Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

2Í6. •rscáfos Ülés jnulns B. 1880. 65 különböző csoportok koztt felmerült birtok cserék, vásárok annyira eltörölték már nyomait annak a mi a költségviselési rendszerben alapul még eddig megtartatott, hogy egy elavult és alkalmazhatatlan rendszer áll most szemben teljesen megváltozott viszonyokkal, melyek a költségek helyes kiosztását lehetetlenné tették. Ezen költségekre nézve, még ha az eljárás semmi hibát fel nem derített volna is, már maga a viszonyok ellentétes állása megkívánta volna a rendezést, Hozzájárult ehhez az 1872-iki ministeri utasításnak egy téves intézkedése. Ugyanis ezen ministeri rendelet azt határozta, hogy a volt földesurak, nem saját tényleges birtokaik arányában fizessék egymás köztt a költségeket, hanem minden földesúr maga fizeti azokat egyszersmind saját volt úrbéreseinek Összes 1848-ban létezett illetménye után. Á mint a t. ház is, annak erdélyi tagjai pedig minden esetre tudni fogják, nálunk nem gyakori eset az, hogy igen csekély allodiális birtok, sőt néhol semmi allodiális birtok mellett, a felszabadult volt úrbéreseknek nagy száma létezik ugyanazon egy községben és ugyanazon földesúrral szemben. Ha ezen esetben a jelenlegi költségviselési szabályok alkalmaztatnak, akkor bekövetkezik az, hogy egy 50 holdas arodiális birtokú földesúr 20 volt jobbágyának B20—400 hold földje után viseli a költségeket és igy 50 hold után 500—600 frtot fizet. De elő is állott már többször azon eset is, nem csak magánosak birtokánál, hanem a kincstár birtokánál is, hogy tisztán csak volt úrbéresek által birt községek határának tagosításánál, a volt földesúr s mint ilyen a kincstár is, a volt jobbágyokért köteles fizetni a tagosítási költségeket, habár az illető községben egy talpalatnyi allodiális birtoka sem volt. Ezen állapoton, tisztelt ház, segíteni kell és az orvoslás egyetlen helyes módja az, a mely a törvényhozás szellemének a Jász-Kun és Hajdú kerületekre nézve 1840-ben hozott törvények szellemének megfelel, annyival is inkább, mert Erdélyben annak a Szász- és Székelyföld részein ezen költségrendszert az 1871-iki törvény hoz as mar megalkotta. Ez volt azon három főszempont, melylyel ezen törvényjavaslatot még külön indokolni szükségesnek tartottam. És most engedje meg a t. ház, hogy nem mint a bizottság előadója, hanem mini; Erdély egyik szerény fia, pár szóval még ajánljam a törvényjavaslatot a t. ház kegyes jóindulatába. (Halljuk!) Magyarországi testvéreinktől igen gyakran aggódó és gyanús nyilatkozatokat hallunk minden olyan törekvés ellen, mely a mi erdélyi különös viszonyainknak figyelembe vételét, részünkre KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. külön szabályok alkotását óhajtja. Ez aggodalom és gyanú bizonyára nem egyéb, mint hiányos, vagy téves informatióknak sajnos eredménye. Az erdélyi birtokrendezésnek külön eljárás által szabályozása évtized óta foglalkoztatja a közvéleményt s fájdalommal kellett éreznünk, hogy a legnagyobb hidegséggel és igen gyakran visszautasítással ^ találkoztunk legjobb indulatú törekvéseinkben. Én ezt nem magyarázhatom egyébből, mint hogy nem tanulmányozták, nem méltatták figyelemre azon sajnos állapotot, mely birtokviszonyainkban törvényhozási mulasztások által a múltban egy század óta beállott Mig az úrbéri jog- és birtokviszonyok rendezése Magyarországon már a múlt század elején 1721-1723-ban, később Mária Terézia dicső emlékű királynőnek egyik legjelentékenyebb és maradandóbb alkotása által már egy századdal ezelőtt megindittatott, az nálunk teljesen parlagon heverő rendezetlen állapot volt. Nálunk urbárium nem létezett; jogviszonyaink mind az úrbéri telkek nagysága, mind a volt jobbágyok szolgálmáuyai tekintetében chaoíicus rendezetlen állapotban maradtak. Midőn Erdély rendéi 1846—1847-ben ennek rendezéséhez fogtak, akkor csakhamar bekövetkeztek az 1848-iki nagy események,"az nrbérnek teljes megszüntetése és mi ily rendezetlen állapotban jöttünk át akkor, midőn Magyarország nagy része már nyugodtan élvezte az uri székek által keresztül vitt úrbéri rendezés áldásait. De később is mostoha volt irántunk a sors, mert mig Magyarországon már 1856-ban felállíttattak az úrbéri törvényszékek és négy egész éven keresztül folytatták igen áldásos működésüket, addig nálunk csak 1858-ban állíttattak fel azok és egy évi működés után, mély alatt majd semmit sem voltak képesek tenni, ismét megszűntek. 1860 után mi megint több kísérleten estünk át, mint magyarországi testvéreink. 1861-ben felállíttattak a derékszékek, azután a megyei ideiglenes törvényszékek; 1868-ban külön úrbéri bíróságok s végre 1871-ben a kir. törvényszékek. Minden egyes újabb szervezési rendszer egy-egy évet, sőt többet is igénybe vett, ugy hogy nem a mi hibánk, ha úrbéri viszonyaink azon rendezetlen állapotban vannak, a melyben sajnosán látjuk azokat. Ha összehasonlítjuk állapotunkat Magyarország állapotával, azt találjuk, hogy Magyarországnak e tekintetben nemcsak velünk, hanem Közép-Európa bármely államával szemben is kivételesen kedvező helyzete van. De ha összehasonlítjuk az erdélyi birtokviszonyokat akármelyik európai állam viszonyaival, el kell szomorodnunk a hátramaradásnak azon állapota fölött, melyből kibontakozni még eddig nem sikerült. És most, t. ház, nem kérünk mi semmi különös kegyet és áldozatot, nem kérünk egye9