Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

294. országos ülés november 8. 1380. 343 közt érdekközösség nem létezik; ők legalább ezen érdek-közösséget még a szabadság szempontjából sem akarják elismerni; ők nem Magyarország, ők más ország felé gravitálnak. S én attól félek, hogy ha netalán oly confoederatio létesülne, az magában hordaná a feloszlás magvát. Én sokkal erősebbnek hiszem azon államot, mely magában véve egységes és egyetértő, mint oly államok szövetségét, mely államok egymás ellen törnek, a melyeknek hol most, hol máskor, különböző érdekeik támadnak, (Helyeslés,) A t. képviselő ur — és ez némileg személyes kérdés, a melynek érintéseért bocsánatot kérek a t. háztól — a t, képviselő ur helytelenítette Kossuth iratainak közzétételét azért is, mert azt mondja, azokból kitűnik, hogy mily alárendelt szerepet játszott a magyar emigráczió a külföldön. T. ház! Én, mint az emigráeziónak csekély tagja, soha nem követeltem azt, hogy mi valami fontos szerepet játszottunk volna odakinn, de arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy híven, becsületesen megtettük kötelességünket, és hogy a magyar nemzet rokonszenvvel viseltetett azon törekvések iránt, a melyeket követtünk. A t. képviselő ur — és ez némi ellentétben van azon kijelentésével., hogy ő, mint magyarországi képviselő szól itt — a t. képviselő ur azt állítja, hogy a keleti kérdésnek végmegoldása esetén ő nem tudja mi fog történni Magyarországgal, de azt tudja, azt érzi, hogy azon nemzetiség, azon nemzet, a melyhez ő tartozik, jövendővel bir. A t. képviselő ur már egyszer azon szerencsétlen helyzetbe hozott engem, midőn Philippivel fenyegette a magyar nemzetet, hogy emlékeztessem arra, hogy ha ő szerb nemzetiségű tagja is a háznak, magyar honpolgár, és őneki Magyarország jövője kell, hogy szivén feküdjék, nem pedig azon nemzetiség jövője, melyhez ő etnográfiailag tartozik. {Igaz \) Egyébiránt t. ház, a mint beszédem elején kijelentettem, ha az előttünk fekvő törvényjavaslat tisztán a Magyarország és Horvátország közti viszonyok rendezésére vonatkoznak, és ha annak több lényeges szakaszában nem volna hivatkozás azon közös ügyekre, melyek köztünk és Ausztria közt fenforognak, én a javaslatot elfogadnám. Ily körülmények közt azonban ahhoz hozzájárulni képes nem vagyok. {Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra nemiévén feljegyezve senki, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Falk Miksa előadó: Tudván, hogy a t. háznak rendesen nincs kedve az előadó zárszavának meghallgatására, {Élénk fölkiáltások: Dehogy nincs! Halljuk!), nem lennék oly indiskrét, hogy idejüket és türelmüket, habár csak néhány perezre igénybe vegyem, ha nem kellene két tényleges rectiticatio czéljából szót emelnem. {Halljuk!) Az egyik Eötvös Károly t. barátom beszédére vonatkozik. E beszéd legnagyobb részére nekem innen nem lehet reflektálnom, mert ő a maga szokott ügyességével a vitát oly térre vitte át, a hova én őt ma e helyről, a mai minőségemben nem követhetem. O t. i. a rendszeret feszegette, holott nekem egyedül a horvát-szlavón kiegyezést tárgyazó országos bizottság nézeteit kell tolmácsolnom. Csak azon átalános megjegyzést teszem, hogy akármilyen azon rendszer, „mely bennünket sújt és Horvátországot is sújtja," de a mig e rendszer fennáll, én azt hiszem, hogy mégis valami módon gondoskodni kell arról, hogy annak terheihez Horvát-Szlavonország épugy hozzájáruljon, mint mi. A tényleges rectificatio egyébiránt a következőre vonatkozik. Ha jól hallottam, akkor beszéde vége felé t. képviselőtársam azt mondotta, hogyha én összeszámítottam volna azon összegeket, melyekbe nekünk Horvát-Szlavonország kerül, ez körülbelül 50 millió forintot tett volna, a mi tökéletesen ugy van; s azután hozzátette, hogy Horvát-Szlavonország köteles volna ugyan az 55%-ot beszolgáltatni, de tényleg nem szolgáltatja be és ebből következik az a hiány. Felteszem, hogy ez csak lapsus linguae volt, mert össze méltóztatott téveszteni azon kétféle arányt, a mely Magyarország és Horvát-Szlavonország köztt a pénzügyi viszonyra nézve létezik. Az 55%-ot Horvát-Szlavonország beszolgáltatja, illetőleg a magyar kormány visszatartja. í)e ezen 55% nem elegendő azon quota fedezésére, a mely Horvát-Szlavonországot terheli. Ez az egyik. A másik vonatkozik Polyt képviselő urnak beszédére, aki, hajói hallottam, — mert itt az acustika meglehetősen rósz, — azt mondta, hogyha Magyarország Horvát-Szlavonországot kitartott országnak nevezi, mert ez a közös kiadásokhoz csak 6%-ot fizet, akkor Magyarországot is kitartott országnak lehetne nevezni, mert ez sem fizet 50%-ot. hanem csak 31%-ot. így méltóztatott mondani? Polyt Mihály: így! Falk Miksa előadó : Erre megjegyzem azt, hogy a ki Horvát-Szlavonországot kitartott országnak nevezi, — én ugyan nem nevezem annak, — nem azért nevezi kitartott országnak, mert 6%-ot fizet a közös kiadásokhoz, hanem mert nem fizeti meg a 6%-ot. (Elénk derültség.) És a különbség Magyarország és Horvát-Szlavonország köztt az, hogy Magyarország azon 31-%-ját, a melynek viselésére vállalkozott, megfizeti; holott Horvát-Szlavonország a maga 6%-ját nem fizeti meg, hanem Magyarország a maga 31%-ában ezen 6%-nak is egy bizonyos, még pedig nagy részét viseli. (Polyt Mihály fejét rázza.) Ha a t. képviselő ur ezt nem akarja elhinui, méltóztassék az 1878-ik évről szóló és tegnap kiosztott