Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-303
120 s 08, •««**•* 81és november 22. 18SS. hogy különösen Magyarországon ugy a termékeknek, mint a földnek ára oly változékony, hogy ma 50 frtért nem lehet eladni azt, a mi 3—4 évvel ezelőtt 200 frtért elkelt. Az ötvenes években volt pár esztendő, midőn 20 frtért nem lehetett eladni azon birtokot, melynek ára később 200 frtnál is többre ment. A ezélszerűség, hogy ugy mondjam, a józan okoskodás hozza magával, hogy várjuk be az időt. Ha az államnak nincs módjában bevárni a kedvező időt, hogyan tehetné ezt az egyes. Kell találni módot és eszközöket. Olcsó kölcsönnel, dicsekednek. Én nem vagyok barátja a kölcsönökuek de sokkal czélszerűbb az olcsó kölcsön felvétele, mint az állam vagyonának rósz árban való eladása. A pénzügyminister ur kifogást tesz az ellen is, hogy törvényjavaslattal kívánjuk meghatározhatni, hogy becsáron alul az államjavak nem adhatók el. A pénzügyminister ur Ígéretet tesz, hogy nem fogja eladni becsáron alul. ígéretével beelégszem. De a pénzügyministerek és a kormányok igen gyakran fognak változni s Ígéreteiket nem adják át a másik ministernek. Az ország vagyonával való rendelkezésnél egy egyszerű ígérettel nem lehet beelégedni. De a becsáron való eladás sem nyugtathat meg engem, mert nem tudom, vájjon jól lettek-e azon jószágok megbecsülve. Azt látom, hogy a mai nyomasztó körülmények köztt is eladattak a birtokok és pedig becsáron felül egy esetben 22,000 írttal, más esetekben 1000—5000 frttal. Mindnyájan tudjuk, hogy a birtokoknak nincs jó ára és mégis 22,000 frttal drágábban adatnak el, mint becsültettek. Hogyan találjak én megnyugvást a becslés tekintetében? Mindezeknél fogva Helfy t. barátom indítványához járulok. [Helyeslés a szélsőbalon.) Vidlicskay József: (Felkiáltások. Holnap!) Elnök: Minthogy az idő két óra felé jár, Vidliczkay képviselő ur beszédét czélszeríí volna holnapra halasztani. A holnapi ülés első tárgya a ma elfogadott törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása leez. Minthogy a pénzügyministerium költségvetésének tárgyalása minden valószínűség szerint holnap be fog fejeztetni, utána következik a IV. füzet, t. i. közlekedési ministerium költségvetése. T. ház! Azon szempontból, hogy a képviselő urak tájékozva legyenek az iránt, hogy a tárczák költségvetései mily sorrendben fognak felvétetni, azt hiszem, méltóztatnak beleegyezni abba, hogy azon sorrendet tartsuk meg, a mely a füzetekre nyomtatTa van. E szerint a közlekedési tárcza után következik a kereskedelmi, a vallás- és közoktatási, ezután az igazságügyi és a honvédelmi tárcza költségvetése. Az ülést bezárom. (Az ülés végzHdik d. u. 2 órakor.) irányzott összeget öt millió frtban elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor: T. ház! A t. pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy az államjószágok ezen eladása nem új. Én emlékezem, midőn legelőször kívánták az eladást, ezt azzal indokolták, hogy csak azon parczellák fognak eladatni, a melyek az államnak semmi hasznot nem hoznak; azután később valamivel többet jelöltek ki eladásra, de erre is azt mondták, hogy hasznavehetetlen. így mindig tovább haladtak az eladásra szánt jószágokkal, a mig most mintegy 48 millió frtnyi jószág van eladásra kijelölve. Fölhozatott, hogy az eladás az árakat nagyon csökkenteni fogja és ez nagyon figyelembe veendő körülmény. Tudva lévő dolog, hogy országszerte a birtokok részint önkénytes, részint és leginkább bírói árverés utján eladatnak. Már most azt mondani, hogy az által, hogy az állam nem adja el olcsóbban a birtokot, mint a mennyire becsülve van, a magánbirtokok ára nem fo g nagyon lenyomatni, azt hiszem, nem lehet. Mert, hogy ezek ára tényleg eddig is lenyomatott, bizonyítja az, hogy a bankok és takarékpénztárak, melyek az árveréseket eszközöltetni szokták, sokszor maguk veszik meg a birtokot azon áron, a mennyi a követelésök; és tudjuk, hogy csak ritkán szokták az értéknek felét is megadni, hanem legtöbbnyire harmadát. De ezen intézetek csak kénytelenségből veszik meg az ily jószágokat és a mennyire lehet húzzák - halasztják az árverést attól való félelmökben, hogy ők lesznek kénytelenek megvenni a birtokot. Midőn tehát úgyszólván az egész országban a birtokok dob alatt vaunak, nem lehet azt mondani, hogy az államjószágok eladása nem fogja csökkenteni az árakat. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy nem egyszerre árusítja el a jószágokat. De minél tovább tart az eladás, annál inkább csökkenti az árakat, mert igy a vevők folytonosan az államjószágok eladására számítanak. Lehetetlennek tartom azt, hogy az eladások az árakat ne csökkentsék, elméletileg is elfogadni, mert ha a vevőnek nagyobb választása van, természetes, hogy az eredmény az árnak csökkenése. Fontos ok hozatott fel arra nézve, hogy, ha az államnak szüksége van az eladásra, legalább várjon vele. Az állam nem ugy van, mint az egyes, könnyen segíthet baján. Igen sok gazda szivesen bevárná a magasabb árt, ha erre módja volna. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a kölcsönnel nem fedezhetjük az egész deficitet, egyrészt az államjavak eladásával kell fedeznünk. Tetszett volna ezeu törvényjavaslatot akkor benyújtani, mikor a birtokoknak nagy ára volt. A tapasztalat már régóta bebizonyította,
