Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

: 299. országos ülés előadó ur nem kételkedett kijelenteni, hogy e részről szemrehányást nem tehetünk. Ezen állapot színezésére igen hálás lenne a tér, jellemezni lehetne a kort, mely megalkotta a nyomorúság triását; a permanens exeeutiót, a kivándorlást, a sikkasztást; de keserűségek czélra nem vezetnek és felesleges színezni ott, hói maga a tény képezi a legnagyobb bizonyítékot, a 25 millió hiány, melyet fedezni nem tudunk. De ezen, mint kifejezni igyekeztem, egyedül a fennálló rendszernek tulajdonított kalamitáson kívül, vannak a kormánynak mulasztásai házi körünkben is : azon absolut hatalommal, mplylyel korlátlanul uralkodott, nem biría megalkotni közállapotainkat, elv- és rendszer nélkül tévedez örökös kísérleteivel, a mi immár a magyar népnek érzelmét, a törvény iránti hagyományos tiszteletét majdnem egészen megingatta. Az állam és polgárai között szerződés létezik ; hol az állam nem terheli polgárait, a misera plebs eontribuens kevéssel beéri, teli kamaráját nem szereti elhagyni a békés polgár, de ha a kamarát kiüríti az állam és polgárait önfeltartásuk érdekében végerőfeszítésre kényszeríti, akkor a legbékésebb polgárnak is eszébe jut a kérdés: miért van ez és mit kap viszont; és ha látja, hogy nincsenek jogai, hogy a jogoknak csakis bérlője és míg a bért mindenképpen megveszik rajta, addig míg ennek árán biztosított jogait confiscálják: ott — ne tagadjuk a fájdalmas és mindig kárhoztatandó tényt — megszűnik a hazaszeretet, mint nálunk különféle formátumban tapasztaljuk. Nem kell bizonyítani, hogy azon állam, mely mindig deficitből él, annyi terhet ró polgáraira, a mennyit ezek végre elviselni nem is képesek; teszi pedig ezt az állam, mely kötelességek tekintetében nem tesz különbséget, a nélkül, hogy ezen arányban jogokban is részesítené a polgárokat. A jog felfogásom szerint egyenlőségben áll, mert nem lehet privilégium; (ügy van! a szélső baloldalon.) az egyenlőség cousequentiája az általános választási jog, a lelkiismeret, a vallás szabadsága, törvény előtti egyenlőség, mely a most fennálló — labyrintszerü — competentia külömbséget megszüntesse s mely az ismert kolozsvári esemény tekintetében igen jótékony hatással lenne. (Helyeslés a szélső" baloldalon.) Elismerem a helyzet nehézségét; elismerem, hogy helyzetünk megítélésénél számot kell vetni a külföldi viszonyokkal; látom a harczot — benne vagyunk — mely a nemzet létele felett fog határozni; de ez ; a harcz nem fegyverrel történik, nem vérrel foly a csatamezőn, hanem vagyonnal, pénzzel, a munka asztalán; itt kell kiállani a próbát, az utolsó nagy próbát, mely a nemzet léte felett határoz; azért nem hadszertánorember 17. 1880. 7 rakat, nem új stratégiai útvonalakat, nem seregeket kell szervezni, mely jólétnek örvendő nemzetnél szükség esetén mindig megterem, hanem szaporítani kell a vagyont; (Helyeslés a szélső baloldalon.) különben is ez eszme nem új, történeti nagy nevű hadvezérek mondták azt, hogy a háborúhoz azon minden, a mi kell, egyedül a pénz és hogy az nyeri meg a döntő csatát, a kinek utolsó tallérja marad meg a zsebében; Vegetius pedig a Katonát nem az uniformisban, hanem a polgárok lelkületében látta. Ezen okoknál fogva a kormány részérői előterjesztett költségvetést általánosságban élnem fogadom és a Helfy Ignácz képviselőtársam által beadott határozati javaslatot pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! Midőn beszédemet megkezdem, lehetetlen meg nem emlékeznem Eötvös Károly t. képviselőtársam tegnapi felszólalásáról, kinek beszédje után tegnap Tisza Kálmán ministerelnök ur aképpen szólott, hogy az elvtelenségről beszélve, úgy járt, mint azon pap, a ki igy szólt híveihez, hogy ne nézzék azt, a mit ő tesz, hanem cselekedjenek úgy, a mint ő beszél. Azért kijelentem, hogy a fusió előtt igénytelen személyem is a Deák-pártnak egyik szerény tagja volt. Tagja voltam pedig azért, mert azt hittem, hogy a mit a Deák-párt 1867-ben a kényszerhelyzetben elfogadott, elfogadta különösen azért, hogy e teremben a haza sorsa felett a választottak tanácskozzanak, de a törvényben fenntartott mindent arra nézve, hogy a kormány okosan élve, takarékosan gazdálkodva, 1878-ban az igéret földére vezesse a nemzetet és a haza függetlenséget biztosítsa. Ilyen szempontból voltam én ezen pártnak odaadó hu tagja, mert azt hittem, hogy a haza függetlensége helyreállíttatik és éppen a kormány jelenlegi elnökében és Ghyczy Kálmánban láttam a vezért arra, hogy fáradhatlan munkássággal, meg nem törő lélekkel oda fognak hatni, hogy a mit az 1867-iki kiegyezés meg nem adott, mert nem volt elég erőnk, hatalmunk, azt ők fogják 1878-ban keresztül vinni és mindazon vitális kérdések, melyek a nemzet elvitázhatlan tulajdonát képezik, úgy fognak megoldatni, mint azt az örök igazság hozza magával a nemzet állami érdekére nézve. Azonban, t. ház, úgy én, mint az országban többen ekként gondolkozó Deák-párti emberben megállott a gondolat és felocsúdtunk álmunkból, midőn láttuk, hogy a fusió nem akar egyéb lenni, mint a közszellem elaltatója — és a közérzületnek elnémítása; igy hát önkényt és minden utógondolat nélkül azon párthoz csatlakoztam én is, mely a terjes nemzeti önállóságnak és függetlenségnek kivívására törekszik, mely a nemzet bizalmának letéteményese és a mely pártnak győzelemre jutását e ház minden tagjának, ha van