Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

304. ors«ágoi ülés november 23. 1880. J29 ha már a t. péuzügyminister ur azt mondja, hogy pénzügyi szempontból ily eladások nem tilthatók meg teljesen, a legkisebb, a mit kívánhatunk a földbirtok érdekében, az, hogy absolute garantia nyújtassák arra nézve, hogy a helyesen megállapított becsár alatt semmi eladás ne történjék. Már a becsároni eladás is súlyos concurrentiát képez az eladásra szánt magánbirtokkal szemben, de azon alul semmi esetre sem szabad menni. A mit erre a pontra vonatkozólag a pénzügyministeri előterjesztés és a pénzügyi bizottság jelentése tartalmaz, hogy az mennyire ki nem elégítő, az már a tegnapi napon kifejtetett. Mert „legritkább esetekben", — igy szól a pénzügyi bizottság — hát melyek e legritkább esetek? Én itt csak absolut kizárással tudok megelégedni. És erre nézve megvallom, hogy a t. pénzügyminister urnak

? tegnapi nyilatkozata engem ki nem elégített. 0 ugyanis körülbelül azt mondta, hogy semmi esetre sem fogja az eladásra kijelölt birtokot az előterjesztésben foglalt becsáron alól eladni, ha azonban kitűnnék, hogy azon az áron eladni nem lehet, akkor ebből azt következtetné, hogy a becsár túlságos magas és ez esetben új becslés alá bocsáttatnak a birtokok. Ugyan kérem, t. ház, hiszen ez körülbelül felhívás a venni szándékozóknak arra, hogy a most kitűzött becsárat senki se adja meg, {Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) mert hisz akkor új becslés fog eszközöltetni és természetesen alacsonyabb becslési ár fog kimondatni, miután a végett eszközöltetik az új becslés, hogy az eladhatás alacsonyabb áron eléressék. Én ezen eljárást czéíszerünek és garantiának nem látom. És ez újabb bizonyítása annak, hogy a becsár megállapításánál mily lelkiismeretesen és mily nagy scrupulosiíással kell eljárni, nehogy kénytelenek legyünk kimondani azt, hogy az egyszer megállapított becsár csak provisorius és hogy lehet később olcsóbban is vásárolni 5 ez újabb bizonyítéka annak, hogy a parlament a becsárak kijelölését, bárminő bizalommal viseltessék is a t. pénzügyminister iránt, miután az ország vagyonának tetemes és igen értékes részéről van szó, minden ellenőrzés nélkühnem hagyhatja. Én, t. ház, mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az ügy komolyságának és az avval összefüggő kérdések nagy horderejének csak az felel meg, ha arra a térre lépünk, a melyet Helfy Ignácz t. képviselő ur határozati javaslata kijelölt és a mely az egész ügynek külön törvény által való szabályozását óhajtja. Ennélfogva én pártolom a határozati javaslatot. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, KÉPYH. NAPLÓ 1878 — 81 XV. KÖTET. a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat és a határozati javaslat előterjesztőjét. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Oly fontos a tárgy és annyi érdekes észrevétel tétetett a jelentés ellenében, hogy bár igen röviden, kénytelen vagyok néhány perczig igénybe venni a ház becses figyelmét, (Halljuk!) mert a kérdés fontosságát sem a pénzügyi bizottság, sem a kormány kétségbe nem vonta, a miről az előterjesztés bizonyságot tesz. Azonban, hogy ezt a maga keretében tartotta és természetéből kivetkőztetni nem akarta, az még nem bizonyítja azt, bogy annak fontosságát fel ne fogta volna. Már pedig azt hiszem, hogy a kormány eljárása ellen felhozott kifogások egy része és pedig nem jelentéktelen része a kérdés természetének kivetkőztetéséből származik. Mert ha valaki az áilamjószágok értékesítésére vonatkozó törvénybe való felvétellel szemben azt mondja, hogy az a kormányformát változtatja meg, hogy az államhatalom megosztása köztt levő egyensúlyt rontja meg, ez az absolutismus megtestesülése: ez oly messzevitele a dolognak és oly nagy túlzásba esés, hogy komoly tüzetes czáfolása nem szükséges. Azt hiszem, mindazon érvek, melyeket a t. ellenzék részéről hallottunk, nem az ellen irányultak, hogy itt törvényjavaslat ne létezzék, mert törvényjavaslatot képez maga a költségvetési törvény is, hanem oda irányultak, hogy azon javaslatban, a mennyiben csak egy tétel felvétele által adatik meg a felhatalmazás, a törvényhozás által éppen úgy, mint más esetben, nincs elég részletességgel kikötve azon garantia, melyet szükségesnek vélnek az ellenzék minden oldalán, tekintve a czélt és a tárgy fontosságát. A különbséget a kormány és a pénzügyi bizottság álláspontja, valamint a t. ellenzék álláspontja köztt nem az elvi differentia képezi, hanem a részletes intézkedés minősége iránti felfogás. Mi is akarunk részletes intézkedéseket és találunk is részben a kormány előterjesztésében, de ezeket administrativ természetűeknek hiszszttk. Az ellenzék által felhozott argumentumok oda tendálnak, hogy ezeknek nagy része magába a törvénybe befoglalandó s ennek következtében ott határozandó el. De ne méltóztassék azt mondani, hogy az államhatalmak felosztása köztti egyensúlyt zavarjuk meg, vagy nem tudom miféle absolut tendentiáknak hódolunk, midőn ez eljárást követjük; mert a dolog lényegére nézve elvi differentia a két állás köztt nincs, hanem a részletes intézkedések hovátartozandósága iránt van differentia. Ezekre nézve bátor vagyok a következő megjegyzést tenni. Helfy t. képviselőtársam határozati javaslata, valamint azon indokolás, melylyel az egy és más oldalról támogattatott, leginkább két pont körül forog. Egyik követelmény 17