Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

396 298> országos ülés november 16 1880. szükségesnek és kötelességemnek tartom. [Helyeslés a jobboldalon.) De én részemről még más szempontból is akarom constatálni ezen két különböző czélt, mert nem ringatom magamat azon reményben, hogy a szükséges beruházásokat még a legközelebbi időben saját erőnkből fedezhessük, hanem, mint más alkalommal is jeleztem, meg vagyok győződve, hogy még több éven át ezen beruházásokat akár kölcsönök utján, akár államjavak eladásából leszünk kénytelenek fedezni. Vannak azonban bizonyos kiadások, melyeket, hogy mielőbb saját erőnkből fedezzünk, azon erősen igyekeznünk kell. És épp azért még egy tételre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét s ez az, hogy azon sanyarú tapasztalások és azon rósz évek után, most bevételeiijk az előirányzatban, különösen az egyenes adókat illetőleg, oly nagy mérvben estek vissza, hogy ezen bevételeket normális bevételeknek nem ismerhetem el. így maga az egyenes adó, a föld- és házadó jövedelme az előirányzatban 3 millióval kevesebbre van felvéve, mintsem az e ezímeii előirt összeg. Hogy most ennyivel csekélyebb összeget irányzunk elő az egyenes adónál, azt részemről állandó és normális helyzetnek nem ismerhetem el. De bármennyire leszünk képesek jövedelmeinket fokozni, akár a természetes fejlődés utján, akár más módon, azt csakugyan részemről teljes határozottsággal kénytelen vagyok kimondani, hogy a bevételek és kiadások köztt mutatkozó hiányt saját erőnkből pótolni és kiegyenlíteni csakugyan kötelességünk, ha komolyan akarunk hozzálátni pénzügyeink rendezéséhez. Hogy ezt ma nem tehetjük, legalább nem egészen, habár nem lehet tagadni, hogy az irányzat ezen költségünkben is meg van, ennek igen sok az oka. Felemlittctett sokszor, úgy más alkalommal, mint ma, hogy mennyivel kedvezőbb volt a helyzet ezelőtt, mert hisz néhány év óta tetemesen emeltük adóinkat. De ezzel szemben voltak más tényezők, melyek káros befolyással voltak pénzügyeinkre. így, hogy csak egy néhányat említsek, az occupátió és az abból eredt teher. [Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ha méltóztatik zúgni is, de ez megtörtént tény, a melyet tagadni nem lehet és a melynek következményeit is el kell viselni. A másik a conversióval járó teher ; a harmadik a bizonytalan külügyi helyzetünk, mely némely nevezetes kiadásaink emelését tette szükségessé a múlt évi előirányzatokkal szemben. Végre atöbbévirosz termés és csapások—a mit mégis normális állapotnak nem lehet mondani, midőn nemcsak rósz termés, de rendkívüli viszonyok, árvizek, Ínségek voltak, még pedig nem egyszer, hanem hosszas időn át. Ha mindezen kedvezőtlen körülmények daczára, ma — mint több oldalról constatáltatott — nem állunk rosszabbul, mint állottunk akkor, — ha nem is állunk jobban —• ezt mégis annyi sok viszontagság után nem tartom kedvezőtlen helyzetnek. [Tetszés a jobboldalon.) De, t. ház, mint mondám, bármely módon és ha nem is történhetik egyszerre, de törekednünk kell azon, hogy kiadásaink és bevételeink köztt az aránytalanságot minél előbb kiegyenlítsük. Arra a kérdésre, hogy ezt mi úton fogjuk elérni és mi teendő szükséges erre ; részemről kijelentem, hogy ennek elérésére szükségesnek tartom — nem tudok más módot, hogy takarékosak legyenek, hogy iparkodjunk rendre, pontosságra, közgazdasági érdekeink gondozására a mennyire ezt anyagi érdekeink megengedik, valamint jövedelmeink kíméletes fokozására. Én ezen irányzatot tartottam szem előtt, mióta ezen helyen ülök és ezt kívánom szem előtt tártaid jövőre is. De ha ezen az utón haladunk, én nem nevezhetem ezt a sötétben tapogatódzásnak, sőt felfogásom szerint ez egy kitűzött czél felé haladás oly utón, melyet a körülmények és viszonyok elénk szabnak s melynél mást ma nem követhetünk. És viszont, t. ház, ezen felfogást nem tekinthetem fatalizmusaak, hanem tekintem azon bizalommal, mely szerint hiszem, hogy a nemzet saját bajain önmaga erejével segíteni akar és segítem fog és tekintem a nemzet fejlődési képességébe vetett bizalomnak és minthogy, t. ház, ez kifejezést nyer a jelen költségvetésben, kérem a t házat: méltóztassék a Helfy képviselő ur határozati javaslatának mellőzésével, ezen költségvetést elfogadni. [Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szontagh Pál [gömöri): T. ház! A t. pénzügyuiinister ur beszédemet félre értette e tekintetben, hogy mi az, a mi a saját egyéni nézetemet képezte és mi az, a mit a mások, illetőleg azon párt nevében mondtam, a melyhez tartozni szerencsém van. Kijelentem tehát, hogy én azon rövid pont kivételével, mely a t. pénzügyminister ur felhívására választ tartalmazott, a többi mind saját egyéni nézetem, a mire majd akkor, a midőn nyilatkozni jogom lesz, meg fogok felelni. [Helyeslés balfelöl) Eötvös Károly: T. ház! A t. pénzügyminister előterjesztése elején szükségesnek látta hangsúlyozui és a t. kormányt és a többséget mintegy védelmezni azon vád ellenében, hogy mind a t. kormány, mind a mögötte álló párt vonakodik a költségvetési vitában részt venni és ezzel annak a gyanúnak ád tápot, hogy a kormány és pártja a költségvetési vitát mintegy