Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298. országos ülés november 16. 18S0. 397 szándékosan eltörpíteni törekszenek; mondom, a t. pénzügyininister ur szükségesnek látta hangsúlyozni, hogy a dolog nem igy áll és hogy mind a kormány, mind a mögötte álló többség egész horderejét ismeri, egész fontosságát belátja a költségvetési vitának. Én megjegyzem, hogy a t. pénzügyminister ur ezen kijelentését a magam részéről még mindig nem fogadhatom el a vád teljes elhárításának, sőt még mindig nem fogadhatom el valódi mentségül, ez még mindig puszta szó. A t. ház többsége egy igen kényelmes helyzetbe hozta magát akkor, midőn elhatározta, hogy itt e teremben a fennforgó legfontosabb kérdés, sőt magának a költség vetésnek^ tárgyalásában lehetőleg részt venni nem fog. Én tudom, hogy e helyzet kényelmes, de én a magam részéről kényelmesnek nem tartanám és el sem fogadnám és e helyzetbe magamat bele nem hoznám. De midőn a t. pénzügyminister ur kénytelen megengedni, sőt kijelenteni, hogy a pénzügyi helyzet igen komoly, midőn a t. pénzügyminister ur is kénytelen kijelenteni, hogy ő a legközelebbi jövőben ezen helyzet komolyságának elhárítására, a pénzügyi helyzet megjavítására, államháztartásunk rendezésére gyógyszerrel rendelkezni nem tud, már akkor mégis nem éppen miérettünk, hímem az ország közvéleményeért, azon becsülésért, melyben a nemzetet, mely bennünket ide küldött, részesítenünk kell, a t. többségnek, én azt hiszem, mégis első sorban morális kötelessége volna megmondani, az indokokat előterjeszteni, hogy ilyen pénzügyi helyzettel szemben olyan kormányt, a mely ezen orvosszerekkel nem rendelkezik, miért támogat Nem miérttünk; ha pusztán ellenzéki viszketeg vezérelne bennünket, mi, ha a kormány és a t. többség egyetlenegy tagja sem nyilatkoznék soha, mi, fájdalom, az ellenzékiségre és ellenzéki feladatunk teljesítésére igen sok és súlyos okot találnánk az általános társadalmi, az általános állami, politikai és pénzügyi helyzetben; nem azért, hogy a mi felszólalási kedvünknek önök tápanyagot adjanak, nem azért várjuk, nem azért vagyunk azon hitben, hogy önöknek kötelessége ezen vitában részt venni, hanem ismétlem, hogy azt hiszem, a nemzet iránti kötelessége önöknek a nemzetnek megmondani, hogy ezen politikát, ezen kormányt miért támogatják. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Én alig tudom azt föltenni, hogy a t. többséget a hallgatagság taktikájára talán a kormány beszélte volna rá; pedig szintén alig lehet kitérnem azon gondolat elő], hogyha csakugyan a t. kormány találta fel e taktikát és kérte rá a többséget, hogy ezt kövesse, mondom, alig lehet kitérnem azon gondolat elől, hogy ezen taktika bizonyos tekintetben csakugyan nagyon ügyes. És ha czéljául az van kitűzve, hogy a t. kormány és a t. párt az általak űzött politika ellen emelhető kifogásokat sokáig ez oldalról hangoztatva ne hallják, napokon, heteken keresztül tűrni ne legyenek kénytelenek; ha ezélja ez, akkor e czélt csakugyan elérik, mert ha a t. kormány tagjai és a t. többség tagjai nem fognak e vitában felszólalni, hát mi sem fogunk felszólalni, hanem megteszszük kötelességünket a parlamenti controll gyakorlásában, de nem heteken és hónapokon keresztül és egyáltalában nem megyünk bele abba, a nézetem szerint, értelem nélküli mulatságba, melyet a magyar példabeszéd falra borsót hányásnak nevez; és ha önök, — mint Madarász Jenő t. barátom igen helyesen megjegyezte, — nem találnak ezen politikát képviselő költségvetésnek védelmére positiv indokokat, akkor mi mondhatjuk a nemzetnek egész bátran, hogy megtettük kötelességünket, megcsinálta ezt a politikát a kormány és a többség, megcsinálták Önök, de védelmezni önök sem tudják. Hát én a t. pénzügyminister nyilatkozata után elvárom azt, hogy a t. többség abban a taktikában tovább menni nem fog, vagy ha fog, akkor a t. pénzügyminister ur kijelentését teljesen értelemnélküliDek kell tekintenem. Van még egy körülmény, melyet itt megkell említenem, mielőtt a t. pénzügyminister urnak néhány állítására kiterjeszkedném. (Halljuk!) Valóban nem akarok, nem vagyok abban a hangulatban, de egyáltalán nem is szándékozom imparlamentáris kifejezéssel élni ; de alig tudok mégis más szót választani azon politika jellemzésére, a melyet a t kormány már évek óta űz, mint ha azt mondom, hogy az a politika a teljes elvtelenségnek a politikája; sem pénzüpyi, sem közgazdasági, sem állami, sem közjogi, sem külpolitikai téren — különben részemről volt szerencsém ezt már itt a házban kijelenteni — nem ismerek egyetlenegy kijelentett elvet a kormány részéről, melyet a t. kormány, mikor a kérdés égetővé vált, megtartani szükségesnek látott volna. Nem ismerek egyetlenegy elvet se törvényhozási, se kormányzati tekintetben, se a nagy regeneratio kérdéseire vonatkozó összes intézkedések terén, nem ismerek egyetlen elvet sem, melynél a kormány azt mondta volna: „Ezzel az elvvel maradok itt ezen a helyen, vagy ha ezt az elvet keresztülvinni nem tudom, akkor elmegyek innen és tért engedek másoknak." Ilyen elvet én nem ismerek, a t. kormány sem "ismer és az egész nemzet sem ismer most már hatodik esztendeje. Ilyen helyzetbe valamely kormány, vagy a mögötte levő többség csak lassankint engedi magát belejuttatni, mert ez egyszerre nem megy. Valószinüleg az igen t. kormány s annak t. elnöke jobban tudja, jobban ismeri azt a lelki állapotot, mint én: 50*