Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

404 298- országos ülés november 16. 1880. baj van, akkor adjunk időt a cselekvésre azoknak, kik cselekedni hivatva vannak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a kormánypárt politikai okoknál fogva el van határozva követni a kormányt, bármit tesz, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez nem igy van. Én jót merek állani a képviselő uraknak azon az oldalon, hogy ha a kormánynak eszébe jutna — a mitől nagyon messze áll — azt az irányt követni, a melyet Önök követnek, a többségnek egyetlen tájija sem fog mellette megmaradni. (Ugy van! Helyes! a jobboldalon. KI lenmondások a szélső' baloldalon.) T. képviselőház! Én nem fogok a különböző pártok, a különböző árnyalatok kötelességeiről beszélni; a t. képviselő ur megadta a leczkét nekünk is, megadta a leczkét a ház azon oldalának is, (az egyesült ellenzékre mutatva) de adós maradt a leczkével saját pártjának, pedig liigyie meg, hogy az szorult volna rá legjobba]] (Élénk derültség jobb/elől.) Minden pártnak saját magának feladata, — azt tartom, — hogy a maga kötelességeit ismerje s azért ez a leczkézés se egyikünket, se másikunkat, se pártot se pártárnyalatot nem illethet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A politikai elvhűség themájáról t. képviselő ház, röviden fogok szólani. Én, a mit tettem, a mit mondtam, nyilvánosan, mindenki előtt tettem és mondtam; ez elégszer volt szellőztetve és nem is védem magamat egyetlen tényemért sem, mert nyugodt vagyok benne, hogy mindent, a mit tettem, csakis azon meggyőződéstől vezetve tettem, hogy a közérdekben, hazám érdekében tettem. Azonban megengedjen a t. képviselő ur, kinél éppen ilyen tiszta indokokat teszek fel, de hogyha az elvhűségről beszél, legalább elmondhatta volna, a mit az egyszeri pap mondott. „Azt tegyétek, a mit mondok, nem pedig azt, a mit cselekszem." (Elénk derültség.) Különben is, t. képviselőház, azoknak, a kik az 1867-ikialap megalkotásában részt vettek, részt vettek pedig nemcsak a közjogi, hanem a közgazdasági alap megalkotásában is, oly alapokon, a melyek jobbak nem voltak az 1878-ikinál, azoknak ugj^ látszik önök szerint teljes joguk van azt mondani, hogy az az alap rósz és tarthatatlan, azon meg nem élhetni. Es ha valaki akkor, midőn még az egyezkedés feltételeiről lehetett szó, nem helyeselte annak a kiegyezésnek minden betűjét, később azt mondja: meggyőződtem róla, hogy ezen alapot megváltoztatni, miután ahhoz ennyi faktor hozzájárulása kell, nem lehetséges; meggyőződtem róla, hogy tehát nem az alapot ostromolni, hanem azon kell igyekezni, hogy a közjót ezen az alapon előmozdítsuk — ez felfogásom szerint, már elvtelenség! (Ugy van! Helyes! a jobboldalon.) | T. képviselőház! Hogy nehéz viszonyok j között bármely alapon nehéz boldogulni, az kétségtelen. De az az egy még sokkal kétségtelenebb, hogy azon az alapon, a melyre sokaknak az irányzata vonatkozik, azon az alapon Magyarországot, mint Magyarországot nem boldogítani, de fenntartani sem lehet. (Igaz! jobbfelöl. Ellenmondás a szélső balon.) T. képviselőház! Megígértem, hogy rövid leszek, be fogom váltani szavamat. A tegnapi napon egy ide nem tartozó dolog folyamán Helfy Ignácz t. képviselő ur szives volt mellesleg rám is reflectálni és jónak látta ide nem vonatkozó factorokat is belevonni. Hogy t. ház, vannak-e érdemeim, nincsenek-e, a felett én nem Ítélhetek. A t. képviselő urnák teljes joga van hinni, hogy nincsenek. Talán mások meg azt fogják mondani, hogy ba nem is nagy, de annyi, a mennyit becsületes, hazafias munkálkodás szerezhet, azt hiszem, mégis van. Egyet azonban visszautasítok a t. képviselő ur előadásából és visszautasítom, ugy, mint volt és mint leendő ellenzéki ember, mintha az, ha valakiről az mondatik, hogy elváratik tőle, hogy a trónnak és a hazának hasonló áldozatkészséggel szolgálatokat tegyen, ezzel az mondatnék, hogy a kormányon kell, hogy maradjon, mert ezen elmélet azt tenné, hogy a trónnak és a hazának használni csak kormányon lehet. Ezt, meglehet önök igy érzik, de én sem mint ellenzéki ember a múltban nem^ éreztem, sem nem fogom érezni" a jövőben. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Végül midőn a költségvetést ajánlanám, reflectálnom kell arra, hogy az előttem szólott t. képviselő ur azt mondotta, hogy az országban hogy tehessünk fel annyi hazafias erényt ma, mint a 40-es években és azt mondotta, ha jól emlékszem, hogy azon egészséges politikai helyzetet kellene visszaállítani, a mely 48 előtt volt, hogy ne legyen csak két párt: az egyik a mely azt teszi, a mit az udvar akar, a másik, a mit a nemzet akar. A mi a hazafiúi áldozatkészséget illeti, megvallom, hogy nem tudom saját nézetemet és saját meggyőződésemet azon színvonalra sülyeszteni, hogy azt higyjem, hogy a haza iránti szeretet, a hazafiúi áldozatkészség csak akkor lehető, ha a hazának baja nincs; pedig a t. képviselő ur magyarázata szerint nem lehet hazafiúi készség, mert mehezek az idők, mert szegényedünk. Ez oda vezet, hogy ez tehát csak akkor lehet, midőn nincs baj. (Ellenmondás a szélső balon.) Különben egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy igen szép az elzárkózás minden más országtól. Igen szép az, hogy utasítsuk el a küszöbről a külföldit, viseljük, használjuk csak azt, a mi magyar. Ennek elvi megvitatása gaz-