Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

g4 27o- országos ülés június 5 1880. igazolt követeinény, hogy az eljárás tekintetében is azonos szabályok alkottassanak. A törvényjavaslatnak második főelvi része, a nyomozó bírói eljárásnak az ügyekben minéí teljesebb mérvben való behozatala. E tekintetben az, a mit Erdély részére kívánunk és óhajtunk, egyáltalán nem áj institutió, hanem először hasonló a Magyarországon az í836-ik törvények által alkotott eljárási rendszerhez, megfelelő nálunk ugy az 1854-iki úrbéri nyilt parancs, valamint az 1868. évi utasítás által alkotott rendszernek és egyszerű visszaállítása azon korábbi eljárásnak, mely az 1871-iki LIILtörvényezikk és az ennek alapján kiadott ministeri rendeletek némely téves intézkedése által már kilencz év óta akadályozza a rendezések gyors menetét. Nem tartózkodom kimondani azon egyéni nézetemet, hogy a rendes polgári peres eljárásnak a birtokrendezési ügyekre, alkalmazása nem egy átgondolt rendszernek, hanem egy elsietett törvényhozási intézkedésnek eredménye, a melynek káros hatását már kilencz éven át az öszszes birtokviszonyok rendezésének szünetelése, sőt majdnem teljes megszűnése keserülte meg. (Ugy van!) A perrendszeri eljárásban két szóhiba vok. Az egyik a tárgyalási rendszernek nehézkességében feküdt, a másik pedig azon lényeges intézkedésben, hogy nálunk, hol eddig sohasem létezett ily eljárás, az előmunkálatoknak befejezése után még egy másik kereset, az úgynevezett érdemleges kereset beadása kívántatott, a moly után következett ismét egy írásbeli tárgyalás. Ezen kettős kereseti és rendes tárgyalási rendszer nem felel meg a birtokrendezési ügyek természetének s ennélfogva azon segíteni feltétlenül szükséges és pedig egyfelől a tárgyalásmódjának egyszerűsítése, a második keresetnek kizárása és a birói nyomozatnak s a szabad mérlegezésnek rendszeresítése által. A.zon eszközök helyes megválasztása és alkalmazása tekintetében ug3

T a t. kormány törvényjavaslata által kimondott általános elv, valamint az igazságügyi bizottság javaslatában foglalt részletes intézkedések elmentek azon végső határokig, a melyeket az eljárás gyorsítása és a jogok biztosításának együttes érdekei elénk szabtak. A nyomozó eljárás mellett a legrövidebb szóbeli tárgyalás alkalmaztatott. A bizottság az eljárás folyamából kizárta a második keresetet és azt helyettesítette azon mérnöki tervezettel, a melyet az 1854-ki úrbéri parancs és az 1868-ki utasítás rendszeresiítettek és a mely ennélfogva korántsem új kísérlet, hanem visszaállítása egy kipróbált helyes rendszernek. A harmadik fő szempont, a költségek rendezésének megváltoztatása. E tekintetben az igazságügyi bizottság nem ment és nem akart elmenni azon végső határig, a meddig a t. kormány javaslata elment volna. Elismerte az igazságügyi bizottság, elismerjük mi erdélyiek is azt, hogy a tisztán úrbéri rendezést képező ügyekben nem szabad eltérnünk azon általános princiumoktól, mely Magyarország törvényhozását mindig vezette és a mely abban áll, hogy a rendezés készpénz-költségei mindig a volt földesurak által hordoztatnak. Azonban a tisztán tagosítási kérdéseknél nem tehette az igazságügyi bizottság, hogy el ne fogadja a ministeri javaslat álláspontját; még pedig nem tehette ezt nemcsak a tényleges szükségnél fogva, hanem elvi szempontból sem. Az igazságügyi bizottság kutatás alá vette hazai jogfejlődésünknek és az eddigi törvényhozásoknak e tekintetbeni elveit és arra a meggyőződésre jutott, hogy a költségeknek a tagosítási ügyekben való rendszerre korántsem állítja fel mereven azt az elvet, hogy a tagosítási költségeket a volt földesúr hordozza; sőt ellenkezőleg ott, a hol a tagosítás nem az úrbéri rendezéssel, vagy arányosítással ment kapcsolatba, mint például a JászKun- és Hajdúkerületekben, ott a költségeknek birtokaránylagos hordozását már az 1840 iki XXX. és XXXI. t. czikkek megállapították. Az erdélyi birtokviszonyok a tagosítási tekintetben ezen utóbb említett területekhez hasonlók s azok természetével bírnak. Erdélyben úrbéri rendezés, a mint az igazságügyi bizottság indokolása kifejtette, merőben hiányzik. Nádunk a tagosítással az úrbéri telkek száma, a remanentiák rendezése, megváltása, vagy felosztása, a netalán hiányos úrbéri illetmények kipótlása nincs kapcsolatban. Az 1848-iki törvények és az azt követő 1854-iki úrbéri pátens és az 1871. évi Lili. t. ez. Erdélyben az 1848-iki jan. 1-én létezett birtoklás status quoját tették törvényes tulajdoni állapottá; és ennélfogva nálunk a tagosítási kérdésnél a jogi elem, az úrbéri állományok megállapítása és kiegyenlítése merőben a kérdésen kívül áll. Úgy, hogy Erdélyben minden tagosítás teljesen egyenjogú magántulajdont biró egyének birtokának gazdasági rendezését képezi és ennélfogva nem felel meg azon felfogásnak, a mely az 18B6. törvényekben a tagosítás tekintetében a költségeket motiválta volt. így tehát a magyar törvényhozás szelleme korántsem állott ellentétben a költségek rendezésének azon módjával, a melyet a kormány javasol. A költségrendszer megváltoztatását, a mely ajánltatott, feltétlenül szükségessé tette a tényleges viszonyok megváltozása. Azon különbséget, a mely fennállott a volt földesúr és úrbéres köztt, megzavarta a 30 éves múlt. Előállott a birtokosoknak egy egészen új csoportja, a mely nem volt úrbéres és nem volt földesúr. Ezen csoportok hovatartozása a