Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

372 29'?- országos Ülés noTember lő 18S0, elég tárgyilagos alapon, vagy méltányossági indokokkal lesz indokolható; de ha ezen csekély összegeket összeadjuk, mégis meglehetős tekintélyes összeget nyerünk, a melyjyel kiadásaink emelkednek. De ennél fontosabb az, hogy jelezzünk egy irányt, a melylyel a pénzügyi helyzet kényszerűségénél fogva még mindig a leghatározottabban szembe kell szállanunk. Emelkednek a kiadások a hadügyi költségeknél is, daczára annak, hogy a kormány részéről alig pár hónapja kilátásba helyeztetett a hadügyi költségeknek leszállítása. A közös kormány előterjesztése szerint, a magyar kormány hozzájárulásával, a hadügyi kiadások, figyelembe véve már a vám jövedék által okozott csökkenést, 6 millió 700.000 frttal magasabb összegben irányoztalak elő, mint a menyiben a hadügyi kiadások az 1880. évre a delegátiók határozatai alapján megszavaztattak. Igaz, hogy a delegátió törlései folytán ezen összeg körülbelül talán másfél millió frttal apadt, mindazonáltal azonban a többlet, mely a hadügyi kiadások czimén Magyarországtól kéretik, az 1881-iki költségvetésben, körülbelül két millió forinttal nagyobb, mint a mennyi 1880-ban a delegátiók által megállapittatott. Mindazon kiadási tételek, melyek ezen költségtöbbletet okozzák, magukban véve elég indokoltak lehetnek, de van egy határ, mely a hadügyi kiadások emelkedésénél is még kell, hogy vonja korlátokat és ez az ország adóképessége. Ha az eddigi irányban haladunk tovább, ha követjük az eddigi irányt a hadügyi kiadások emelkedése tekintetében tovább, ha tekintetbe nem vesszük itt is a pénzügyi helyzet kényszerűsége által reánk parancsolt korlátokat, akkor a mi dnyájunk által óhajtott közös czélt: államháztartási viszonyaink javítását, még csak megközelíteni sem fogjuk. Emelkednek a kiadások más tételeknél is, pl. a Duna- és a Tisza-szabályozási költségeknél, a szegedi építkezéseknél, emelkednek oly tételeknél — és ezt nem hibáztatás gyanánt akarom felemlíteni — a mely; ek czélszerü felhasználásától némi kedvező eiedményeket várhatunk közgazdasági és forgalmi viszonyaink javulására nézve. Mert most már a kormány is belátja és a pénzügyi bizottság jelentése is hangsúlyozza, hogy az egyoldalú fiskális politika kimeríti a nemzet erejét. De azon csekély összegek, melyek e czélra előirányoztattak költségvetésünkben, eltűnnek a bajok tengerében és bizonyára mindaz, mit gazdasági és kereskedelmi forgalmi viszonyaink megjavítására teszünk, édes kevés ahhoz képest, a mit viszont a nemzettől követelünk; kevés a mit adunk, azon terhekhez képest, a melyeket a nemzetnek immár viselni kell. És a mig a kiadások minden téren emelkednek, a bevételek nem a legkedvezőbb képet nyújtják. Azon tekintetben sem érthetek egyet a pénzügyi bizottság jelentésével, mely oly nagymérvű emelkedését constatálja a bevételeknek, hogy kilátásba helyezi, hogy a hevételek természetes emelkedése fedezni fogja az államadóssági kamatok felszaporodását, sőt még ellensúlyozni fogja más kiadásaink növekedését is. Hát, t. ház, az eddigi tapasztalatok és különösen az utóbbi két év eredményei ily vérmes remények feltevésére alapot átalában nem nyújtanak, de különösen, ha a hozzánk legközelebb eső utóbbi két év eredményeit tekintjük, a melyek végre is a legfontosabbak akkor, a mikor a mostani pénzügyi helyzet megbirálásáról van szó. Én csak fővor ásókban akarok az utóbbi két év eredményeire kiterjeszkedni; egyszerűen hivatkozni akarok az 1879-iki zárszámadásokra, melyek szerint a hiány az állami számvevőszék kimutatása szerint 38 millió forint. Ha ehhez hozzá vesszük a közös activákból is eladott körülbelől 2 millió forintot, ekkor a hiány 40 millióra rug. És láthatjuk ezen zárszámadásokból azt, hogy 1879-ben a fogyasztási adók a dohány, só, posta, némi bevételi emelkedést mutattak ugyan, de másfelől csökkentek a bevételek az egyenes adóknál 5 millióvah csökkentek a bélyeg és illetékeknél és a lottónál; úgy, hogy a bevételek emelkedése, mely az egyenes adóknál tapasztalható, alig elég arra, hogy a többi bevételi ágnál beállott csökkenést ellensúlyozza. Hasonló szomorú eredményeket constatálhatunk a folyó évre is, a melynek kezelésére nézve most már háromnegyed év eredményei ismeretesek. A folyó évben, az első háromnegyedben a bevételek 153 milliót tettek, a kiadások pedig 210 milliót, a hiány tehát 67 millió. Igaz, megjegyzem mindjárt eleve, hogy e hiány jelentékenyen csökkenni fog az utolsó negyedben rendesen bekövetkezni szokott bevételi többlet nyomán, mert sajátságos viszonyainknál fogva az utolsó negyed évben a bevételek rendesen nagyobbak, mint, a kiadások s az 57 milliónyi hiány annyival fog csökkenni, a mennyi fölösleg fog maradni az utolsó negyedben. Mennyi lehet az a fölösleg? A pénztári kimutatások szerint 1876, 1877 és 1878-ban az utolsó negyedév bevételi fölöslege kitett 15 millió frtot; 1879-ben, mely év legközelebb áll hozzánk, a bevételi fölösleg csak 7 milliót tett. Ha nem is tekintem ez utóbbi év kedvezőtlen viszonyait s csak a legközelebbi évek kedvezőbb tapasztalatait veszem alapul, azon feltevésben, hogy 15 millió bevételi fölösleg fog mutatkozni az utolsó negyedévben: a jelen évben akkor is 40—42 millió hiánynyal kell számolni. És ha nézzük az egyes bevételi forrásokat, azt tapasztaljuk, hogy az egyenes adók-