Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-298
390 298, országos ülés november 16. 1886. számaránya volna is a kulcs, mint az a német államok között létezik, akkor is 12%-el többet, vagyis kerek summában két és fél millióval többet kellene abból kapni. E helyett részesülünk a quóta-arányban, mely az adúképességen alapszik, tehát helytelen és igazságtalan kulcs után, a mely ránk nézve aunyival károsabb, mert a tariffa-tételek által még azon kivül a mezőgazdasági terményeink kivitele is meg vau nehezítve. A fogyasztási adókra nézve : köztudomású dolog, hogy 30—40%-ig terjedő ezukorfogyasztásunk után csak 6V3 0 /8 foly a magyar kincstárba ; sörfogyasztások után csak 4 s /4°/o foly ide, a többi az osztrák kincstárba. Sokan kiszámították és nyolcz, sőt tiz millió frtra teszik ezen évi károsodásukat. A közvetett kár, hogy mezőgazdasági szeszfőzdék és czukorgyárak itt nem existálhatnak, még annál is nagyobb. De hát elismerem, hogy ezen jelenleg segíteni nem lehet; hanem azért nem felesleges, sőt szükséges, hogy az folytonos evidentiában tartassák. A mi az adóképességet illeti: Ausztriával összehasonlítva, úgy találjuk, hogy Magyarországnak lakossági aránya Ausztriához úgy áll, mint 42 : 58, a quóta, vagyis az adóképesség pedig úgy, mint 30, illetőleg 31-4 : 68-6. Ebből kiszámítható, hogy egy magyar léleknek aránylagos adóképessége legfelebb 75 krajczár, egy osztrák léleké pedig 1 frt 18 kr., tehát 50%-el nagyobb. Ha volna adóképésségünk, akkor azon 240 millió frt bruttó-bevétel az eddigi erőfeszítéssel 360 millió frtra volna fokozható. Hát miért olyan kevés nálunk az adóképesség? Annak leginkább oka az, hogy gyáriparunk alig van. Más culturállamokban éppen a gyáripar járul az államszükségletekhez a legnagyobb részben úgy közvetetlenül, mint közvetve, az által, hogy a mezőgazdaságot felvirágoztatja. Ott gyakran a földnek évi bére magasabb, mint mi nálunk annak örök ára. Hogy miért nincs nálunk ipar, érre már szintén ráutalt az előttem szólt t. barátom; ezt azou coloniális rendszernek köszönhetjük, a melyet Ausztria már több, mint 100 év óta Magyarország ellen rendszeresen követett és a mely lényegében még ma is fennáll. Ilyen körülményék között ipart teremteni nagyon nehéz és lassú munka. Erre önálló vámés iparpolitika kellene, de ezt most nem tehetjük, mert kezeink több évre kötve vannak. A másik oka adóképességünk csekélységének, hogy az országból nagy összegek folynak ki évenként és pedig államelőlegi kamat és más hasonló czímeken, kerek összegben mintegy egy millió frt, az árúforgalom útján szintén legalább ugyanannyi. Ha ez nem igy volna, akkor az adómennyiség oly körfolyamot képezne az adókincstárhoz és onnan vissza, a mely folytonosan új tőkéket képezhetne és évről évre fejlődést nyerhetne; de mert a pénzforgalom kifelé az ország határain kivül irányul, éppen megfordítva áll a dolog: nem a tőkéket, csak az adósságokat neveli és az adóképességet csökkenti. Azt, hogy a tőkének legnagyobb része az országból ki ne menjen, miután a hitelezők nagy része ott lakik, igaz, hogy azon jelenleg nem lehet segíteni. Ez a magasabb jólét virága, a mit a magvetés alkalmával — — — előidézni nem lehetséges. De a másikra, az árúforgalom deficitjére enyhítőleg lehet hatni, különösen ha fejlesztjük azon hazafiúi érzelmet, mely a hazai árúnak elsőséget ad a külföldi felett és jelentékenyen az által is, hogy az állam, törvényhatóságok és nyilvános testületek szükségleteiket a hazai ipar által fedezzék, a mely tekintetben a tisztelt kormány a közelebbi időben jóakaratát meg nem tagadhatom. De gyökeresen segíteni, azt ismét csak önálló vám- és iparpolitikával lehetne, melyre nézve az Ausztriával kötött kiegyezés utunkban áll. De van még egy hatalmas tényező, mely teremtője minden értéknek, vagyonnak, gazdagságnak, a mit szemügyre kell venni és ez a munka. Hát miért nem dolgozunk, miért nem termelünk többet? Népünk nem munkakerülő, nem idegenkedik a keresettől, elmegyen 5-ik megyébe is és dolgozik napfelkeltétől naplementéig, a mennyit más országokban a gyári munkásoknak a törvény sem euged. De ha munka nincs, mit csináljon? Jutalom nélküli, meddő munkát emberileg nem lehet követelni senkitől Gondoskodjunk tehát, hogy legyen, hogy a nemzet azt, a mire szüksége van, a mire nyers anyagban is bővelkedik, saját munkájával teremtse meg magának s pénzt érte a külföldre ne adjon. Munkaerővel bírunk, ez az egyetlen érték, a miből feleslegünk van és pedig mentül szegényebb a vidék, annál több van belőle rendelkezésre. Ezen munkaerő, ha értékesíthető volna, több 100 millió frtuyi munkaerőt képviselne. — De ha ezzel komolyan nem is gondolunk, még a napszámosokat is a külföldről hozatjuk és a felső-magyarországi tótokat kényszerítjük a kivándorlásra. Itt is történt egy és más, különösen a háziipar terén, a miért a t. kormány elismerést érdemel, de csak egy kis csermely a Dunához képest. Hogy alaposan, gyökeresebben lehessen segíteni, iparvédelemről kellene gondoskodni, mert másképen a munkaerő nem értékesíthető, legalább nagy részben nem Itt ismét az Ausztriával kötött kiegyezésbe ütközünk. Ha tehát mindenütt a 78-ki kiegyezés áll előttünk, a miért közgazdasági bajainkon gyökeresen nem segíthetünk, akkor kérem a t. kormányt, mely ezen egyezséget az ellenzék daczára megkötötte, álljon hát elő azon erélyes és határozott rendszabályokkal, melyekre
