Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

370 297. országos ülés november 15. 1888. •> hasonlítani azon budgettel, mély akkor oly nagy aggodalmat keltett az egész nemzetben és azon meggyőződésre fog jutni, hogy az ország pénz­ügyeit ennek a rendszernek alapján rendezni merő lehetetlenség, ilyen ügyek lebonyolítására szabad kéz kell, ilyen szabad kezet pedig csak azon programm biztosít, melynek alapján mi ál­lunk. (JJgy van! a szélső baloldalon) Eunek kö­vetkeztében van szerencsém a t. háznak a kö­vetkező határozati javaslatot tenni: (Olvassa.) „Az 1874-iki állami költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőház állandó pénzügyi bi­zottsága felhívta a kormány s a törvényhozás figyelmét az állam pénzügyi helyzetének aggasztó voltára; kimondotta s a nemzet minden rétegé­ben általános meggyőződéssé is vált, hogy maga az állam létele veszélyeztetve van, ha kormány és törvényhozás nem találnak módot az állam­háztartás egyensúlyának helyreállítására. Ki volt ez mondva magában az utána következett or­szággyűlést megnyitó trónbeszédben is. Ekkor a jelen kormány, nevezetesen a kor­mány elnöke vállalkozott e mód megtalálására. Az államháztartás megzavart egyensúlyának helyre­állítása volt a jelszó, mely alatt oly rendkívül nagy többséget csoportosított maga köré, minő­vel ritkán rendelkezik parlamenti kormány. Alulírottak nem mulasztották el már akkor figyelmeztetni a képviselőházat a támasztott re­mények alapnélküliségére s határozottan kifejez­ték azon meggyőződésüket, miként a fennálló államjogi alap s az erre fektetett kormányzati rendszer gyökeres megváltoztatása nélkül a pénz­ügyi helyzet javítása lehetetlen, sőt hogy az évről évre súlyosbodni fog. Azóta hat év telt el, mely idő alatt a köz­adók máris elviselhetlen mérvben fokoztattak, az államadósságok tetemesen szaporodtak s ime, eny­nyi áldozat s erőfeszítés után, a jövő költség­vetés 25 milliónyi hiánynyal irányoztatik elő, mely előirányzatot — a múlt évek tapasztalatai sze­rint — az eredmény bizonyára tetemesen felül fogja múlni. És e hiány fedezésére a kormány megint nem tud más módot, mint új adót s új kölcsönt. A jövő kibontakozást illetőleg pedig a pénz­ügyi bizottság tanácskozásai végén kénytelen volt beismerni, miként az államjavak részben leendő darusításán kivül, határozott programmja nincs, mely kijelentéshez képest maga a pénz­ügyi bizottság sem jelez semmi kibontakozási módot, hanem az ország jövője iránt táplált ko­moly aggodalmakat egyedül a gondviselésbe he­lyezett reményekkel véli eloszlathatni. Ily körülmények köztt alulírottak hazafiúi kötelességünknek tartjuk újból felemelni intő sza­vunkat s figyelmeztetni a t. képviselőházat, mi­szerint az évekkel ezelőtt mindenki által fel­ismert veszély nemcsak el nem múlt, hanem ellen­kezőleg mindig aggasztóbb alakban közeleg s hogy annak elhárítása a jelen közjogi alapon és az evvel kapcsolatos kormányzati rendszerrel me­rőben lehetetlen. Miért is, midőn kijelentjük, hogy mi az ezen alapokon előterjesztett költségvetés megszavazá­sához, valamint a múltban, ugy ezúttal sem já­rulhatunk, tisztelettel kérjük a képviselőházat, mondja ki határozatilag, hogy: Miután hosszú évi tapasztalatok immár két­ségbevoühatlanul bizonyítják, miszerint a jelen­leg fennálló rendszer alapján hazánk pénzügyi viszonyait rendezni teljes lehetetlen, a képviselő­ház csakis oly kormánynak kész az államkölt­ségvetést megszavazni, mely az ország teljes. önrendelkezési jogának visszaszerzésére vállal­kozik s mely költségvetés ez alapon lesz elő­terjesztve." Midőn a t. háznak ezen határozati javas­latot elfogadásra ajánlom, még csak egyet vagyok bátor kiemelni. (Halljuk! a szélsőbalon.) Az olyan esposéknak, a minőt a pénzügy­minister ur tartott és az olyan általános jelen­téseknek, a miníír a pénzügyi bizottság előter­jesztett, azon káros, veszedelmes hatása van, hogy félrevezettetik az ország és nem feszíti meg erejét úgy, a mint maga a minister ur is szükségesnek taríja, nemcsak, hanem félrevezet­tetik maga a fejedelem is. Valljuk meg őszintén, t. ház, hogy egyik szerencsétlenségünk az, hogy ő Felsége a magyar király az ő ministereiben eddig még soha sem akadt ministerre, hanem talált kész szolgára; nem akadt még senkire, a ki bátran, őszintén, igazság szerint megmondta volna az ország helyzetét. Ennek előidézését czélozza az általam felolvasott határozati javas­lat. Meg vagyok győződve, hogy a mely percz­ben ő Felsége a király tisztán fogja látni a, helyzetet, ő maga is be fogja látni, hogy ezen rendszert tovább folytatni nem lehet, mert az ő érdekében is áll épp úgy, mint a mi érdekünk­ben, hogy Magyarország fennálljon, hogy Ma­gyarország olyan ország maradjon, melynek koronája fényt adjon a fejedelemnek s hogy ha eljön azon perez, méltóztassanak elhinni, hogy a fejedelem be fogja látni, hogy ezen rendszer megváltoztatását kérni nem jelent felforgatást s befogja látni azt is, hogy Magyarország függet­lenségét akarni nem synonimus a dynastia felfor­gatásával. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy e perez minél elébb bekövetkezhessek, hogy ország és fejedelem egyiránt tisztán láthassák a helyzetet, azért kérem a t. házat: méltóztassék a határo­zati javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati ja­vaslat.

Next

/
Thumbnails
Contents