Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

303. orMágos ülés november 22. lSSft. 117 Nem találnak az előterjesztésben arra nézve sem felvilágosítást, hogy az eladásnál minő eljárás, nevezetesen a fizetési rátáknál minő mérv fog követtetni, pedig nem egészen közömbös, vájjon 1—5—10—15 évre, vagy még hosszabb rátákra fognak ezen államjavak eladatni; oly kérdés, melyre a törvényhozás tagjainak teljes joguk van, hogy felvilágosítást kérjenek. A telepítési kérdés, a mely olyannyira fontos, úgyszólván, szintén mellőzve vau az előterjesztésben A kormány egyszerűen annyit mond : hogy arra is lesz gondja. De hát azt hiszem, sokkal fontosabb kérdés az, mintsem ily egyszerű előterjesztéssel el lehetne odázni. Hangsúlyoztam a pénzügyi bizottságban többek közit azt is, hogy éppen, hogy megakadályoztassák esetleg a magánbirtok elértéktelenítése, egyelőre állapittassék meg és mondassék ki határozatképen, hogy ezen elősorolt birtokrészek és regálék a beesáron alul egyelőre nem fognak eladatni. Nem tudom, csalódom-e, de úgy emlékszem, akkor a t. kormány ennek kijelentéséhez hozzájárult, mindazonáltal ezt határozottan, szabatosan a pénzügyi bizottság jelentésében kifejezve nem látom. Mert a pénzügyi bizottság jelentése annyit mond, hogy szükséges lesz arról gondoskodni, hogy a birtokok becsáron alól csak a legritkább esetben bocsáttassanak eladásra, hanem ez oly kitétel, mely nézetem szerint a bajt, a melytől félünk, egyáltalában nem előzi meg. Én a magam részéről arra súlyt fektetnék, hogy a törvényhozás tudomására hozott és eladásra kitűzött birtokrészletek és regálék egyelőre, legalább a mai viszonyok köztt beesáron alul el ne adassanak, (Helyeslés balfelől) mert ha a becsáron alul is eladatnának, akkor azon concurrentia, mely ezen eladás által kifejlődnék, igen káros hatással lenne a magánbirtokokra, melyek kényszerű viszonyoknál fogva árverés alá kerülnek. Mindezek, t. ház, oly feltételek, melyeket én elkerülhetlenül szükségesnek tartok az államvagyonok eladására nézve és csakis ezeknek szoros figyelemben tartása mellett hiszem azt, hogy az államvagyonnak nagy tömegekben eladása nem lesz káros hatással a magánbirtokokra. Miután azonban ez irányban sem a pénzügyi bizottságban javaslataimat elfogadtatni nem sikerült, minthogy ez irányban a pénzügyi bizottság jelentése sem nyújt kellő megnyugtatást: én a magam részéről hozzájárulok Helfy t. képviselőtársam által benyújtott azon határozati javaslathoz, mely szerint a kormány utasittassék egy újabb törvényjavaslat előterjesztésére, melyben tüzetesen fejtessenek ki mind a becslés, mind az eladás módozatai, mind az ellenőrzés, mind pedig a telepítésnek feltételei. Elfogadom a határozati javaslatot. {Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos. T. ház! A kérdésben lévő 5 milliónyi tételnek elfogadásához részemről nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem járulhatok ahhoz különösen azért, mert én a czélba vett eljárásnak ezen módját az államjavak eladása körül, az alkotmányossággal egybeférhetőuek egyáltalában nem tartom. Kimondatik itt, t. ház, illetőleg a ministernek egyszerűen felhatalmazás adatik ezen tétel megszavazása által arra, hogy 5 millió frt áru államjószágot adhasson el. Ámde, t. ház, ezzel tökéletesen felszabadittatik a minister arra, hogy körülbelül 50 millió forint áru államjószágot tegyen folyóvá, eladóvá szabad tetszése szerint, válogatás nélkül. Én, t. ház, a ministernek oly meghatalmazást adni, őt az összes államjavakba ekképen beleszabadítani részemről czélszerünek egyáltalában nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ebből az is következhetnék, hogy a minister — nem a mostani, a netalán utána következő, mert hiszen az inaugurált eljárás tovább is fog tartani, mert az egy rendszerré fogja magát kinőni, — egy helyen, egy vidéken tömegesen adhat el birtokokat, nem úgy, mint a minister érti, aránylag az ország különböző részein — és akkor bekövetkezhetnék azon eset, legalább egyes vidékeken, hogy ott a magánbirtokok értéke igen nagy mértékben csökkenne. Én tehát bizonyos korlátokat tartok szükségesnek törvény által megállapittatni. Igen fontos tárgyai vannak a törvényjavaslatnak, mint már az előttem szólott megjegyezte. Ilyenek először a telepítvényesek kérdése; másodszor, hogy a birtokeladásnál lehető gond fordírandó arra, hogy községek és honpolgárok jussanak hozzá; harmadszor, hogy becsértéken alul ne adassanak el; negyedszer, az italmérési jogra is igen fontos kimondandó elv, hogy az kinek adható el, községeknek-e egyedül, vagy bárkinek. És ezekre nézve megjegyzem, különösen az előadó urnak, hogy nemcsak egyszerű elvi megállapodást szükséges a törvénybe felvenni, hanem a legutolsó részletekig lehet menni és azokat a törvénybe felvenni. Azt mondja a pénzügyi bizottság jelentése, hogy ezen tárgy körül a bírálatra, ellenőrzésre igen bő anyag ajánlkozik a nélkül is, hogy törvény volna alkotva. Ajánlatba hozza maga is, hogy határozatilag mondja ki a ház, hogy az államjószágok eladásának eredményéről évenkint adjon a minister jelentést. Én megengedem, hogy elmélkedésekre, megjegyzésekre, kifogásokra igen is bő tárgyat nyújthatnak azon jelentések és füzetek, melyeket a minister bead; de nemcsak az a kérdés, hogy legyen alkalom meg-