Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

278. országos Ülcs janin< 5. !SS<). 67 melyek 10-szer, 20-szor többet tesznek az urbérségeknél, nemcsak kamatot nem kaptak, de a végrehajtás után sem fognak kapni, az 1848 után addig az időpontig lejárt időért sem kapnak egy krajczár kamatot sem. Azonban van oly minőségű birtok Erdélyben, mely ott is megváltandó a volt úrbéres, illetőleg parasztok által. Erdélyben vannak úgynevezett allodiális telkek is, a melyek Magyarországon nincsenek, mert Magyarországon csak úrbéres telek van a volt úrbéres kezein; azaz azok a birtokok, melyek birtokosai a Czirákyana conseriptiónál ott mint jobbágyok nincsenek bevezetve, a mely birtok az ő kezökben volt, habár éppen oly természetű is azon birtok, mint volt az, a mely a Czirákyana conscriptióba belejött, az a birtok törvénynél fogva nem tekintetik úrbéres birtok uak, nem váltatik meg országosan, hanem az tekintetik allodiális birtoknak és neki joga van a szolgálmányokat megváltatni, a birtokot megtartani, ha megfizeti az érte teljesített értéket. Ilyen igen sok van Erdélyben. Erre nézve az erdélyi úrbéri pátens 21. § a ekként intézkedik : „Az ország némely részeiben előforduló szolgálmányok, melyek oly szerződéseken alapulnak, melyek által a föld használatának joga a sajátképeni tulajdonos részéről, valamely bér, (taksa) vagy más adózás fizetése mellett örökre átengedtetett, a nélkül, hogy az által tulajdonképeni úrbéri viszony keletkezett volna, szintén mtgválthatóknak nyilváníttatnak s addig, mig a váltság meg nem történik, eddigi törvényes mértékökben teljesítendők. A mennyiben azonban a haszonélvezők a kikötött tartozások teljesítésével hátramaradásban vannak s ezen esetre a szerződés, vagy az országos törvények szerint a haszonszedés elvétele megengedtetik, az adományozók (vagy főtulajdonosok) jogai érintetlenül maradnak." Erre nézve a 22. §. ezt mondja: „Az ezeu szakaszban megválthatóknak nyilvánított tartozásokérti kárpótlás, a kötelezettek által egyedül s az ország hozzájárulása nélkül, következő szabályok szerint fizetendő." Hogy hogyan váltassék meg a volt curiális birtok pedig, e tekintetben a 26. §. ekként intézkedik : „Ezt különös intézkedés határozandja meg, hogy a váltságtőke mily föltételek alatt és mily módon fizetendő be s az öt százalékos évi járadék a jogosítottak számára a cs. kir. hatóságok közremuukálása mellett, mikép szolgáltatandó ki." Ezen paragraphus azt involválja, hogy a kárpótlás, illetőleg az elmaradt haszonélvezet megváltására vonatkozólag megállapítandó töke eshetőleg államilag közvetittessék éppen ugy, mint közvetittetik Magyarországon a remanentia. E tekintetben utalva lett az ország, hogy hozzon törvényt s ma 32 év múlva sincs meghozva a törvény. Intézkedik ugyan az 1871: LIII. t. cz.nek gondolom 89. § a az ily természetű szolgalmaitok megváltásáról, melyben az mondatik: „A mely esetekben a jelen törvény a szolgálmányokat a volt úrbéresek által rendeli megváltatni, a váltságot azon összeg képezi, a mely az évi szolgálólányok értékének 20-szoros öszszegéből, egy hatodrésznek a beszedési és kezelési költ-égek fejében való levonása után fennmarad." És igy megy tovább, mígnem azt rendeli, hogy országosan történjék a közvetítés, ha a felek kívánják. De ezeu törvényben Erdélyre nézve nem történt provisió és igy tulaj donképen csak a szorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkozik annak intézkedése, ugy, hogy Erdélyre nézve, midőn ezen ügyek a bíró elé kerülnek, különösen a curia mindenikre azt mondja, hogy ezen birtok nem úrbéri, hanem allodiális; marad ugyan a volt jobbágyak birtokában, de ők tartoznak azt megváltani igy és igy. Azonban addig, mig törvényhozás e tekintetben intézkedni fog, a birtokos nem hajthatja be ezen váltságösszeget és igy itéletileg őt illeti ugyan a váltságösszeg, de nem képes megkapni. Én ugy tudom, bogy e tekintetben a curia memorandumot is terjesztett a kormány elé, hogy intézkedjék, de a mai napig sem történt intézkedés. Ez, t. ház, nem csak a birtokosokra volt hátrányos, de felette hátrányos volt az úrbéresekre nézve is; először azért, mert maga az, hogy nekik maguknak kell ezt megváltani, nagyon hátrányos reájok nézve, mert legtöbbnél ugyanazon természetű birtok van, mint a conscriptió Czirákyanában foglalt birtok, de tudjuk, hogy az ily conscriptíókat hogyan csinálták régen és még ma is; az illető ember nagyon hajlandó eltagadni a mije van, mert attól tart, hogy nagyobb teherrel fog megrovatni, akkor is igy történt, sőt rábeszélések is történtek, hogy ne vallják be az összeírás alá földjeiket, mert adót fognak tőle fizetni. De eltekintve ettől, azon ügyekben, melyek a curiáig nem mennek fel és a hol a curia nem teszi az ítéletbe azt, hogy a birtoka addig, mig e tekintetben a törvényhozás intézkedik, nem fogja behajtani az ő váltságkövetelését, az ilyen ítéletek alapján, én tapasztalásból tudom, hogy akadnak birtokosok és ügyvédek, a kik külön polgári pert indítanak ezen elmaradt haszonvételek iránt és akadnak bíróságok, a melyek megállapítják a birtokos követelését és esequálják az alperesen. És vannak esetek, a hol egy-egy roskadozó