Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

374 287. országos ülés november 15. 1880. csinálás áll szemben a 25 millió írt úgynevezett beruházással. De különben is, ha a sok tekintetben kétes értékű bevételektől eltekintünk, ha közelebbről megnézzük azon sokat hangoztatott 14 milliónyi beruházást, akkor ezek köztt találjuk a földadószabályozás költségeit 2.300,000 forinttal, mely jiézctem szerint beruházást nem igen képezhet, hanem egy igen kétes értékű kiadás; ott találjuk a dunaszabályozás költségeit 1 millió írttal, a tiszaszabályozásét 800,000 frttal, a szegedi építkezéseket 1 millió frttal, melyek a szó szorosabb értelmében véve beruházásoknak ismét nem tekinthetők, melyek az elemi csapások által ránk diétáit szükséges kiadások, a melyekhez hasonlók minden évben elő fognak fordulhatni és némileg el(> is fordulnak — ha nem a fővárosi dunarész szabályozásánál, nem Promontornál, hát Ercsinél és ha itt nem, Komáromnál, ha nem az alsó Tiszánál, hát a közép Tiszánál és ha itt sem, hát másutt. (Igaz! ugy van! balfelöl.) És így, ha közelebbről tekintjük a deficitet, ez csakugyan nyomasztónak tűnik föl és különösen nyomasztónak azért, mert az állandó, mert alig lehet kilátásunk arra, hogy az eddigi nyomokon tovább haladva, a legközelebbi években apadjon. Ellenkezőleg minden arra mutat,hogy alegközelebbi években még inkább növekedni fog. Hiszem az administrativ kiadások alig szállíthatók le; kiadásaink más jelentékeny része szerződésileg lekötött tételekből áll s a bevételek jelentékeny emelkedése iránt se tápláljunk illusiókat. Költségvetésünknek évenkint változás alá eső tételei pedig államháztartásunk összes nagy szükségleteihez képest oly jelentéktelenek, hogy czímük és czéljuk változhatik ugyan, de maguk a összegek aligha változnak és nagyobb részük, mint említettem, olyan, hogy a legközelebbi években ismétlődő kiadásokat képeznek: a dunaszabályozás, ti -zaszabályozás, kataster stb. A helyzet tehát, t. ház, eléggé nyomasztó. És lássuk, ezen nyomasztó helyzettel szemben, minő eszközöket nyújt a kormány, a pénzügyi bizottság ? miként fedezendő a deficit ? A pénzügyi politika lényege, ugyanaz, mint már évek óta : adóemeléssel és kölcsönnel — mondja a kormány; adóemeléssel és kölcsönnel — mondja a pénzügyi bizottság. Hát lássuk, t. ház, ezen fedezeti módozatokat. (Halljuk!) Előirányozíatik mindenekelőtt az államvagyon eladásából 5 millió írt. Mellesleg megjegyzem, hogy úgy, mint Helfy t. képviselőtársam — én sem vagyok ellene elvi tekintetből az államvagyon eladásának: sőt nézetem az, hogy azon érték, mely ma a mezőgazdasági uradalmakban fekszik, sokkal czélszerűbben, hasznosabban lesz convertálható a mai viszonyoknak inkább megfelelő vagyonban; — meg vagyok arról is győződve, hogy ha az eladás czélszerűen keresztül vitetik, azon nagy latifundiumok, melyek az állam birtokában vannak és kevés hasznot hajtanak, nagyobb közgazdasági előnynyel fognak járni, ha magántulajdonba mennek át. Azonban erről szólhatunk a részletes vitánál, midőn llamvagyon eladásából előirányzott tételre kerül a sor. A kérdés, mely a fedezetre nézve fontos, az, hogy lehet-e biztosan, vagy legalább valószínűséggel számítani az 5 millió frt befolyására? És e tekintetben az a véleményem, hogy az eddig követett közvetlen részletenként! eladásból ezen összegnek teljes befolyására számítani alig lehet. Hiszen a tapasztalat mutatja, hogy eddig is körülbelő! 20 millió értékű államvagyon volt és van eladásra kitűzve; és ebből mégis évenként legfölebb 1 millió frí folyt be. A mai viszonyok között, midőn Magyarország lakosaira úgy is mindenféle teher nehezedik, a vagyongyűjtés lehetősége- iránt ne tápláljunk illusiói. Azt hiszem tehát, hogy ezen közvetlen és részenkénti eladással az 5 millió frt befolyására valószínűséggel számítani alig lehet; de másrészről elismerem, hogy annak befolyását biztosítani lehet más úton, pénzintézetek közvetítésével, a mi egyébiránt a bizottsági jelentés és a kormány javaslata szerint nincs kizárva, A fedezet második csoportját képezi a tömeges adófclemeiés. Azt mondja a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy „nem vagyunk felmentve a gond és gondoskodástól, hogy a kinem használt jövedelmi forrásokat keressük és a mennyiben ilyeneket — t. i. ki nem használt jövedelmi forrásokat — találunk, azokat a hiány apasztására lehetőleg felhasználjuk." Hát lássuk ezen, a pénzügyi bizottság nézete szerint ki nem használt jövedelmi forrásokat. Az első a kőolajvám felemelése és a petroleum-adó, a melyből kilátásba helyeztetik IV* millió frt. Azt hiszem, alig lehet állítani, hogy ez egy ki nem használt jövedelmi forrás ; mert hiszen alig két éve, hogy a kőolajvámot felemeltük. De hát a törvényhozás elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot, mely újabb felemelést tartalmaz és az most már csak szentesítésre vár, végrehajthatósága azonban az osztrák törvényhozástól függ. E szerint tehát egy meglehetősen problematikus forrás és azon hangulat mellett, melyet az osztrák törvényhozás minden oly kérdésben tanúsít, a mely csak némileg Magyarországnak is előnyére válhatnék, azt hiszem, kevés kilátás van, hogy ezen törvényjavaslat itt elfogadtassák. De még azon esetben, ha elfogadtatnék is, az előirányzott többlet meglehetősen problematicus