Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

398 298. országos ülés noTember 16. 1880. minő nehéz dolog az, minden eddig vallott elvekért hosszú éveken át vitt küzdelemnek sokszor édes emlékeitől egyszerre elszakadni és mikor a gyakorlati nehézségek ott a kormányzat terén felmerülnek, akkor azt mondani: „A nehézség megvan, elvemnek keresztülvitele nehéz ugyan, hanem azért nem azt kisértem meg, hogy keresztülvigyem, hanem hogy továbbra is a ministeriumban maradjak." Elismerem, hogy az nehéz dolog; de ha egyszer hozzászokik a t. kormány, a mint hogy meg vagyok győződve, hogy már egészen hozzá is szokott [Derültség a szélső baloldalon) és éppen azért engem az a remény, mint Helfy t. barátomat, hogy azon a pénzügyi bizottságban tett fatalistieus kijelentés után más napra a kormány visszalépését várta, az a remény engem csakugyan nem is kecsegtetett — mondom, elismerem, hogy ilyen helyzetben legkényelmesebb taktika az, hogy bármi történjék az ellenzék részéről, bármily súlyos legyen a helyzet, bármily világosan, mint a napfény, deríttessenek fel azon okok, melyek tiltják egy ilyen politikának, egy ilyen kormányzatnak továbbvitelét: legkényelmesebb egy szót sem szólui, hagyni mindent czáfolat nélkül, hagyni mindent észrevétel nélkül, hanem megszavazni mindent, mint a parancsolat. Ez kényelmes dolog; de hogy méltó-e a nemzet képviseletéhez, méltó-e a törvényhozáshoz, azt hiszem, erre a kérdésre egészen más a felelet. A t. pénzügyminister ur, ismertetvén az 1879. évi zárszámadás eredményeit, mindenekelőtt szükségesnek látta az 1879. zárszámadás zártéteíeinek felemlítésével megkísérteni bebizonyítását annak, hogy az ő költségvetési javaslata nem volt irreális és hogy azon vádak, melyeket az ellenzék részéről az általa előterjesztett költségvetés realitása ellen említettek, azok, mint a zárszámdás mutatja, alaptalanoknak derültek ki. Én nem tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur minő budget előterjesztésre emlékszik, hanem én emlékszem, hogy az 1879. évi zárszámadás, az általa felolvasott zárszámadás és az ő általa beterjesztett budgethiány köztt óriási a különbség. En emlékszem arra és az igen t. pénzügyminister ur még jobban emlékszik rá, hogy ő 1879-ben a hiányt 22 millió 800 ezer írtban praeliminálta és budget-exposeját is ezen számszerű összegre alapította s a hiány 1879-re lett vagy 38 millió frt. És mint Lukács Béla t. képviselőtársam tegnap kimutatta, lett 40 millió frt. No már 25 millió és*40 millió köztt mégis tetemes különbség van, azt az igen t. pénzügyminister ur is kénytelen elismerni, körülbelül 17—18 millió a különbség. Már pedig- ily költségvetési előterjesztést, melyre a zárszámadás ily cadentiát nyújt, azt reálisnak nem lehet nevezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az igen t. pénzü<ryminister ur nem volt szerencsésebb az 1880. évi költségvetéssel sem. Emlékszünk mindnyájan, hogy ezelőtt mintegy 13 hónappal oly fényes budgetelőterjesztést tett, melyet 1870 óta nem láttunk, azt mondván, hogy a deficit nem lesz nagyobb 18 milliónál., sőt kimutatta exposejában, hogy annyi sem lesz. Igaz, hogy az igen t. pénzügyminister ur bizonyos javaslatokkal lépett fel, a melyek nemcsak adóemelésből állanak, pedig az adóemelési javaslat igen sokat tett és azok nagy része a jeleit év folyamán törvénynyé is vált. A t. minister ur egy javaslattal lépett fel, melynél fogva a bizonyos államadósságnál a törlesztési terv is módosíttatnék és ez által a költségvetés kiadási tétele pár millióval enyhébbé tétetnék. Ezt tudom, emlékszem, de ismétlem, az igen t. pénzügyminister ur nem egészen 18 millió deficitről beszélt, melyet fényes beszédében, mint olyat igyekezett bebizonyítani, melynél több aligha fog lenni. Most pedig az 1880. év végén úgy állunk, mint Lukács Béla t. képviselőtársam kimutatta, hogy 40—42 millió deficitre, mint minimumra és fájdalom, biztosra kell ezen év végén számítani. És hogy Lukács Béla t. képviselőtársamnak ezen számítása nem volt alaptalan, azt az igen t. pénzügyminister urnak éppen most hallott beszéde is igazolja, mert ezen számítás ellenében enyhítő körülményül csak azt méltóztatott felhozni, hogy november havában körülbelül 3 millió forinttal több a bevétel, mint a múlt évnek megfelelő időszakában, igy tehát 3 millióval javulna azon valóban igen komolynak feltűnő nagymérvű deficit. Most az igen t. pénzügyminister ur az 1880. évi budgetnél ismét csak 28 millió deficitről beszél, pedig ismét ki van mutatva szakférfiak által, sőt maga a t. pénzügyminister ur is hajlandó lesz ezt ismerni, ha emlékezetét kissé felüdítjük, hogy a valódi költségvetési deficit a jövő évre is, ha nagyon szerenesés esztendőnk lesz, megközelíti a 40 milliót, vagy talán pár millióval felül is múlja. Mert az a 25 millió és ahhoz hozzáadva azon 8 milliót, melyet törlesztésnek nevez a pénzügyminister ur és hozzáadva az államvagyon eladására számított praeliminarét, a mi 5 millió és 2 millió frt értékű kötvények eladását — ime ez az 1881-ben várható deficit. Ha tehát 1879-re 23 millió, 1880-ra 18 millió, 188l-re 25 millió deficitről beszél a pénzügyminister ur és mind a három évben eléri a deficit a 40 milliót, akkor a t. pénzügyminister urnak igen sokban igaza lehet, de abban az egyben, hogy előterjesztései reálisak, nincs igaza. (ügy van! a szélsőbalon.) A t. pénzügyminister ur Szontagh t. képviselőtársamnak egy állítását is törekedett helyreigazítani. Szontagh t. barátom előterjeszté és hosszan indokolta azon helyzet nyomorúságait^