Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

297. országos ülés norember 15. 1880. 37 i Molnár Aladár jegyző (olvassa Helfy Ignácz határozati javaslatát, melyet aláirtak; JSelfy Ignácz, Madarász József, László Imre, Madarász Jenő, Turgonyi Lajos, Füzesséry Géza,, Hermán Oltó, Ahnássy Sándor, Kállay János, Sembery István). Lukács Béla: T. képviselőház! Midőn az elöltünk fekvő 1881-iki költségvetést bírálatom tárgyává teszem, mindenekelőtt , azon kérdést vetem föl magamnak, hogy alapos és helyes-e az előirányzat ugy a bevételeknél, mint a kiadások­nál? S e tekintetben, ámbár egyes tételekre nézve még mindig elég alapos kifogásokat lehetne tenni, szerény véleményem szerint is, az előttünk fekvő előirányzat eléggé megfelel az eddigi tényleges viszonyoknak, ugy hogy minden valószínűség szerint, eltekintve a rendesen bekövetkezendő póthitelektől, az előirányzat tételei és a végleges eredmény köztt lényeges külömbség aligha lesz. Constatálom, hogy a ministerinm által beterjesz­tett költségvetés is, az előirányzat szám szerinti helyessége szempontjából a pénzügyi bizottság­tárgyalásai folyamában, mint azt a bizottság­jelentése is kiemeli, kevés kifogás alá eshetett. Végre tehát elérkeztünk odáig, hogy a költségvetés megbízható alapokra van fektetve és hogy a bevételek és kiadások előirányzata, mint mondám, eltekintve a rendesen bekövetke­zendő póthitelektől, nagyban és egészben meg­felel a tényleges viszonyoknak. De ha e tekintetben egyet is értek a pénz­ügyi bizottság jelentésével, igen sok állításban nem érthetek azzal egyet. Eu nevezetesen nem nem látok javulást az 1881. költségvetésben; komolyabbnak tartom a pénzügyi helyzetet, mint azt a kormány, mint azt a pénzügyi bizottság jelentésében feltünteti; nem látok biztosítékot a kibontakozásra nézve azon pénzügyi politikában, mely a kormány előterjesztése szerint a pénz­ügyi bizottság által elfogadásra ajánltatik. Azért kötelességemnek tartom ezen eltérő nézetemet indokolni és tenni fogom ezt azon tárgyiíagos­sággal, melyet minden eddigi felszólalásomban magam elé szabtam, szorítkozni fogok egyedül tíz előttünk fekvő költségvetésre és pénzügyi helyzetre. (Halljuk!) A pénzügyi bizottság jelentésébea minde­nele előtt vázolja azon általános képet, melyet a költségvetés nyújt; kiemeli különösen a minisíe­riumok újabb ügybeosztásät, az administratió egyes ágaira nézve terrbevetí változtatásokat. Ezen administrativ, részben kezelési változtatások né­melyikét én is helyeslem. Helyesnek tartom, hogy a posta és távírda kezelése a közlekedési minister tárczájába osztatik be; helyesnek tartom az államvasutak igazgatóságának újabb beosztá­sát, valamint a műszaki tanács felállítását a közlekedési ministerium központjában. KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. De másrészről ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen tervezett intézkedések némileg csak fél rendszabályt tartalmaznak. Nevezetesen, a mezőgazdasági uradalmak és bányák ezután is megmaradnak a pénzügy minister kezelése alatt; a vasúti főfelügyelőség megváltoztatott hatáskör­ben ugyan, de ezentúl is fenntartatik; s átalában ezen változtatások, ezen kezelési reformok nagy­részben régen sürgettettek ugyan, keresztülvitelük mindazonáltal — ugy látszik — nincs kellőleg előkészítve. így pl. a mezőgazdasági uradalmak mikénti kezelésére nézve az előttünk fekvő költ­ségvetés nem nyújt tájékozást. De e tekintetben nem akarok részletekbe bocsátkozni, hisz a ter­vezett administrativ és kezelési változtatások belső értékét és helyességét megbírálhatjuk majd az illető tételeknél; kötelességem azonban nem hagyni szó nélkül a pénzügyi bizottság jelenté­sének egy áliitäsát, t. i. azt, a hol különösen az államvagyonra vonatkozó administrativ változta­tásokból még pénzügyi megtakarításokat is helyez kilátásba. A pénzügyminisíer ur is hivatkozott exposé­jában arra, hogy az államvagyon kezelésénél tervezett változtatások 80,000 frt megtakarítást fognak eredményezni, nézetem szerint azonban ezen megtakarításira alig lehet számítani, mert nevezetesen figyelmei! kivül hagyattak oly téte­lek, melyek a költségvetés egyes tételeinél szét vannak szórva, mint pl. a központi erdő- s szám­osztálynak több költsége a kereskedelmi tárezá­ban, ugyanott a házbérnek a többlete, a segéd­hivatali személyzet szaporítása a közlekedési tár­czánál, az adóhivatali személyzetnek szaporítása a pénzügy ministeri tárczánál; és figyelmen kivül hagyatott az a több költség is, mely a mező­gazdasági uradalmaknak külön vált kezelése foly­tán okvetlenül előáll. Azzal tehát, t. ház, jöjjünk tisztába, hogy a tervezett változtatások, a ter­vezett kezelési módosítások az állam vagyoni) ál pénzügyi megtakarításokkal alig fognak járni. Ha tovább lapozom a költségvetést,' feltűn­jek egyes momentumok, a melyek ezen költség­vetésnek mintegy jellemvonásait képezik. Ilyen a kiadások emelkedése. Emelkednek a kiadások az államadósságok kamatainál, mert hiszen az évenkinti deficitek fedezése végett újabb kölcsö­nöket kell felvenni és így a kamatok évről évre növekednek. Emelkednek a kiadások több vasút­nak újabb időben történt megváltása folytán. Nagyobb kiadások írányoztatnak elő az admi­nistratió egyes ágainál. Nagyobb kiadások írá­nyoztatnak elő a hadügyi kiadásoknál. Neveze­tesen, az administrativ kiadások számos tételnél emelkednek; személyi kiadások, fizetések javít­tatnak, pótlékok rendszeresittetnek, itt-ott hiva­talok szaporitíatnak. Mindezek csekély összegek és ha egyenkint vizsgáljuk azokat, mindegyik 47

Next

/
Thumbnails
Contents