Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

297 országos ülés november 15 1880. 373 nál a bevétel ez évben az első háromnegyed évben négy millióval csökkent az előbbi év ered­ményéhez képest, holott már akkor is csökkent. A fogyasztási adóknál, — a restitntiókat nem véve tekintetbe — az első háromnegyed évben fél millióval csökkentek a bevételek. Csökkentek továbbá a jövedelmek a lottónál, az államvas­utak és gépgyárnál, másrészről pedig emelkedett a vasutak subventiója a hanyatlott forgalom foly­tán. Igaz, hogy másrészről emelkedtek a bevé­telek a dohánynál, bélyegnél, illetéknél, postá­nál, de nem oly mérvben, hogy az előbb említett bevételi ágaknál beállott csökkenést el­lensúlyozni képesek lennének. Ezen eredmények egyátalában nem jogosítanak fel arra, mit a pénz­ügyi bizottság mond, hogy reményünk lehetne, hogy a bevételek természetes fokozódása már maga ellensúlyozni fogja azon kamattöbbletet, mely az állandó deficitek fedezése végett fel­veendő kölcsönök folytán előáll s másrészről ellensúlyozni fogja a kiadási szükségleteknél elő­álló emelkedést. Áttérek t. ház az 1881. évre előirányzott hiányra. A pénzügyi bizottság ezt 24 millió 798 ezer írtban irányozza elő, mi némileg módo­sulni fog a közösügyi bizottság megállapodásai folytán. A hiány tehát a pénzügyi bizottság elő­irányzata szerint kerek számban huszonöt millió. Költségvetésünk beosztása szerint azonban min­dig kétféle hiánynyal kell számolnunk: egyik egy fictiy hiány, ez a 25 millió; a mások egy valóságos hiány. Mert hiszen tudjuk, hogy egy jelentékeny bevételi tétel van költségvetésünkben a rendes bevételek köztt, az az összeg t. i, mely államadósságok törlesztésére fordittatik, mely tulajdonkép kölcsönből foly be. Ezen 8 és fél millió frtot hozzászámítva a pénzügyi bizottság által kimutatott hiányhoz, e hiány 33 millió. Nem azért, hogy ezen elég nagy hiányt még nagyobbnak akarjam feltüntetni; nem azért, hogy az ország úgyis elég kedvezőtlen pénzügyi hely­zetét még kedvezőtlenebbnek fessem, de hogy teljesen tisztán álljon előttünk a pénzügyi hely­zet, ki kell emelnem, még két bevételi tételt, melyek a hiányra befolyással vannak: az egyik az államjavak eladásából előirányzott 5 millió, másik a tiszavidéki kötvények eladásából elő­irányzott 2 millió, melyek a bevételek köztt szere­pelnek,— mindakettőegyeulő az adósságcsinálással; mert az államvagyon jövedelmezősége a szerint fog apadni, a mint az állam vagyonát magát el­adjuk és mert másrészről a tiszavidéki kötvények eladása folytán természetesen emelkedni fog a kamatteher. Ne feledjük el, tisztelt ház, azt se, hogy rendszerint következetességgel minden évben jön­nek még póthiíelek és vannak már törvényhozási­lag elrendelt intézkedések, melyek minden bizony­nyal költségtöbbletet fognak okozni, hogy például csak egyre hivatkozzam, a pest zimonyi vasút építése. E tekintetben némely munkálatok keresz­tülvitelére, kiépítésére nézve a kormány felhatal­mazást nyert s azok a munkálatok már is foly­nak. Ezekre azonban a 81-iki költségvetésben semmi sincs előirányozva. Az a 33 millió frt deficit tehát, melyre hivatkoztam, ez csak a minimalis deficit, a mely csak akkor nem lesz nagyobb, ha az államvagyon eladásából elő­irányzott 5 millió befoly és ha a tiszavidéki kötvényekből 2 millió eladatik és ha póthitelek nem jönnek utána. De hát menjünk tovább a költségvetésben. Tehát 25 milliónyi hiány van. E tekintetben el­ismeri maga a pénzügyi bizottság is, hogy a 25 milliónyi hiány a legnagyobb mérvben ag­gasztó. De hivatkozik arra, hogy ezen 25 mil­liónyi hiánynyal szemben áll 14.600,000 frtnyi beruházás, 10.800,000 frt vasúti kamatbiztosítási előleg, tehát a vagyonapaszíás szemben áll ugyan­annyi productiv kiadással. Nézzük meg közelebbről, t. ház, ezt a dol­got. Mert én jól tudom, hogy az, hogy valamely állam egy évben jelentékeny hiánynyal zárja le háztartását, még nem elég ok, hogy kedvezőt­lennek tekintsük a pénzügyi helyzetet, hogy el­itéljük gazdálkodását. Igen fontos mindig az, hogy mi okozza a deficitet és hogy az ideig­lenesség, vagy állandóság jellegével bir-e; és épp azért én azt a hiányt, melyben a mi államház­tartásunk szenved, igen komolynak, aggasztónak tartom, komolyabbnak, mint a pénzügyi bizott­ság jelentésében feltünteti. Mindenekelőtt a pénzügyi bizottság jelenté­sében kissé felületesen számít. Azt mondja, 25 millió a hiány, de ezzel szemben áll 14 millió beruházás, 10 millió frt vasúti subventió , tehát az adósságcsinálással szemben áll productiv ki­adás , beruházás, ugyanannyi vagyoni gyara­podás. Még ha úgy állítjuk fel a mérleget, még akkor sem áll úgy. Mert a pénzügyi bizottság jelentésében elfelejti, hogy 5 millió árú állam­vagyont adunk el; ha tehát hivatkozik vagyon­gyarapodásra egyrészről, figyelembe kell vennie másrészről azon tételeket, melyek tulaj donképen vagyonapadást foglalnak magokban. Azután eb­ben a 14 millió beruházásban benn van 2 millió forint az új-szász péczeli vasút építésére, melylyel conespondeál azon 2 millió frtos tétel, mely ismét benne van a bevételek köztt és csakis mert ezen 2 millió, mint bevétel ott van, csakis azért csak 25 millió frt a hiány. Ha ezen két tételt figyelembe veszszük, ak­kor már 32 millió vagyonapasztús és adósság­47*

Next

/
Thumbnails
Contents