt intézkedtek s megnéztem, hogy azok mily eljárást követtek; s e tekintetben pro- j vocálok Helfy t. képviselőtársamra, a ki bizo­nyosan rectificálni fog, ha alaptalan dolgot mon­dok. A fizetésre nézve akár az Enclosure Actot és az irlandi Church Actot veszem fel, akár a spanyol egyházi javak eladását, akár az olasz egyházi birtokok értékesítését veszem szemügyre, én a kormánynak adandó felhatalmazásra nézve ugyan mindenütt, de a fizetési feltételekre nézve kizárólag egy helyütt, Spanyolországban találtam törvényes intézkedéseket. A spanyol törvényben is csak átalánosságban az van mondva, ' hogy 15 éren át fizetendő a vételár és hogy vigyázni kell, hogy a birtok el ne értéktelenedjék. És mi volt az eredmény? Az, hogy a birtok elérték­telenült nem Irlandban, a hol ily garantiák nem voltak, hanem Spanyolországban, hol ez törvény­ben volt kimondva. Ezért voltam bátor azt mon­dani, hogy ez üzlet és ha Vidliczkay képviselő ur ettől megijed és ebben sértést lát, elfogadom az általa használt kifejezést, hogy ez művelet. De akár üzlet, akár művelet is ez, hogy e te­kintetben a törvényben miképen lehessen komoly garantiákat nyújtani, tekintve a külföldi tapasz­talatot, sem pedig az üzlet természeténél fogva felfogni nem tudom. Mikor a pénzügyi bizottság jelentésében e szót, használta, a világért sem akarta az elvi elhatározást és a törvénynek e tekintetben való jogkörét érinteni. — Igen, ha a törvényhozás jónak látja, hogy részletes, tüzetes intézkedéseket foglaljon &gj törvény magában, természetes, hogy a törvényhozásnak ezen elvi álláspontját sem a mi jelentésünk nem vonta kétségbe, sem pedig a kormány eljárása nem változtatja meg. Azonban, miután gyakorlati üz­letről van szó és ezt nem az elvi elhatározásra értette a pézügyi bizottság, hanem azon vagyon­érték értékesítésére nézve, mely a concrét ese­tek combmátíója szerint határozandó el, ez csak­ugyan oly üzlet természetével bir, mint minden más üzlet; valamint azzal nem tudtunk semmire sem menni, hogy ha egy megkötendő kölcsön­nek cursusát előre megállapítottuk, mert mikor ezt tértük, kénytelenek voltunk attól eltérni és a törvényt megváltoztatni, éppen ugy a gyakor­lati üzletben a feltételeket tüzetesen előre kikötni egyátalában nem lehet. Erre vonatkozik azou igénytelen szó a jelentésben és erre fektettem én súlyt. A biztosítékok tekintetébea bátor vagyok hangsúlyozni, hogy miután a bizottság követeli a kormánytól, hogy minden évben külön elő­terjesztést tegyen; hogy miután az interpellátió joga a törvényhozásnak minden egyes tagját min­den áldott nap megilleti, a törvényhozásnak módjá­ban van az ellenőrzést minden egyes tervezett, létesített, vagy létesítendő üzlet tekintetében gya­korolni. Erre azt mondja Mocsáry Lajos t. kép­viselő ur, hogy ez magában véve nem ellenőrzés. Bocsánatot kérek, miképpen állunk, a két állás­pontot tekintve, az ellenőrzéssel. Az egyik állás­pont azt mondja: mondjuk ki az előfeltételeket, jelentsünk ki a becslésre és fizetésre nézve elvi határozásokat; a másik álláspont pedig azt mondja : itt vannak a concrét birtokok, meg vannak álla­pítva ezeknek becsértékei és meg vannak hatá­rozva a fizetési módozatok. Mi a különbség? Itten ellenőrzünk concrét biztosítékokat és azok létesítését, ott pedig ellenőrzüak elvi határozatok valósítását. Melyik zárja ki és teszi feleslegessé az utólagos ellenőrzést? Egyik sem. De melyik nyújt több biztosítékot az utólagos ellenőrzésre? Bizonyára az, a mely concrét alapot nyújt és nem az, a mely elvi határozatokat tartalmaz, mert az elvi határozatokat különbözőleg lehet magyarázni, de a concrét esetek keresztülvitelét : máskép magyarázni nem lehet; azonban Mocsáry

Next

/
Thumbnails
Contents