Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

66 '2? 6. «rwág«s ilc& június S. iss«. bet, mint a lehetőség megadását arra, hogy saját erőnkön és költségünkön saját birtokviszonyainkat rendezhessük. Oly jogos és méltányos e kívánság, hogy bizton számítok a t. ház becses jó indulatára, hogy bennünket e törekvésünkben támogatni fog és e törvényjavaslatot minél előbb törvényerőre fogja emelni. (Élénk helyeslés.) Cozma Párthén: T. ház! Nem sokat fogok szólani a szőnyegen levő törvényjavaslathoz, mert szerencsére nem a kormánynak javaslata van beterjesztve, melyhez sok szó fért volna azon veszélyes elvek miatt, a melyek abban foglaltattak. Elismerem, hogy a jogügyi bizottság tőle kitelhetőleg serény munkával igyekezett a leguagyobb bajokon segíteni. De még a most előttünk fekvő törvényjavaslatban is vannak olyan intézkedések, a melyek, ha látszólag nem veszélyesek is, tényleg mégis azok, melyekhez azonban, ha arra kerül a sor, a részletes vita alkalmával fogok hozzászólni. Szerintem, nemcsak Erdélyben van szükság egy birtokrendezési eljárásra, hanem Magyarországon is szükséges ez, mert azok a miseriák, a melyek a per folytatása alatt merülnek fel, éppen ugy léteznek Magyarországon, mint Erdélyben és ezért igen hálásan vették volna, hogy ha a kormány nem csupán az 1871: LIII. t. ez. 80-ában foglaltakra szorítkozik, hanem oly törvényjavaslattal lépett volna fel, a mely az egész kérdést felölelte volna az egész országra nézve és a mely ugy intézte volna azt el, hogy ne kelljen mindig foltozgatni. Ha ezen eljárási miseriák nem kivánatosak és nem üdvösek Erdélyben, azok Magyarországon sem lehetnek kivánatosak és üdvösek. Magyarországon vau ugyan provisió arra, hogy a tagosítás mikor rendelendő el és miképen történjék az akkor, mikor az az úrbéri rendezéssel a segregatióval egyszerre történik, azonban nincsen provideálva arra nézve, hogy ott, hol az úrbéri rendezés keresztül ment, miképen történjék később a tagosítás, sőt ott is, a hol van, az első esetben t. i. czélszertítlen, mert a volt földesúrral szemben a volt jobbágyoknak nincsen joguk a határt három osztálynál többre osztani, a mi különösen a hegyes vidékeken, melyek Magyarországon nagy számmal vannak, csaknem lehetetlenné teszi az igazságos tagosítást. Hogyha azonban a tagosítást a felek kölcsönös megegyezéssel viszik keresztül, több osztályt is lehet csinálni, sőt arra is van eset, hogy az osztályok száma 20—30-ig variált. Más törvényben, kivéve azokat, a melyeket az előadó ur is említett és a melyek a JászKun- és Hajdu-kerületekre vonatkoznak, nincsen provisió arra nézve, hogy önkép rendelendő el a tagosítás azon esetben, ha nem vitetett keresztül egyszerre az úrbéri rendezéssel, már pedig a kormány javaslatának indokolásában maga is előadja azt, hogy Magyarországnak még ma is Ötödrésze tagosítatlan és igy arra nézve is ki kellett volna terjeszteni a kormány figyelmét és ha már egyszer csinál valamit, egészet csináljon országos, magasabb állami szempontból. Azonkívül Erdélyre nézve sem tette egészben azt, a mit tenni kellett, mert ugyancsak ott, a hol provideálva van, hogy ezen most a napirenden levő törvényjavaslat előterjesztessék, egy §-al lejebb, a 82-ik §-ban azt mondja a törvény: „A Talmács-Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve, a közös birtokok rendezésiről külön törvényjavaslatot fog az igazságügyminister előterjeszteni." Emlékszem nagyon jól, hogy különösen ezen oldalról a törvényjavaslat több izben szorgalmaztatott; történt itt e házban Ígéret is, hogy elő tog terjesztetni, azonban a kormány róla elfeledkezett és mai napig sem hozta, talán nem is tartotta szükségesnek. Hogy miért nem, azt talán ő fogná legjobban megmondhatni. Én azonban azt gondolom, hogy szükség nélkül nem iktattatott be ezen §. a törvénybe és ha már szükségesnek tartotta, hogy ezen mostani törvényjavaslatot, behozza, szerkeszthette volna azt is. Midőn az igen t. előadó ur felszólalását hallottam, melyet a magyarországi képviselők jó indulatához intézett, oly értelemben, hogy ezen törvényjavaslatra nézve nyújtsanak már alkalmat egyszer Erdélynek is, hogy rendezett viszonyokhoz jusson, azt gondoltam, hogy ez más tekintetben is fog történni, mert ha nem is említette ő és ha nincs is ebben a törvényben, én ismerek egy viszonyt, mely még most is provisió nélkül létezik ez országban: Mondja ugyan, hogy Erdélyben nincsenek remanentiák és ily természetű viszonyok. Ugyanaz, a mi Magyarországon remanentia, az csakugyan ott nem remanentia, mert ott urbérséggé is változott már magánál a törvénynél fogva és arra nézve ők előnyben vannak a magyarországi birtokosok felett, mert mig a magyarországi birtokos oda van utaiva, hogy a remanentiákért csak a rendezés után kapja a váltságot és csak az úrbéri per végrehajtása után, addig Erdélyben — éppen azért, mert Erdélyben nem volt behozva az úrbér és mert ezen kérdés máskép elintézhető nem volt, az összes birtok, mely 1848. január 1-én a volt úrbéresek kezén találtatott, törvénynél fogva urbériségnek és országosan megváltandónak nyilváníttatott és ennélfogva az is, a mi tulajdonképen, ha az úrbér behozva volna, remanentia lett volna, az is régen kárpótolva van, az azért járó összeget régen húzta az erdélyi birtokos és élvezi utána a kamatot, holott a magyarországi birtokos legtöbb helyen, melyek viszonyai egyenlők Erdély viszonyaival és a remaneutiáktól,