Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-298
298. országos ülés november 16. 1889. 387 az államadósságok kamatai emelkedni fognak. Ez tehát a kedvező viszony? — Én szerintem mentül magasabb a kamat, akár magánosra nézve, akár az államra nézve, a kamatnak ezen magassága mindig igen rósz jel annak hitelére nézve, ki azt fizeti. Ezen kérdést most ex asse, természetesen tárgyalni nem lehet, mert a dolog közelebbről kifejtve nincs; én csak egyszerűen felhívni kívántam a t. ház figyelmét ezen kérdésre. Azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy radikális rendszabályokhoz a nemzet jól felfogott érdekében nem nyúlhatunk. A kérdés az, hogy van-e szükség radikális rendszabályokra? A hol erre szükség van, ott hozzá kell ehhez nyúlni, hogy a baj orvosolvassék. Hanem csodálkozom, hogy sem a pénzügyi bizottság általános jelentésében, sem a t. előadó ur előadásában nem találtam semmit, a mivel azon állítás indokoltatnék, hogy t. i. melyik hát a nemzetnek azon jól felfogott érdeke, a mely tiltja a radikális rendszabályokhoz való nyúlást. Ez sem a jelentésben, sem az előadó ur előadásaiban nem emlittetik. Megvallom, hogy a pénzügyi bizottság jelentését nem is tartom egészen őszintének. Meglehet hogy a kormánynak állása személyes tekintetekből, de nem kötelessége, nem engedi meg, hogy radikális rendszabályokat hozzon javaslatba, hanem tagadom azt, hogy a haza érdeke a radikális rendszabályokat nélkülözhesse a bajok azon igen nagy mértéke mellett, melyet mindenki tud. Igenis a hazának szüksége van a radikális rendszabályokra, a haza érdeke megkívánja a radikális rendszabályokhoz való hozzányulást. Végül azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy „eleget teszünk, — gondolom a haza érdekét gondolja — ha a fejlődést előkészítjük és biztosítjuk." Állapodjunk meg itt'egy kissé, t. ház, lássuk, mi az a fejlődés és annak előkészítése? Ez egy kis stiláris módosítás, melyet az előadó ur tett azon bizonyos kifejezésen —• fátum és fatalismus — melyet a pénzügyi bizottság egyik t. tagja, Wahrmann Mór képviselő ur, a pénzügyi bizottságban használt, Ez a „fejlődés" nem egyéb, mint azon fátum, melyet a képviselő ur ott megemlített. Hiszen a fátum is f-el kezdődik, a fejlődés is f-el kezdődik; lehet a fejlődésben is fátum és a fatumban is fejlődés, — nincs tehát olyan nagy ellentét, gondolta bizonyosan előadó ur, a két kifejezés között. Egyébiránt, t. ház, vegyük a dolgot komolyan. Mi készítheti elő és biztosíthatja a fejlődést ugy, a mint az előadó ur beszédében veszi s a pénzügyi bizottság jelentésében említi? Nézetem szerint semmi egyéb, hanem egyedül helyes mezőgazdasági politika; ez az, a mi a fejlődést előkészítheti és biztosíthatja annak eredményét. KÉPVH. KAPLÓ 1878 — 81. XIV. KÖTET. Vagy az, vagy semmi. De lehet-e ott helyes közgazdasági politika, a hol hiányzik annak nélkülözhetetlen kelléke, t. i. a nemzetgazdasági önállóság. És itt ismét kitérek néhány szóval az előadó urnak tegnapi beszédében foglalt egyik kifejezésére. Az előadó ur beszélt pénzügyi politikáról; éppen azért, mert nálunk hiányzik a nemzetgazdasági öuállás, bátor vagyok azon véleményen lenni, hogy nálunk tulajdonképen pénzügyi politika nincs és nem is lehet. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Nálunk vannak adózási viszonyok van Ausztriával szemben tribtitárius viszonyunk, van gyarmati állásunk, de pénzügyi politikánk nincs, és nemlehet, a mig nemzetgazdasági önállóságunk nem lesz. Pénzügyi politika nemzetgazdasági önállóság nélkül lehetetlen. Helyes pénzügyi politikának csak is helyes nemzetgazdasági politika szolgálhat alapul. Én tehát részemről visszautasítom azt, mintha Magyarországon pénzügyi politika lett volna 1867 óta; nem is lehet, a mig nincs nemzetgazdasági önállásunk. Ha azon állapotban volnánk, hogy lenne nemzetgazdasági önállóságunk, az a kérdés merül fel, miképen kellene azt felhasználni és tulajdonképen ez azon kérdés, mely kulcsot ad kezünkbe nemzetgazdasági és pénzügyi bajaink megszüntetésére. Nem akarok hosszas lenni, de meg fogja engedni a t. ház, hogy röviden kifejezést adjak azon mély meggyőződésemnek, hogy a helyes nemzetgazdászati politikának czélja csak az lehet, hogy folytonosan emelje a termelést. A termelés folytonos emelkedése az, mi bajainkat első sorban orvosolni képes, A termelést nem azon egyoldalú értelemben veszem, hogy alatta csupán mezőgazdaság értessék, hanem értem alatta azt, hogy a termelés annyi, mint értékek előállítása. Ez pedig ezen értelemben kiterjed az iparra is. Egyedül azon nemzetgazdasági politika fog czélhoz vezetni Magyarországon, mely gondot fog fordítani ätalában a termelés emelésére s mely ki fogja terjeszteni a termelést az iparterére is. Ennek kiegészítésére kell, hogy szolgáljon még valami és ez egyszersmind jövedelmi forrás : a vámterület önállósága. A vám egyik legjelentékenyebb jövedelem lehet az országra nézve és én valóban csodálkozom, miképen történhetik az, hogy nálunk beszélnek fogyasztási adókról és ezekről beszélve, csak igen kevesen gondolnak a vámkérdésre. Hiszen a vámpolitika is szintén bizonyos fogyasztási adónak megvalósítására czéloz. Én a fogyasztási adókat nemtudom képzelni vámkérdés nélkül. És a fogyasztási adók kérdésének olyan megoldását, mely egészen ignorálja a vámkérdést, részemről nem csak egyoldalúnak, de helytelennek is tartom. Ha tehát van mód, mely bajaink orvolására 49