Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

294. orssíígos ülés november 8. 1880. 34 í teni akar. Én tehát nem veszem zokon t. Polyt képviselőtársamtól, hogy ilyeneket bele vegyített beszédébe, de remélem, ő is és a t. képviselőház is természetesnek fogja találni, hogy én ugyané jogon ezekre nézve észrevételeimet röviden megteszem. (Halljuk!) Először is ő szemrehányást tett énnekem, hogy bátorságot vettem magamnak, Kossuth Lajos iratait akként felemlíteni és ajánlani a közönségnek, mint a magyar nemzetnek leendő bibliáját. Hogy mit tart valaki bibliának, melyik bibliát tartja szentnek vagy nem, arról csakugyan nem a képviselő ur határozhat. Én nem teszek neki szemrehányást azért, ámbár nagy sajnálattal látom, hogy az ő szent bibliája első Péternek a végrendelete; (ügy van! a szélső baloldalon) ám ő se vegye rósz néven tőlem, hogy az én biblám Kossuth Lajos könyve. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon^ O bele ment a dolog politikai meritumába és csodálkozását fejezte ki a felett, hogy miként ajánlhatom én, mint ezen pártnak a tagja, azon iratokat, melyekbe a Dunaeoufoederatio is érintve van, holott ez a párt a Törökországhoz való rokonszenvét nyilvánította ? Hát bocsánatot kérek, vagy a t. képviselő ur nem kisérte soha komoly figyelemmel ezen pártnak nyilatkozatait, vagy soha sem foglalkozott komolyan a keleti kérdéssel, másként e kettő között ellentétet ő sem láthatna. Mi ismételve és ismételve kijelentettük akkor, midőn a keleti kérdés itt a házban szőnyegen volt, hogy minket, habár rokonszenvvel viseltetünk a törökök iránt, nem ez a rokonszenv vezérel azon politikában, melyet követünk; és hogy ha azon népek, a melyek Törökország alól fel akarnak szabadulni, azért akarnának felszabadulni, hogy igazán szabadok, függetlenek legyenek, mi üdvözölnők őket s a mennyiben tehetségünkben leuue, segítenők is. Mi azért tekintettük ellenszenvvel ezen mozgalmat, mert láttuk, hogy a mit ők szabadságnak czímeznek, nem más, mint az orosz hatalom alá jutásra való törekvés. (Igaz i a szélső baloldalon.) És nőkor Kossuth Lajos azon szövetséget hangoztatta, ő azt értette, hogy szövetkeznünk kell a haladás és a szabadság érdekében, nem pedig a muszka uralom, a muszka terjeszkedés érdekében. Én nem hiszem, hogy Polyt Mihály képviselő ur, daczára minden mnszka rokonszenvének, tagadásba akarná venni azt, hogy Bulgária szabadságért küzdött volna, hogy Bulgária szabad, független állam és nem muszka állam volna, vagy, hogy az a Rumélia szabad lenne, vagy azzá lenne rövid idő alatt. A t. képviselő ur sajnálatát fejezte ki e felett, sőt azt hiszem, tiltakozott az ellen, hogy ezen iratok idegen nyelvekre fordittattak le. De ő e kérdésben ne hozzám, vagy a masyar országgyűléshez forduljon, hanem azon kiadókhoz, kik igen jó spekuláczíónak tartják, hogy ezen iratokat kiadják. Éppen kezemben volt a franezia kiadás, midőn t. képviselő ur e kérdést felemlítette. Továbbá azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha Kossuth Lajos ma akarna az angol néphez beszélni, az nem hallgatná őt meg. Nem ismerhetem el e részben competensnek a t. képviselő urat, de azt mondom, hogy éppen azon időben, — mely még nincs ia nagyon távol — két évvel ezelőtt, midőn a keleti kérdés javában folyt, midőn Polyt képviselő ur azt hitte, hogy az ő szavát szintén meghallgatják bizonyos helyen, éppen azon időben jöttek Skócziából és Angolországból levelek Kossuth Lajoshoz, melyben felkérik, hogy mondja el véleményét a keleti kérdésben. Jele ez annak, hogy szívesen meghallgatnák ma is. Egyébiránt e kérdésben nem fogok vitázni a t. képviselő úrral. (Helyeslés.) Magára a tárgyra nézve azt mondom, hogy én legalább is annyira felhatalmazottnak érzem magamat szólni horvát testvéreink nevében, mint a mennyire felhatalmazottnak érzi magát ő, mert ha igaz az, — mit egyikünk sem tagad, — hogy daczára azon áldozatoknak, melyeket Magyarország hoz, iránta nincs Horvátországban rokonszenv, hanem igenis van ellenszenv, biztositom a képviselő urat, hogy ha ma plebiscitumra bocsájtjuk a kérdést, hogy vájjon a horvátok Magyarországgal, vagy Szerbiával akarnak-e tartani, akkor meg fog győződni, hogy én inkább fel vagyok jogosítva, Horvátország sympathiáira hivatkozni, mint ő. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Irányi Dániel: T. ház !H.a nem foglalna magában az előttünk fekvő törvényjavaslat lényeges szakaszaiban hivatkozást a köztünk és Ausztria között fönnálló közösügyi viszonyra, ha nem lenne annak több lényeges rendelkezése egyenesen azon viszonyra alapítva, én kijelenteném, hogy ezen egyezséget, mely Horvátországgal köttetett, elfogadom ; elfogadnám annak daczára, hogy nem titkolom magam előtt, hogy ez súlyos áldozatokkal jár Magyarországra nézve; elfogadnám azért, mert azon százados kapocsra, mely köztünk és a Dráván túli testvéreink között létezik, sokkal nagyobb súlyt fektetek, mint azon anyagi áldozatokra, melyekkel ezen egyezség ránk nézve jár; elfogadnám a béke, elfogadnám annál inkább a háború lehetősége szempontjából. A béke szempontjából azért,mert semmi sem kívánatosabb, minthogy a két ország a maga erejének fejlesztésében közjogi viták által fel ne tartóztassék, és semmi sem kívánatosabb, semmi sem óhajtandó inkább, mint hogy azon esélyre, ha netalán szabadságunk, nemzetiségünk, állami életünk megtámadtatnék, a két nemzet vállvetve védekezzék és a 43*