Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-298
298. országos ölés november 16. 1880. 389 programm is? úgy gondolatban! Vgy látszik, hogy a t. pénzügyi bizottság többsége osztja egy tagjának azon — legalább eddig meg nem ezáfolt — nyilatkozatát, mely szerint 25 millió állandó deficit — pedig ennél sokkal több az, mint Lukács Béla t barátom tegnap kifejtette, 38 millió körül áll — hogy voltakép nem is sok, hogy ezt oly ország, mint Magyarország .könnyen megbírja. Elismerem, hogy más országok, enuél aránylag még nagyobb deficiteket is elbírtak és abból kibontakoztak, ha ezen deficitek csak időlegesek voltak ; de absolute nem bírhatja meg egy ország sem azon deficitet, mely állandó. Hogy pedig az állandó és hogy el nem enyésztethető, azt mindnyájan kénytelenek vagyunk bevallani. Hiszen a deficit éppen az, mit az ország jelenben már nem bir meg, hanem kénytelen a jövő évekre, tehát évről évre áttenni. Ennek folytonos gyakorlása aztán az olyan eljárás, mint a melyet a hirhedet kiházasítási egyletek követtek, hogy az első betevők pénze után fizettek nyereményt a második sorozatbeli Letevők pénzéből, ezeknek a harmadik sorozatbeliekéből s úgy tovább, mig nemsokára bekövetkezett a krach. Ha már ily nézetek is léteznek, sőt talán terjesztetnek, akkor a pénzügyi helyzet már nem csak aggasztó, hanem veszélyes. Mert mindaddig, a mig bajainkra komoly figyelmet fordítunk, még van lehetőség a kibontakozásra, de mihelyt a bajt kicsinyeljük és vele komolyan nem gondolunk, a veszély nőttön nő és előbb-utóbb be áll a, válság. Átérezte ezen nehéz helyzetet már az 1879-ki költségvetés alkalmával a pénzügyi bizottság, melyet kénytelen vagyok Vidliczkay t. barátom ellenében védelmembe venni, a ki azt mondotta, hogy minden pénzügyi bizottság csak eszköze volt a kormánynak. Ezen pénzügyi bizottság ugyanis a kormányt erélyes és határozott rendszabályok sorozatára utasíttatni kívánta, arra, hogy bizonyítsa be, hogy a nehéz helyzeten segíteni akar és tud. De ezen rendszabályok sorozatából, fájdalom, nem látunk semmit, mert a helyzet iránt, úgy látszik, már érzéketlen lett. (Igaz ! Ugy van ! halj elöl!) Erős meggyőződésem s talán semmiben sem oly erős, mint abban, hogy a pénzügyi bizottságnak, gondviselésre utaló jelentésében megnyugodni nem szabad; hanem tenni kell annyit, a meunyit lehet és tenni kell minél előbb. (Éelyeslés bal felöl.) hogy a pénzügyi helyzet megjavításának legalább alapja megvettessék. Keresni kell megtakarításokat, keresni kell és nyitni új jövedelmi forrásokat. Én részemről azt mondom, hogy az államvasutak 11 millióra rugó kiadásából még Jehetséges jelentékeny megtakarítást eszközölni. És ha tekintem azt, hogy a befektetett 2247a milliónyi tőke után az utolsó 1879. kimutatás szerint alig 1%-nál több tiszta jövedelmet mutatott kies hogy a kiadások °/ 0-a a bruttó bevételek 75—76%-a emelkedett, kell is követelni, hogy megtakarítások történjenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Hasonló az eset az államvagyon kezelésénél. Ugyanis némely kohó, vasmű, erdő, kőszénbánya majdnem folytonos, évről évre előforduló veszteséget mutat, mely összevéve, évenkint 2 millióig terjed. 1878-ban ezen veszteség 1 millió 600 ezer forintot tett, a legutolsó zárszámadási kimutatás szerint egy millió 250 ezer forintot. Azután azt hiszem, hogy a dohánycsempészet korlátozása által, a mit nézetem szerint keresztül lehet vinni, ha a törvényhatóságokat belevonjuk az érdekbe, szintén lehetséges egy pár milliót megtakarítani; ajánlom e mellett a regálé megváltásával kapcsolatban a kocsma-adót. De elismerem, hogy mindez kevés ad tantam sitim. De ha ennek felét, vagy csak jelentékenyebb részét az adóképesség emelésére fordítanánk évről évre és ha támogatólag lépnénk fel mindenütt ott, a hol mezőgazdasági- és ipartermelés jelentékeny fokozása alaposan feltehető, bebizonyítható : megvagyok győződve, hogy véghetlenül többet tettünk, mint a mennyi a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik. De itt még magam sem akarok megállni, nagyon szükséges megvizsgálni azt is, hogy miért oly kevés a magyar állam jövedelme, különösen némely czímen; miért oly kevés a mi adóképességünk'? Más országok a vámból, a mint azt az előttem szólott is fejtegette, hozzáteszem a fogyasztási adókból kapják a bevételnek legnagyobb részét. Nálunk 1881 -ik évre az előirányzott közös vámbevétel 6000 frt, a miből Magyarország 31 és 4 /i 0 °/o-tel fog részesülni. Elismerem, hogy adóviszszatérítés czímén részesülünk 5 millió 300 és néhány ezer írtban, és elismerem, hogy ez is vívmány, még pedig az egyetlen, a mit az 1878-ki kiegyezés oly sok áldozata fejében hozott. De ez nem áll arányban nemcsak a külön vámterületen elérhető pénzügyi eredményekkel, a miről most nem akarok szólni, hanem még a közös vámterületből folyó közös vámjövedelem iránti jogos igényekkel sem. Biztosan lehet állítani, hogy ezen közös vámbevételnek nagyobb részét Magyarország eszközli és pedig az által, bogy a külíöldi iparczikkek fizetvén a legmagasabb vámtételeket, Magyarországon gyár-ipar Ausztriához képest nincs, Ausztriának pedig van. Másrészről ki lehet számítani adatokból azt is, hogy Ausztriának magyarországi ingyen piaoza vámügyi tekintetben 13 millió frtot ér, viszont Magyarországnak Ausztriában nyert ingyen piacza 3 millió 600 ezer frtot. Már ebből következtetve, az volna az igazság, hogy Magyarország a közös vámbevételnek felében, azaz 50%-ben részesüljön. De habár csak a lakosság 49*
