Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-296
352 ?9(i er^zátros ülés november Ki 1889 III, t. cz. kötelességévé teszi az államnak, hogy a törvényeket és rendeleteket nemcsak magyar nyelven adja ki, hanem az országban dívó t-zámos különböző nyelven, a minek következménye az, hogy az államra igen súlyos kiadási teher nehezedik, a melynek megfelelő jövedelmet az államkincstár az eddigi kezelés mellett nem érhetett el, mert e nyelvek között, melyeknek kiadása az állam kötelességévé tétetik, igen sok olyan van, mely a fordítás és kiadás költségeit még csak a legminimálisabb összegbe,;, sem fedezi, a melyből alig kel el egy-két-három példány. Ezt a terhet megszüntetni és másrészről a kormánynak lehetőséget adni arra, hogy a mint előbb jeleztem, a törvények hibátlan, pontos és olcsó kiadása iránt intézkedhrssék: ez a czélja a jelen törvényjavaslat iák, a mely azonkívül az államkincstárra nézve is jelentékeny pénzügyi eredményeket helyez kilátásba. És ha a pénzügyi bizottság számszerű adatokkal erre nézve nem is állhat eb", minthogy az eddigi eljárásból nem meríthetett oly adatokat, a melyekre a jövőben terveket építhetne, mégis annyit constatálhít a pénzügyi bizottság, hogy a túlkiadásoktól mindenesetre megóvatik az államkincstár; de ezen kivül is már a közel jövőben jelentékenyen nagyobb jövedelmeket fog ezen a czímen eléini, mint a mennyit eddig elérhetett; sőt a jövőben — 4—5 esztendő múlva — miután a múltra nézve e törvényjavaslatnak semmi hatálya nincs, igen tekintélyes összeget fog ezen jövedelem képviselni, a mit az állam mai pénzügyi helyzetével szemben mellőznünk és figyelmen kívül hagynunk nem szabad. Másrészről a pénzügyi bizottság szükségét látta annak, hogy a törvényjavaslat szövegezésében elkerülje mindazon félreértéseket és aggodalmakat, a melyek netalán a törvényjavaslatból származhattak volna. Ilyenek nevezetesen azon aggodalmak, hogy ezentúl a szakszerű gyűjtemények kiadása meg fog nehezíttetni; azonban a pénzügyi bizot'ság az új szövegezésben gondoskodott arról, hogy ezen szakszerű gyűjtemények, ugy, mint eddig, magán vállalatok által kiadhatók legyenek, valamint gondoskodott a pénzügyi bizottság arról is, hogy elkerültessék minden félreértés arra nézve, mintha a hírlapok által gyakorolt közlés, vagy a szaklapokhoz csatolt mellékletek kiadása korlátoztatni fogna, melyeknek, az eddigi módon leendő folytatását a törvény ezentúl sem czélozta megakadályozni. Meg kellett szüntetni azon aggodalmakat is, mintha e törvény behozatala után a könyvkereskedések közvetítése mellőztetni fogna. Ezek nagyobbára mind arra vonatkoznak, a mi különben sem volt a törvényjavaslatnak czélja, intentiója és a pénzügyi bizottság az új szövegezéssel csak azt óhajtotta elérni, hogy ez aggodalmak megszüntessenek és a félreértések elkerültessenek. Ezenkívül egy lényeges módosítást is tett a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat 5. §ának változtatása által, oly czélból, hogy azon magán vállalatok és üzletek, a melyek eddig a múltra nézve jóhiszemiileg jártak el ezen dolgokban, minden károsodástól megóvassanak. Minthogy a pénzügyi bizottság ezen módosítások által egyrészről a felmerült aggodalmakat eloszlatta, másrészről pedig a törvényjavaslat ez élj át és alapeszméjét helyesli, kérem a pénzügyi bizottság nevében a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Én elismerem, hogy., a mint a t. előadóifur is nyilatkozott, az 5. §-ra nézve némi könnyebbítést ajánl a pénzügyi bizottság, mert ha ezen §. változatlanul hagyatott volna meg, lehetetlen, hogy e §. még azoknál is, a kik a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, bizonyos aggodalmakat ne gerjeszszeu. Én ugyan részemről sajnálom, de nem osztozhatom azon elvekben, a melyeket a t. előadó ur előadott, a beterjesztett törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. A t. előadó ur semmi más indokot nem tudott mondani, mint azt, hogy főleg az ajánlja ezen törvényjavaslat elfogadását, mert azí mondják, hogy a kiadás körül történt hibák és mulasztások követelik a íörvényjavaslat elfogadását. Még ezen indoka sem olyan a t. előadó urnak, a mely képesítene engem arra, hogy azon aggodalmakat, melyeket én a törvényjavaslat elfogadása és törvénynyé válása esetére magamban érzek, eloszlathatná. Mert biztosít-e engem az előadó ur arról, hogy ezután hibák nem követtetnek el? Soha. Addig, a mig ember ember lesz, a mig a nyomda emberi kezek által kezeltetik, vájjon a hivatalos kiadványok sem lesznek hibátlanok. Én elevenen emlékszem rá, nagyon régi időben történt, azon időben, melyre bizonyos korban nevelt ifjabb emberek nem igen szeretnek emlékezni, a kanezelláriánál fordult elő az eset, midőn, ha jól emlékszem, Pestmegye küldöttsége előtt a kanczellár egy nála lévő törvényre hivatkozott, mely az ő álláspontját támogatá; azonban Pestmegye küldöttségének elnöke megjegyezte, hogy ez bizonyosan sajtóhiba s az illető törvény másképen értendő és be is bizonyította az ügy másképen állását. Arról tehát nem állhatni jót soha, hogy hiba nem követtetik el. De ez nem ok arra, hogy azért adassék át az államhatalomnak a nyomatás._ Hanem, ha jól emlékszem, az 184 7 / 8 . törvény 40. §-a rendeli, hogy minden nyomtatványnak két példánya átadandó, egyik a helyi hatóságnak, másik a nem-
