Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298. országos ülés november 16. 18S0. 403 tómhoz, Szontaghhoz egy kérést, talán mondhatnám, felhívást intézni. {Sálijuk!) Méltóztassanak meggondolni a helyzetet, így a mint én is ecseteltem és még jobban úgy, a miként ő ecsetelte és méltóztassék meggondolni azon módok és eszközök hatályát, esetleges hatékonyságát, melyek a t. mérsékelt ellenzéknek ma azon helyzet megváltoztatására, rendelkezésére állnak; és ha ők azt látják, hogy a helyzet sokkal rosszabb, semhogy ezen eszközökkel meg lehessen javítani, ha ők látják, hogy az ő erejük nemcsak arra, hogy azon helyzetet gyökeresen megjavítsa, hanem még arra sem elegendő, hogy a jelenlegi t. kormányt azon helyről elmozdítsa, pedig ez még a javításnak nem is módja, nem is eredménye, ez csak az útban álló akadály elhárítása, de nem a czél, tehát ha ők még erre sem képesek, mert nem voltak képesek éveken át, nem voltak képesek akkor, midőn a nemzet közérzülete igen nevezetes mozzanatokat mutatott fel éppen a kormány politikája ellen, nem voltak képesek akkor, mikor erejük egyesülve volt, tehát még kevésbé lehetnek képesek akkor, midőn nem is egyesültek többé, midőn minden nevezetes erőfeszítésük oda irányult, hogy egymás között legalább békességben megférjenek, de még nem is arra, hogy pártot képezzenek : akkor méltóztassanak megfontolni azt, hogy azon államjogi helyzet alapján, mely az országot ide vezette, vagy kizárólag, vagy ezen kormányrendszernek segítségével, mert ezen kérdésben dönteni nem akarok, azon sok kitűnő hazafiságot, melylyel pártjukon rendelkeznek, szabad-e bizonytalan időig oly meddő, oly gyümölcstelen, oly kétértelmű és hozzájuk egyáltalában nem méltó módon ott várakoztatni ? Es ám próbáljanak meg egy kísérletet — én fájdalom, azt hiszem, hogy a csalódás ismét be fog következni és akkor mi el fogjuk érni azon czélt. melynek elérését óhajtom — azon czélt, hogy ugy, a mint 1848 előtt — bár én azt hiszem, hogy Magyarország helyzete Ausztriával és Európával szemben lényegileg ma sem változott, el fogjuk érni azon czélt, hogy a törvényhozás termében csak két párt fog állani egymással szemközti, az a párt, a mely mindent akként cselekszik, mint az udvar parancsolja és a párt, a mely mindent akként cselekszik, mint a nemzet óhajtja. [Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Én a költségvetést nem fogadom el. {Élénk éljenzés a szélső balfelöl.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Zaj. Felkiáltások : 2 óra! Halljuk! Halljuk !) Tekintettel az előhaladott időre és tekintettel arra, hogy, a mint igen jól tudom, hogy ha egy minister nem szól egy gyűlésben, azt nehezményezik; de ha azután a ministerek szólnak, az sem mindig tetszik. — tartózkodnám most szót KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. emelni, ha biztos volnék, hogy a holnapi ülésen jelen lehetek, de miután abban biztos nem vagyok, bocsássanak meg, ha igen röviden tartandó egy pár nyilatkozatot teszek. (Halljuk! Halljuk!) En, t. ház, a budgetről nem szólok, igen egyszerű okon nem szólok, mert jóformán senki sem szólott róla, ugy, hogy a pénzügyminister ur nem annyira válaszul a felszólaltaknak, mint azért, hogy saját pénzügyministeri feladatát teljesítse, beszélt róla, mert indok a vita keretében, hogy a költségvetésről beszéljen, elő nem fordult. Történt egy , pár nyilatkozat ugy tegnap, mint ma, melyet minden szó nélkül hagyni nem akarok. Mindenek előtt meg kivánom jegyezni, hogy ma az mondatott, hogy a pénzügyminister védte a többséget arra nézve, hogy az miért nem vesz részt a vitában; az is mondatott, hogy a többség elhatározta, hogy nem vesz részt a vitában; és mondotta az illető képviselő ur azt is, hogy ha ez a kormány felszólítására történt, akkor az kétségen kivül jó taktika. Beszédje folyamán többször visszatérve ezen themára, végül azon állításra jutott, hogy a többség, — megengedi, sok tekintetben politikai okokból, — nem szól azért, mert el van határozva a kormányt minden léptén támogatni, de annyira, hogy ezen támogatást indokolja is, — ezen szót tetszett mondani, — nem birt sülyedni. Ha, t. ház, első sorban a tegnapi napról beszélek, ugyan méltóztassék a képviselő ur meggondolni, hogy ha valaki furcsa helyzetben volt, vájjon a kormánypárt volt-e az, vagy az ellenzék? Én azt hiszem, az ellenzék. (Igaz! jobbfelöl.) Mert mikor egy ellenzék a költségvetési általános vitának első napján nem rendelkezik szónokokkal, a kik támadást intézzenek, az csakugyan nem a kormánynak és a kormánypártnak gyengesége, hanem az ellenzék részéről, legalább is, — nem mondom a gyengeségnek, mert elég erősnek tartom, — hanem az előre meggondoltság hiányának positiv jellege. (Tetszés jobbfelöl.) Azt a dolgot tehát, a mi tegnap történt, jó lesz a t. túloldalon bővebben nem feszegetni. (Derültség jobbfelöl.) De a mi azt illeti, hog}' a kormánypárt a kormány felhívására elhatározta volna nem beszélni, miután ,,én is szoktam értesülve lenni arról, a mit a kormánypárt elhatároz, biztosithatom a képviselő urat, hogy nem határozta el; hanem az bizonyos, én ugy tapasztaltam és mi ugy tapasztaltuk, hogy a kormánypártnak, —• hol nem tartják ugyan a helyzetet olyannak, hogy ravatalra kelljen a nemzetet fektetni, de komolynak tartják — a hazafiúi kötelességről nem az a felfogása, hogyha baj van, tehát beszéljünk sokat, hanem az a felfogása, hogy ha 51