Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

303. országos ülés november 22. 1880. 119 nyiség, mely köztt választhat, mintsem hogy kisebb lévén és csak egyes szűkebb területekre lévén szorítva, ne legyen a választás oly nagy, mintha a javasolt mód szerint járhat el a kor­máuy. Hogy pénzügyi szempontból nem hely­telen ezen intézkedés, annak kifejezést adott előttem szólott Lukács Béla képviselő ur is és én azt hiszem, hogy, ha egyáltalában beruházá­saink fedezésére rendkívüli bevételi forrásokra szorulunk, azt hiszem, hogy csak pénzügyileg véve is, olcsóbb és helyesebb ezen müvelet, mintha folytonosan kölcsönöket veszünk fel. Ha tekintetbe vesszük azt; hogy az államjószágok eladása által mily jövedelem esik el és ha fel­vesszük másrészt, hogy mily kamatösszeget kell fizetnünk hitelmüveletek fejében, akkor, azt hiszem, a mérleg az államjószágok eladása felé fog hajolni és azért az eladás pénzügyileg véve is helyesebb. De nem egyedül a pénzügyi szem­pont az, a mely mérvadó, lianem az nemzet­gazdasági szempontból is helyes. T. ház! Azt, hogy ezen nagy birtokok az állam kezében, tehát holt kézben, ne maradjanak, hanem egyéni birtokosok kezébe menjenek át, a kik nagyobb industriát fejthetnek ki, nemzet­gazdasági szempontból igen fontosnak tartom és igy azt is, hogy ott, a hol a vidéki népese­dési viszonyok kívánatossá teszik, mert ezek befolyással vannak e kérdésre, telepítvények léte­síttessenek. Hogy hol történjék ez, azt méltóz­tatnak megtalálni éppen ezen [füzetben, melyet bátor voltam a t. háznak beterjesztem. A legfontosabb momentum éppen nemzet­gazdasági szempontból abban áll, hogy a föld­birtok értéke nagyobbmérvű eladás folytán tete­mesen csökken. Ennek ellenében bátor vagyok utalni azon eredményekre, melyek azon előter­jesztésekben fel vannak hozva s a melyekből nem tűnik ki az, hogy ezen földek elpocsékoltattak volna, sőt ellenkezőleg, én azon eladásokat a létező viszonyok között rosszaknak nem tartom. De ha ezen árak elérettek és ha csakis jó árak mellett fognak eladatni ezen birtokok, az nem fog oda vezetni, hogy a föld értéke csökkentessék, sőt éppen ellenkezőleg, a mint Lukács Béla képviselő ur is felemlítette, hogy mennyi jószág adatik el árverésen és mily potom áron, ha egyes vidékeken az állami jószágok jó áron fognak el­adatni, ez éppen zsinórmértékül fog szolgálni a föld értékének kellő megbecsülésére és ez a föld­értéknek csak emelésére fog szolgálni. Mocsáry Lajos képviselő ur azt mondotta, hogy humbug azt állítani, hogy ezen államjószá­gok eladásából befolyó összeg beruházásra for­dittatik, mert nincs megmondva hogy hová, milyen beruházásokra fordittatik. Azt lehet igy állítani, de méltóztassék megnézni az államköltségvetést és ott látni fogják, hogy levonva az átmeneti bevételek közül, az állami jószágok és a tiszai vasúti elsőbbségi kötvények eladássából befolyó összegeket, tisztán beruházásokra és pedig hasz­nos beruházásokra 6 millió forint fordittatik hitel­műveletek utján. Nem lehet tehát azt mondani, hogy humbug az, hogy az államjószágok eladási árának bevételi összege beruházásokra fordittatik, mert nemcsak ezen, hanem annál nagyobb összeg fordittatik beruházásokra. Vájjon ezen beruházások fognak-e annyit jövedelmezni, mint a mennyit jövedelmeznek ma az államjószágok, azt teljes biztossággal nem állíthatja senki. De ha nem is állna ez, azon beruházások, melyek különösen a vizszabályozá­sokra és vasutakra fordíttatnak, nemzetgazda­ságilag sokkal nagyobb hasznot fognak hozni, mintha ezen államjószágok továbbra is az állam birtokában maradnak. De azt mondják, hogy ez által korlátlan felhatalmazás adatik a kormánynak ezen jószá­gok eladására. Bátor vagyok kétségbe vonni, hogy e felhatalmazás oly nagyon általános és teljhatalmas volna. Mert a birtokrészek, a melyek eladás alá kerülhetnek, meg vannak határozva és csakis ezek eladásáról lehet szó. De továbbá az általam benyújtott előterjesztésben meg vannak jelölve azon főbb elvek, melyek figyelembe vételeivel az eladást foganatosítani lehet. S néze­tem szerint meg van mondva elég világosan a pénzügyi bizottság jelentésében is, de ha a t. ház még határozottabb nyilatkozatot kivan, azt meg­adni teljes készségemet nyilvánítom és kijelentem, hogy eladások ne történhessenek azon becsáron alól, a mely a kormány által előterjesztett fü­zetben foglaltatik; {Helyeslés a jobboldalon) és az esetben, ha a becsár nem volna elérhető és igy a több izben megtartott árverés is ered­mény nélkül maradna, még akkor sem szándé­kozom az eladásnál a becsáron alul menni (Helyes­lés a jobboldalon) s ha a becsár a viszonyoknak meg nem felelne, az illető jószágokat újból meg­fogom becsültetni és újból a törvényhozásnak fogok előterjesztést tenni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De nem lehet itt szó teljhatalmú fölhatal­mazásról azért sem, mert a mint a pénzügyi bizottság is hangsúlyozta és a mit én is helyes­nek találok, az államjószágoknak évről évre eszközölt eladásáról a törvényhozásnak előter­jesztés tértetik, a melynek tárgyalásánál a törvény­hozásnak módjában van a minister eljárását helye­selni vagy nem. Arra kérem ezek alapján a t. házat, ne méltóztassék a dolgot majdnem lehetetlenné tenni, vagy nagyon nehezíteni oly törvényjavaslat be­nyújtásának kívánása által, a minőt Helfy t. képviselő ur kivan, hanem méltóztassék az elő-

Next

/
Thumbnails
Contents