Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

74 276. országos ülés jrniins 5. 1880. ezreinek jövőjét, e hazában való fennmaradhatá­sukat és prosperálásukat biztosítsák. T. ház! E helyzeten, nézetem szerint két módon lehet leghatékonyabban segíteni. A gyár­ipar fejlesztése és telepítés által. Bátor leszek ezekre nézve röviden nézetemet előadni. A székely nép kitartó munkássága, éles esze, tanulékonysága, könnyű felfogása által, talaja felszínének soványsága, de feldolgozandó természeti kincsekben és anyagokban való gaz­dagsága által- egyenesen a gyár-iparra van utalva. Ha e terület nem itt, az eddig még mindig csak kizsákmányolt Magyarországban, hanem nyugat más valamely részében van: eddig rég virágzó gyár-tartománynyá, egy második Svájezezá változott volna át. Tőlünk függ, hogy azzá váljék. Ezt tehetjük minden áldozat nélkül, állam­férfiúi intézkedések által. Moudja ki és iktassa törvénybe a kép­viselőház, hogy a Székelyföldön keletkezendő gyárak 10—20 évig adómentességet nyernek s azonnal fognak gyárak keletkezni, a melyek roppant sóhegyeinket, kéntelepeinket, kitűnő ken­derünket, lenünket, nagy mennyiségű fánkat, ezinoberünket, festőanyagainkat, vas és más ér­czeinket feldolgozzák és kihasználják s a fold­mívelés foglalkozásától elesendő szegény nép­osztálynak keresetet és megélhetést biztosí­tanak. Ezzel az állam nem hogy vesztene, hanem csak nyer, mert jövőre nagy adóalapokat teremt, keleti kereskedelmünk föltételeit megszerzi, vas­utaink nyereményes forgalmát biztosítja s a nemzeti vagyonosodás alapjait rakja le. A másik mód lenne kedvező telepítési tör­vény alkotása, mely a Székelyföld túlnépességét a lakatlan és munkaerőt nélkülöző kincstári uradalmakba telepítené le. Nem kivánok most egy ily törvény kellékeinek magyarázatába bo­csátkozni, majd a megalkotáskor erre vonatkozó nézeteimet előadandnám; azonban azt már most is előrebocsátom, hogy ily kitelepítése a székely­nek csak a szabadföld elvén létesíthető, vagyis ugy, hogy bizonyos számú hold a letelepülőnek tulajdonába menjen át oly módon, hogy annak mérsékelt árát 20 év alatt törleezthesse. Ez által az állam nem vesztene, hanem nyerne, mert az ily telepek lehetővé tennék azt, hogy roppant terjedelmű államjavaink holdja nem egy, hanem 5 frtot is jövedelmezzen. Tehát oly befektetés, a mely ötszörösen kamatozna. íme, t. ház, röviden előadtam azon előfel­tételeket, a melyek a tagosítás rósz következ­ményeit ellensúlyoznák. Hogy én itt csak a Székelyfölddel foglal­koztam s az ajánlott előgondoskodást esak ott vélem alkalmazandóknak, annak oka abban ke­resendő, mert esak ott vannak meg azon oko­zatok, a melyek azokat igénylik. Ez a tálnépesség, a mely oly tömör, hogy minden művelés alatt levő négyszög-mérföldre 7—8000 lélek esik s ennek folytán a birtok csekélysége, a mi családonkint alig tesz átlagosan 2—4 holdat; mig a megyé­ken a népesség nagyon gyér s az 1848-ki fel­szabadítás oly nagy birtok-részeket juttatott a volt úrbéreseknek, a mit a legtöbb helyt fog­lalásokkal is szaporítottak. Különben azt nem fognám ellenezni, hogy e rendszabályok a volt megyei területek azon részén is alkalmaztassanak hol a túlnépesedés esete előfordul. A fennebb előadottakat összefoglalva, én az erdélyi részekben a tagosítást és birtokrendezést csak a feimebbi két feltétel alatt hiszem üdvösen s minden irányban kielégítőieg megoldhatónak. Én azt ez óvintézkedésekkel kapcsolatosan óhaj­tottam volna tárgyalni; de nem akarnám azon vádat magamra vonni, hogy szavazatommal a létesítést gátoltam; azért én azt általánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául; nem tehetem azonban, hogy a kormány és a t. ház figyelmét a feimebbi óvintézkedésekre, mint e törvény elkerülhetleu folyatnányára, fel ne hív­jam ; valamint azt is kijelentem, hogy Ugrón Gábor indítványát szintén üdvös intézkedésnek tartom s azt szavazatommal támogatni kész vagyok. {Helyeslés balról.) Elnök: Mielőtt a tárgyalásban tovább haladnánk, méltóztassanak meghallgatni gr. Lónyay Menyhért indítványát, melyet beszéde folyamán előadott, de írásban csak most nyújtott be. Baross Gábor jegyző (olvassa): „Indítvány. A ministerium felhivatik, hogy as állandó ka­taszteri felmérési munkálatok, a mennyire lehet mielőbb Magyarország erdélyi részekbe tétesse­nek át." Tisza László: T. ház! Midőn e kérdéshez igen röviden hozzászólok, előre bocsátom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom s egyszerűen azon kötelességből szólalok fel, hogy mint jobban értesült, rectificáljam egyes előttem szólott kép­viselő uraknak olyan állításait, a melyeket a tökéletesen nem értesültek talán még el is hi­hetnének. Igen röviden fogok szólani, polémiába bo­csátkozni nem akarok. Pap György képviselő úrral szemben még azon kérdést sem fejtegetem, hogy helyes-e a törvényhozónak a képviselőház termében, a törvény meg nem tartása mellett izgatni. Ez nem az én feladatom, hanem egy­szerűen reflectáíok két állítására. Egyik állítása az, hogy az erdélyi részekben divó választási •törvények a románokat választói joguktól meg­fosztották volna; olyan állítás, a mely félre vezethetné a helyesen nem értesülteket. Azért

Next

/
Thumbnails
Contents