Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

6 299. országos ülés noyember 17. 18S0. mintegy 9 millióval emelkedett; és ha tárgyilagosan akarjuk bírálni, be kell ismerni, hogy ezen kiadások, ha csakugyan nagyhatalom akarunk lenni, hadképességünk érdekében szükségesek voltak. E 9 millió többlettől nem szabadulunk többet a jövőben, ez nem egyéb mint egy állandó kiadás. Nagyon tévednének azonban azok, kik azt hinnék, hogy most már hadügyi költségvetésünk a legmagasabb határt érte el; mert a mint növekedett eddig, TLgy fog az növekedni ezentúl is. Aránytalanul csekély számú lovasságunk, nemkülönben aránytalanul csekélyszámú tábori tüzérségünk, a gyalogsági századasok lovasítása és sok más dolog csak rövid idő kérdése. A pólai néhány ágyú kivételével nem birunk egyetlen egy újabb szerkezetű vár- vagy ostrom ágyúval. Éppen tegnapelőtt olvastam „Pester Lloyd" esti lapjában, hogy Németországban a Mauser-felé fegyvert át akarják alakítani úgynevezett repetir-fegyverré. Ha ez való, t. ház, akkor ennek hatása majd mi reánk is kiterjed. És nagyon tartok tőle, hogy midőn a jelenlegi gyalogsági fegyvereink átalakítása befejezett tény lesz, akkor ismét azon szükséggel fogunk szemben állni, hogy immár most az alig átalakított fegyvereket ismét repetir-fegyverré kell átalakítanunk, a mi nem jelent egyebet, mint sok milliónyi újabbi iniproductiv kiadást. A jövő képe tehát, t. ház, nem egyéb, mint folytonosan növekedő pénzügyi és gazdasági válság mellett, folyton növekedő hadügyi buclget. Ha nem rettenünk vissza a bátor kezdeményezéstől, feláldozunk igazolatlan előítéleteket és leszállítjuk mindenek előtt a tényleges szolgálati időt, megtesszük egyéb átalakítások utján a lehető megtakarításokat, nemcsak lehetővé tesszük államháztartásunk rendezését, másrészről eszközöket nyerünk, a mint már előbb jeleztem, az általános védkötelezettség elvének tényleg keresztülvitele által hadseregünket a többi európai nagy hatalmasságok hadseregével egyenlő magasságra emelhetni s megtehetjük egyszersmind végre a többi még szükséges költekezéseket védelmi képességünk [emelése érdekében. Ha azonban ragaszkodunk t. ház, az igazolatlan előítéletekhez és megmaradunk a mostani állapotok mellett, akkor vihetjük még egy ideig, de ennek végeredménye a megsemmisülés lesz. Méltóztassék e kettő köztt idejekorán választani, mert később, azt hiszem, ez is késő lesz. Mindezek után, t. ház, minthogy állam költségvetés nélkül nem létezhet; elfogadom részemről is a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, a bizalmi kérdésben azonban majd az appropriatiónál érvényesítem szavazatomat. (Élénk helyeslés és tetszés baloldalon.) Füzesséry Géza: T. ház! Általánosan elfogadott vélemény és nálunk szemrehányásképpen szokták használni, hogy az ellenzék helyzete felette könnyű, mert a tagadás terén áll és ha nem könnyű, kényelmesebb mindenesetre bírálni, mint alkotni. Én nem vagyok ily nézettel, de ha igy lenne bár, speciális helyzetünk ebben is kivételt képez, mert — ki tagadná — a feladat megoldásához szükséges a lelkesedés, vagy legalább meggyőződés, hogy — köznyelven szólva —• nem falra borsóthányunk. (Igaz !\a szélsäbaloldálon.) Már pedig eltekintve attól, hogy e helyen a capaeitaíiónak minél kevesebb jelenségét volt alkalmam megfigyelni, mi a ház jelenlegi többségének oly hitével álluak szemben, mely alkotmányunk tagadását foglalja magában: hogy Magyarországon nem lehet más kormány, mint a mely jelenleg a bársonyszékeket elfoglalja. Hit ellenében nem használnak érvek, de a kötelesség sohasem szűnik meg; azért midőn röviden kívánok felszólalni, a t. ház szives türelmét kérem. (Halljuk!) Az Í867:XI1. t. ez. kényszerhelyzetben jött létre; alkotója maga, mint deciaráit jroszat, kegyelemkenyérként fogadta a jövő termés fejében. A mai kormánypárt tekintélyes tagjai és maga a kormányelnök úr megjósolta jövőjét és midőn bekövetkezett az, a mit előre látott, majdnem az egész ország odaadó bizalmával vállalkozott az államháztartás egyensúlyának helyrehozására. És ime, mi történt?: Hat éven át tartó kísérlet után 300 millió újabb adósság, a források teljes kimerítése és 25 millió deficit, méhnek fedezésére nincs egyéb, mint az államjószágok eladása. (Igaz! Ugy van! o szélső balról.) Én nem teszem őt felelőssé, elhiszem, sőt tudom, de 5 maga is bizonyítani fogja, hogy minden lehetőt elkövetett, de hiában, az adott körülmények között máskép nem lehetett. Természetesen, mert míg egyrészről önálló államot játszunk, az elválalt adósságon kivül tartunk annyi katonát, a mennyit ránk parancsolnak, fizetjük a boszniai kalandok árát: tényleg proviuezia vagyunk, melynek segélyforrásait a szomszéd aknázza ki. (Igaz! Ugy van! a szélső balról.) Kiadásainkat elénk szabják, bevételi forrásaink szaporításáról pedig nem gondoskodhatunk. Nincs önálló pénz- és kereskedelmünk, közlekedési eszközeink pedig idegen érdekeknek szolgálnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ily módon, miután örökös deficitttel kormányozni nem lehet, kétségtelen, hogy a bukás örvényébe rohanunk, mely a nemzet sirja lenne. A deficit megszüntetésére két mód van: a bevétel szaporítása és a kiadások leszállítása, melyek közül egyiket sem tehetjük, mert egyik iránt sem rendelkezünk; jelenlegi forrásunk pedig ki van merítve annyira, hogy a pénzügyi