Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

303. országos ülés november 22. 1889 107 hető-e tehát az, hogy ezen gyártás, mely ezen új adó által is sújtatnék, a versenyt továbbra is ki tudná állani. Hiszen vegyük csak azt, hogy a söradóztatás már is oly fokot ért el, hogy annak fogyasztása csökken,még pedig apáiinka fogyasztásának javára. Ha még jobban megadóztatjuk a sört, még kevesebb sör és annál több pálinka fog fogyasztatni. Ez pedig magában véve sem kívánatos, de azon kivül tény az, hogy a fogyasztás csökkenésével a mi sörg}-árainknak piacza romlanék, holott Ausztriában, hol ez adó nem áll fenn, a piacz régi helyzetében maradna; igy tehát, miután ezen gyártásunknak saját piacza rosszabb lenne, mint a versenyző osztrák gyáraké, már ezen oknál fogva is gyáraink helyzete e tekintetben még praecariusabbá tétetnék, mint volt eddig. A mi a czukor feldolgozásával foglalkozó iparágakat illeti, erre nézve csak egy pontra akarom a t. ház figyelmét felhívni. Magyarországban az utolsó években némileg fejlődésnek indultak azon iparágak, melyek a czukor feldolgozásával foglalkoznak és pedig az ily gyárak legnagyobbrészt a fővárosban települtek meg, a mi igen természetes, mivel mind oly természetűek, hogy az ország területén csak itt találják meg fejlődési talajukat. Most ezen új megadóztatás által a czukorkagyártás, a liqueurgyártás s más hasonló iparágak a főváros területéről erőszakosan kiszoríttatván, miután az országban másutt alkalmas helyet nem találnak, pangásra s illetőleg elenyészésre lesznek kárhoztatva. De feltéve, t. ház, hogy a tervezett adó kivihető lenne és feltéve, hogy nem rontaná sem az ipart, sem a kereskedelmet, én még akkor sem volnék képes azt elfogadni igen fontos okoknál fogva és pedig a fogyasztás szempontjából. E fogyasztási adóval sújtott czikkek mai nap, köztudomás szerint, a polgárságnak és főleg a városi polgárságnak úgyszólván nélkülözhetetlen élelmi czikkeivé váltak. Ha már most e czikkek fogyasztását még jobban megadóztatván, azokat még inkább megdrágítjuk, ebből az következik, hogy az iparos munkásosztály megélhetése meglévén drágítva, meglesz drágítva a munkaerő; miután pedig a munkaerő ára az ipar verseny képességének főelemét képezi, Magyarország ipara, mely ugy is drágább munkaerővel rendelkezik, meg kevésbé lesz képes Ausztriáéval versenyezni; s be fog következni *az, hogy midőn a városi polgárság — és hogy különösen két eclatans összehasonlítási objectumot vegyek, Bécset és Budapestet — midőn a budapesti városi iparos látja, hogy a jelenleg már is alig lehetséges versenyképességet még inkább megnehezíti az adó, holott ez Bécsben nem történik, annál inkább indíttatva fogja magát érezni arra, hogy Bécsbe tegye át telepét. De nem csak az iparosokkal lesz ez így, hanem igy lesz a rente-tulajdonosokkal is. Magyarországon, különösen a fővárosban már is igen sajnosán érezhető azon vonzás, melyet a tőketulajdonosokra Bécs gyakorol. Ha már most a megélhetés Magyarországon, illetőleg Magyarország városaiban éppen a tőketulajdonos elemekre nézve megnehezitteíik, akkor ezek annál inkább hajlandók lesznek arra, hogy Gráczba, Bécsbe, vagy Linczbe stb. tegyék át lakásukat, a hol olcsóbban élhetnek meg és olcsóbban szerezhetik meg szükséges élelmi szereiket, melyeknek legkisebb áremelkedése sem lehet rájuk nézve közönyös, miután rentéik meghatározott és nem könnyen emelhető jövedelméből élnek. Az ez által okozható tőkeveszteséget én oly fontosnak tartom, hogy már ezen okból sem fogadhatnám el a törvényjavaslatot. De nem kivánok további részletekre terjeszkedni, (Halljuk!)e\ég tisztán állhat előttünk, nézetem szerint, már az elmondottak után is az, hogy itt rendkívül veszedelmes expsrimentátióval van dolgunk. Azt hiszem, az experimentátióból elég lett volna az, mely a luxus-adókkal űzetett. Ott is körülbelől azon czál vezette a ministeriumot, mint ezen javaslatnál és néhány év múlva, midőn amaz adó már nagy romlást okozott az iparban, kénytelen volt a ministerium azt elejtem. De ez a jelen törvény még százszorosan sujtóbb hatást gyakorolna nem csak az iparosra és kereskedőre, hanem a fogyasz tóra nézve is. Én ezt nemcsak experimentátiónak, hanem valóságos vivi sectiónak tartom, melyet a minister Magyarország közgazdaságán magának megenged. De bármint legyen is ez, tagadhatatlan, hogy e törvényjavaslat nagyon, de nagyon jellemző a kormány pénzügyi politikájára nézve. Bebizonyítja a törvényjavaslat először is azt, hogy a kormány tudományának végére ért. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Másodszor azt, hogy semmi érzéke nincs a közgazdasági fejlődés követelményei iránt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És a mi nézetem szerint a legfontosabb, bebizonyítja azt, hogy önálló vámterület nélkül nem existálhatunk; maga ezen törvényjavaslat, ha életbe lép, félig-meddig már kezdetét képezi az önálló, ha nem is vám-, de fogyasztási területnek, csakhogy az önálló fogyasztási terület minden előnyei nélkül s mindazon ellenőrzési nehézségek, secaturák százszorosan fokozott mérvével, melyek annak idejében állítólag főindokát képezték annak, hogy a kormány az önálló fogyasztási terület eszméjét el ne fogadja. Még csak egy szerény megjegyzést akarok tenni. A t. pénzügyminister ur exposéja 14*