Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

342 294. országos ülés noYember 8. 1880. maga államiságát fenntartsa. De miután — mondom — a törvényjavaslat azon viszonyra van alapitva, mely Magyarország és Ausztria közt fennáll, és a mely viszonyt én mielőbb megszüntetni óhajtom, annálfogva ezen törvényjavaslathoz nem járulhatok. Engedje meg azonban a t. ház, hogy ennek kijelentése után néhány szóval reflectáljak azokra is, a miket Polyt képviselőtársam mondott, (Halljuk!) A t. képviselő ur azt állította, hogy Magyarország ős időktől fogva nem birt elegendő olvasztó erővel azon nemzetiségekkel szemben, melyeket őseink a maguk hatalma alá kerítettek. Azt, hogy vájjon nem birt-e elegendő erővel, vagy pedig elhanyagolta a maga hatalmának gyakorlását, a történelem nem döntötte el. Én inkább azt vagyok hajlandó hümi, hogy őseink elmulasztották a maguk olvasztó erejét ezen nemzetiségek irányában gyakorolni, és hogy azért azon nemzetiségek talán hálával tartozhatnának nekünk, hogy nemzetiségüket mai napig megőrizték. Horvátországban — azt mondja a t. képviselő ur —• átalános a vélemény, hogy a 68-ki kiegyezést a magyar kormány, illetőleg a közös kormány nem tartotta meg, s idézett ennek bebizonyítására több tényt, hozzátévén, hogy a horvátok hiában folyamodnának orvoslásért a közös országgyűléshez, mert ezen országgyűlésen a kormány mindenesetre többséggel bírván, a horvát sérelmek orvoslásra nem találnának. Én megvallom, igen sajnálom, hogy horvát képviselőtársaink soha sem sorolták elő azon sérelmeket, melyeket túl a Dráván lapjaikban hangoztatnak. Én részemről késznek nyilatkoztam ismételve arra, hogy — nem tekintve azt, hogy nem tartozom a horvát nemzetiségű képviselők közé — pártjokat fognám, mihelyt azt latnára, hogy a magyar kormány az egyezséget akármiben is megsértette. Midőn — gondolom a honosítási törvény tárgyalásakor — egy képviselőtársam és elvbarátommal szemben kellett nyilatkoznom és hasonló véleményt, hasonló felhívást fejeztem ki, Zsivkovics t. képviselőtársam azt felelte, hogy ő nem itt, hanem más helyen fogja Horvátország sérelmeit előadni. Azt gondolom, ámbár nem tudom, hogy ő azon országos bizottságot értette, inety később csakugyan kiküldetett és melynek jelentése előttünk fekszik. Hogy ott nem pénzügyi kérdéseket is kívántak szőnyegre hozni, arról a lapok utján értesültem, valamint értesültem imént a t. előadó ur szájából is arról, hogy a bizottság azon sérelmek és kivallatok tárgyalására magát illetékesnek nem tartotta, de fennáll a közös országgyűlés, mely a sérelmek orvoslására törvényesen hivatva van, és horvát képviselőtársainknak nemcsak joguk, hanem — ha vannak nemzetüknek sérelmei — kötelessségük is azokat előadni, s én szeretem hinni, hogy azon magyar országgyűlés, a mely nem habozott 1868-ban üres lappal kinálni meg őket, s a mely üres lapra oly nagy előnyök írattak fel Horvátország részére, hogy — mondom —• a magyar országgyűlés, mely 1873-ban is folytatva eddig hozott áldozatait, egy új egyezség által Horvátországot ismét kedvezményekben részesítette, nem fogna habozni igazságot szolgáltatni nekik, ha a magyar, illetőleg a közös kormány az ő jogaikat valamiben is megsértette. Én részemről Ígérvén, hogy nem tekintve a következéseket, pártolni fogom őket, ha igazuk van. De felhívom, ismételve felhívom, hogy álljanak elő követeléseikkel és igyekezzenek azon, szerintem nagyon alaptalan ingerültséget túl a Dráván enyhíteni, mely sem Horvátországnak, sem Magyarországnak javára nem válik; de nem válik bizonyosan Horvátország javára, mert azon elkeseredésre, melyet ott terjesztenek, hasonló elkeseredéssel felelnek Magyarországon. De a t. képviselő ur azt állítja, hogy ezen közös országgyűlés talajdonkép nincs is hivatva arra, hogy a kiegyezési törvényen ejtett sérelmeket orvosolja. A t. képviselő ur azt tartja, hogy az erre hivatott fórum a horvát országgyűlés. Bocsánatot kérek, a horvát országgyűlés a maga kormányát azon ügyekért, azon törvénysértésekért, azon mulasztásokért vonhatja kérdőre, melyek a horvát kormány hatalma alá a törvény által rendel vek.

k De mindaz, a mi a közös kormány hatáskörébe utasíttatott, az 1868-ki törvény világos rendelete szerint ezen közös országgyűlés elé tartozik, és ha a közös miniszterek valamiben megsértették azon egyezményt, őket nem máshol, mint itt szabad és lehet felelősségre vonni. A t. képviselő ur, mint előttem mások is helyesen megjegyezték, tán kissé helytelenül belevonta a discussióba Kossuthnak ugy újabb könyvét, mint régi tervét, a dunai confoederatiót. Én, t. ház, mindazon tisztelet mellett, melylyel azon nagy férfiú iránt viseltetem, nem haboztam kijelenteni akkor és nem habozom kijelenteni most sem, hogy a dunai confoederatio eszméjének nem vagyok barátja. Én Magyarország függetlenségét óhajtom (Helyeslés a szélső balon,) és semmiféle szorosabb kapcsot bármely országgal nem kívánok. (Helyeslés a szélső balon.) S ha rászorulunk, a mint lehet, arra, hogy baráti kezet nyújtsunk valamely államnak a végett, hogy egymás szabadságát és önállóságát megvédjük, ezen barátot én a nyugaton keresem és nem a keleten. (Helyeslés a jobboldalon). A szövetségre az érdek-közösség szükséges, és én, t. ház, fájdalommal azt tapasztaltam — nemcsak a legközelebbi időben, de már régen — hogy köztünk és szerb nemzetiségű atyánkfiai