Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-303
116 303. országos filés november 32. 1880. körmöczbányai Nándor-altárua üzemi költségeire 25,000 frt. Összesen 125,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző' (olvassa): 4. czím. Földadószabályozás 2.300,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 5. czím. A Lujza-ut megváltására a 325.000 írttal megállapított megváltási árnak 5. részlete, az 1879. évi XVÍI. t.-cz. alapjáii 52,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 6. czím. A vágvölgyi vasút megvétele a 6.988,000 frttal megállapított vételár 1880. évben fizetendő részleteaz 1879. évi XXVII. t.-cz. alapján 600,000frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 7. czím. A tiszavidéki vasúti részvények törlesztésére 1.375,185 frt. Elnök : Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 8. czím. A sziszek-sunjai határszéli vasút kiépítésére 2.400,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Összesen a beruházások 7.061,285 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Átmeneti bevéíelek. II. fejezet, 1 — 5. czím. 1. Bordézsmaváltságból 10,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. , Baross Gábor jegyző (olvassa): Állami javak eladásából 5 millió frt. Elnök: Itt vau az a hely, a hol Helfy képviselő ur határozati javaslata tárgyalás alá kerül. Lukács Béla: T. ház! A mint az általános vita alkalmával már kijelentettem, nem ellenzem az államvagyon eladását, mert meg vagyok róla győződve, hogy az az érték, a mely ma nagymennyiségű mezőgazdasági latifundiumokban elhelyezve keveset jövedelmez, a kor viszonyainak inkább megfelelő jószágban lenne befektetendő. Habár elvileg nem ellenzem is az államvagyon eladását, azt hiszem, nem kell részletesen fejtegetnem azt, hogy e kérdés oly nagy fontosságú és következményeiben oly messze kiható, hogy óvatosan kell e tekintetben eljárni és hogy a törvényhozásra nézve is felmerül az a kötelesség, hogy e tekintetben az eljárásra nézve teljesen tájékozza magát. Igaz, hogy egy terjedelmes füzet lett a képviselőház elé terjesztve, de ez igen kevés tájékozást nyújt arra nézve, hogy az államvagyon eladása körül a kormány miként szándékozik eljárni. Kiváló fontosságot helyezek e kérdésre abból a szempontból, mert az államvagyon eladásának nem szabad a magánbirtok értékének devalvátiójával járni. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy sajnos gazdasági viszonyainknál fogva évenkint körülbelül 50—60 millió értékű ingatlan vagyon kerül kényszerű árverés alá a hivatalos lap tanúsága szerint, eltekintve azon ái-verésektől, a melyek a hivatalos lapban eddig még kifejezésre nem jutnak. Most a kormány által eladásra kitűzött államvagyon értéke körülbelül 48 millió frtra rug. Lehet tehát attól tartani, hogy az ily nagytömegű államvagyonnak rögtöni eladásra való kitűzése káros hatással lesz a magánvagyon értékére és Csökkenteni fogja a magánvagyonnak, a mely különféle viszonyok és körülményeknél fogva eladás alá kerül, eladási conjuncturáit. Én tehát, midőn a pénzügyi bizottságban e tétel tárgyaltatott, garantiákat kerestem arra nézve, hogy az államvagyon tervezett eladása, a mely ellen pénzügyi okokból lényeges kifogást tenni alig lehet, a magánvagyon megkárosításával és értékének csökkenésével ne járjon. E tekintetben több feltételhez kötöttem a kormány erre vonatkozó javaslatának elfogadását. Sajnálattal constatálom, hogy e feltételeknek leglényegesebb részei a kormány és a pénzügyi bizottság által nem fogadtattak el, minél fogva azokat kénytelen vagyok ismételni. Miután azoknak nagyrészét feltalálom azon határozati javaslatban, melyet Helfy t. képviselőtársam benyújtott, az általa beterjesztett határozati javaslatot elfogadom. A határozati javaslat nevezetesen kívánja azt, hogy a becslés, eladás és fizetés, valamint az ellenőrzés módozataira és a telepítés feltételeire kiterjedő tervet terjeszszen elő a kormány. Ezen feltételek tulajdonképen azok, melyeket a pénzügyi bizottságban magam is sürgettem és a melyeknek keresztülvitelétől várom azt, hogy az államvagyon eladása nem lesz káros befolyással a magánvagyon elértéktelenítésére. Nevezetesen először is, a mi a becsértéket illeti, az előttünk fekvő előterjesztések iránt sem a budget, sem a t. kormány külön előterjesztései, sem a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentései az államvagyon eladására nézve semmi, tájékozást nem nyújtanak a törvényhozás tagjai előtt arra nézve, hogy megnyugtatást meríthessünk magunknak, hogy azon 48 millióra terjedő államvagyon helyesen van megbecsülve, hogy a becsárak helyesen vannak megállapítva. Pedig én azt hiszem, t. ház. hogy ez nem egészen közömbös dolog, hogy ez nem olyan kérdés, a melyre nézve a kormánynak egyszerű előterjesztésével, — a melyben még azt sem mutatja ki s azt sem indokolja, hogy tulajdonképen azon tételek miféle tényezőkbűi állanak, hogy egyáltalán az egyes birtokrészek becsárai mikép állapittatnak meg, — megnyugodni lehessen.