Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-274
44 874. országos ülés jnirims 3. 1880. egy virágzásban levő pálya mintegy akadályul szolgáljon a közlekedési eszközök további fejlődésének. Mondatik ez ellen némelyek részéről, hogy azért sem lehetne, mert hiszen a fővárosba leendő bevezetietéae ily pályának, mindenesetre nagyon költséges és csak ugy eszközölhető olcsón, ha már egy kész bevezetéssel történik, a mi igen helyes indok és alapos. Azonban ez is módosítást nyer az által, hogy, a mint a pénzügyi bizottság t. előadója ma beterjesztette, a zimonyi vasútról szóló törvényjavaslat, teljes meggyőződéssel hiszem, hogy az el fog fogadtatni, ezen zimonyi vasút kiépítésével már különben is létesítendő bevezetése nyílik ezen másik oldalról jövő pályának, mint a milyen a péczeli vagy a csabai oldalról való bevezetés. {Helyeslés.) Mondatik továbbá, hogy ezen az oldalon úgyis vezettetik most egy vasút, éppen a zimomonyi vasút, a mely ki fog építtetni és ez által ottan a vasutak mintegy tömegesittetnek. Ugyan még a zimonyi vasútnak iránya, legalább PestSzabadka között nincs elhatározza és ha valami jelentőséget kel! tulajdonítani azon elömunkálatoknak, a melyek úgy tudom, folyamatban vannak, ez éppen azon részen, t. i. a felsőbb részen, a vasút csaknem egészen a Duna mellé vitetik nyugotra. Attól a vasúttól, tehát — habár talán 2 mértföldre tereltetik is mindjárt a kiágazásnál az osztrák pályától Czeglédnél, — még akkor is körülbelül 3—5 mértföldre esik a másik pálya, a mely ma trassiroztatik és mint gondolom a Duna feté eszközöltetik. Én azt hiszem, hogy ezen előmunkálatok még nincsenek megállapítva, mert a javaslat ezt nem foglalja magában. És röviden csak azt akarom mondáin ezen indokolás következtében, hogy miután nincs részletes munkálat arra nézve, hogy melyik volna a leghelyesebb irány, miután kétségtelenül kívánatos és szükséges azon elveknek foganatosítása, a mely elvekből ezen szakasz kifolyt, nevezetesen, hogy a leendő tiszai áílampálya vonalak a fővárosban saját összeköttetést nyerjenek, miután kívánatos, hogy az a lehető legolcsóbban, legczéiszerú'bben és legrövidebben éressék el, a mit csak részletes tanulmány alapján lehetne megmondani, én természetesen csak egy olynemű határozathoz járulnék, a mely csak addig terjedne, hogy a kormánynak e tekintetben átalános utasítást adna, hogy aziránt minél előbb részletes javaslatot terjeszszen elő. En ennek szövegezésére magamat hivatva nem érzem, ha méltóztatnak jónak látni és a kormány is elfogadná, én természetesen a legezélszerübb szövegezéshez hozzájárulnék. Én ajánlom a t. háznak, hogy ily fontos ügyben végleges határozatot az irány megállapítására nézve mindenesetre csak részletes tanulmány alapján miilóztatsék hozni. {Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István: T. ház! Igen rövid ideig leszek bátor a t. ház becses idejét igénybe venni. Előre is kijelentem, hogy részemről a pénzügyi bizottság szövegezését ugy, a mint van, fenntartatni kívánom. Hogy szót kérek, ezt kivált azért tettein, mert b. Liptay Béla t. képviselő ur egy új eszmét pendített meg a házban, a melyet én igénytelen nézetem szerint, ebben az esetben alkalmazhatónak nem találok. Magát az elvet, hogy a czél elérése végett hagyjunk szabad kezet a kormány intézkedésének és tanulmányozásának, aláírom; de méltóztassanak megbocsátani, itt a czélt nem abban látom, hogy bármily messze távolban keressük az összeköttetést, hanem igénytelen nézetem szerint, a czél itt határozottan az, hogy Budapest és Szolnok köztt lehetőleg rövid összekötő vonalat keressünk. E szempontból részemről nem tarthatnám megengedhetőnek, hogy a tanulmányok tovább menjenek, mint legfelebb Tápio-Györgyeig, mely már szintén igen magas állomás a szolnok-hatvani pályán és ha még ezen felül is mennénk, akkor igen nagy kerülőt kellene tennie a Budapestre jövő szállítmánynak s így az eredeti czél, melyet elérni óhajtunk, szem elől tévesztetnék, sőt meg 5s hiusittatnék. Minthogy nézetem szerint ez a törvényjavaslat czélja, akkor egyenesen veszélyt és kárt látnék abban, ha oly aspiratiók és remények élesztetnének s oly versengések támasztatnának, melyek a czél veszélyeztetése és az ország károsítása nélkül ki nem elégíttethetnének. Tehát azon szempontból, hogy nem teljesíthető', legalább méltányosan nem teljesíthető aspiratiókat ne keltsünk és újabb versengéseknek tápot ne adjunk, kérem a t. házat, méltóztassék a közlekedési- és pénzügyi bizottságok szövegét elfogadni, mely úgyis a legmesszibb határig szabad kezet enged a kormánynak, hogy a kellő tanulmányozás alapján a részletes tervet elkészítse. {Helyeslés.) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Midőn a kormány e törvényjavaslatot benyújtotta, első sorban az volt előttünk, hogy a hatvan-szolnoki vonalból a lehető legrövidebb és legjutáuyosabban kiépíthető összeköttetést ajánlja a háznak. En ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy az új szárnyvonalnak Györgyétől való kiágazása talán megfelelne a czélnak; azonban elismerem, hogy részletes tanulmányok, legalább olyanok még nincsenek, melyeknél fogva egész biztossággal azt mondhatná ma a kormány, hogy az lesz a legrövidebb és legjutányosabb vonal, a mely Györgyétől vezettetnék; és ennélfogva én ma is azon óhajtásomat vagyok bátor nyilvánítani, hogy a közlekedési- és a pénzügjd bizottság jelentésében megállapított vonal mellett méltóztassék maradni a t. ház. {Helyeslés.) Miután egyébiránt, a mint szerencsém volt