Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-296
2!)fe. országom ülés november l'J ÍSS9. :$53 zeti múzeumnak; ha tehát ezen nyomtatványokban roszakaratií hiba történt, tessék a kormánynak intézkedni. Azok, a kik ily hibát, mulasztást, roszakaratot tamisitanak, büntettessenek meg; ez által aztán eleje vétetik a hibák ezutáni elkövetésének. Azonban nem ezen okok azok, a melyekért én a javaslatot nem fogadom el; csak ki akartam némileg mutatni, hogy még ezen okból sem állhat meg a törvényjavaslat. Én nem fogadom el az elénk terjesztett törvényjavaslatot azért, mert az először a sajtószabadság elleni lépés; másodszor, mert czélszerűtlen; harmadszor, mert sérti az í84 7 / 8-iki törvények által is megállapított és önök által is mindenha híresztelt iparszabadságot és az ipar terjedését. Sérti a sajtószabadságot, vagyis inkább kezdi a lépéseket, hogy az 18478-ban nem is eléggé biztosított, de legalább kezdeményezett sajtószabadságot lassan aláássa. Hiszen a sajtótörvény 14. §-a azt rendeli, hogy a ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek, törvény által alkotott egyéb testületek iratait hív szellemben igazán közli, nem büntettetik. Igaz, nem említi fel a törvényeket, de azt hiszem, hogy önök nem fogják oda álokoskodással beerőltetni akarni azt, miután a gyakorlat is önök ellen szól, hogy a törvény szavai alatt a törvények nyomatása nem érthető. Ha tehát önök most oly törvényt hoznak, mely által eltiltják a törvény szabad nyomatását, a mi a törvény szellemében eddig gyakoroltatott az országban, nem tagadhatják, hogy egy lépést tesznek önök a törvény által biztosított e részbeni szabadság korlátozására. De ezélszerűtlen is lenne ezen intézkedés, mert azt hiszem, hogy ha az államhatalom keriti kezébe törvény által ezen jogot, akkor sokkal későbben fognak a törvények a közönség kezeibe jutni és sokkal későbben a közönség tudomására hozatni. Harmadszor — s azt hiszem, ezt nem tagadhatják önök — ez ismét egy lépés az egyedáruság felé. Én nagyon jól tudom, hogy most az állam oly rósz pénzügyi helyzetben van, — mint a minőbe hozták legkivált azok, a kik arra vállalkoztak, hogy azt rendezzék; az állam megragad minden alkalmat, hogy 10—20—100 vagy 1000 írttal is javíthasson a helyzeten; hanem igen jól tudják, jobban mint én, hogy sokkal több alkalmuk volna máshol a nyomorult 10—20 ezrek helyett, százezreket és milliókat megtakarítani, máshol, a haszontalan meddő kiadásoknál esnem az 1847/8-iki törvények által is némileg biztosított sajtószabadság és némileg biztosított iparszabadság rovására. Azért én a beterjesztett törvényjavaslatot részletes vita alapjául sem fogadhatom el. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, szó illeti még az előadó urat. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház Megvallom azt hittem, többen fognak fölszólalni s nem akarván több ízben beszélni, maradt az én fölszólalásom a vita bezárásáig, igen röviden kívánok reflektálni azokra, miket a tiszteit képviselő ur felhozni méltóztatott. Első sorban azt kívánom megjegyezni, hogy én abban garantiát, hogy valaki, ha a törvényeket hibásan adja ki, büntettessék meg, nem lelhetek s nem is lehet lelni, mert utoljára az elkövetett hiba, ott a hol a rósz szándékot bebizonyí- tani alig lehetne, büntető eljárásnak alapjául nem szolgálhat. A másik, mit meg kívánok jegyezni, az, hogy én csakugyan minden vádra el lehettem készülve e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, de arra, hogy a sajtószabadság korlátozását lássák benne, megvallom, elkészülve nem voltam. Hiszen a sajtószabadság nem abban áll, hogy a törvényeket kinyomatni lehessen, ez inkább nyomdaszabadság ; a sajtószabadság áll abban, hogy a törvényjavaslatokat éppen ugy, mint később magukat a törvényeket is, bírálat alá lehessen venni s azoknak hibáira rá lehessen mutatni. Ebben fekszik a sajtószabadság lényege és czélja, ezt pedig ezen törvényjavaslat csakugyan egyátalában nem érinti. Én a t. ház figyelmét a törvényjavaslattal szemben csak két körülményre kívánom fölhívni. Egyik körülmény az, hogy nálunk, mint igen jól méltóztatnak tudni, a 67-ik III. t. ez. szerint kötelezve van az állam és annak közege a kormány, a törvényeket minden nagyobb területeken beszélt nyelveken kiadni. Oly kötelezettség ez, mely másutt tudtomra nem létezik s mely kétségtelenül nagy terhet ró az államra, mert azon nyelvekben való kiadásokból oly csekély számú példány kel el, hogy valóban a nyomdai költségnek csak egy kis részét sem fedezi. Én tehát e szempontból teljesen igazolhatónak tartom, hogy a törvények kiadásának jogát az állam a maga részére tartsa fenn. Továbbá meg kívánom jegyezni azt, hogy ez által egyátalábau nem indokoltatik azon félelem, hogy a törvények drágábbak, vagy nehezebben hozzáférhetők lesznek ; sőt azt vagyok bátor megjegyezni, hogy miután maga a törvényjavaslat is kimondja, mint elérendő czélt, hogy a törvények mindenki által olcsón megszerezhetők legyenek a nélkül, hogy az államkincstár károsodnék, sőt egy annak jutandó, hiszem, meglehetős szép jövedelem mellett lehetővé van téve, hogy a törvények különböző kiadásai igen olcsó áron megszerezhetők legyenek. Mert azt nem fogja kétségbe vonni senki, hogyha valamely nyomtatvány nagy számban! darusítása biztosítva van, akkor azon nyomtatvány ige" olcsó
