Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

294. országos ülés november 8. 1SS0. 335 pénzügyi hivatalnokok közös hivatalnokai szent István birodalmának; ha tehát közös hivatalnokai, akkor, míg egyfelől törvényes kötelességök tudni Horvátország Dyelvét, ha ott vannak és érintkeznek horvát nyelven horvát közegekkel: másfelöl meg lehet kívánni azt, hogy értsék az ország központi kormányának a nyelvét is, de mindenekfelett éppen azon horvát hivatalnokoknak saját érdekökben fekszik, hogy mód adassék nekik megtanulni a magyar birodalom nyelvét is, hogy esetleg ezen közös hivatalnoki testületben előbbre, magasabb fokra is mehessenek, mint a mennyire mennének, ha csak Horvátországra volnának képesítve. (Helyeslés.) Mit tett tehát a pénzügyminister ? Miután —• nem akarom fejtegetni, miért — Zágrábban tartatik ugyan fenn egyetem, de azon a magyar nyelv rendszeres tanításáról gondoskodva nem volt.* gondoskodott arról, hogy a Horvátországban alkalmazott azon közös hivatalnokok, a kik önkényt akarják, megtanulhassák a magyar nyelvet. (Helyeslés.) No, már kérem, ez nem nagypolitikai kérdés, ez a gyakorlati élet kérdése és én mondom azt, hogy kár a dolognak olyan modorban odaállításával, mint a képviselő ur tette, abból politikai, vagy nemzeti kérdést csinálni akarni. Egyébiránt éppen azért, mert az egyedüli ezél az volt, a mit mondtam — és azt hiszem, hogy az teljesen helyes és jogos volt — igenis, a mely perczben nem látszólagosan, de valósággal gondoskodva lesz arról, hogy a zágrábi egyetemen megtanulhasson magyarul az, a ki megakar tanulni, ezeu tanfolyam meg fog szüntettetni, mert a czél, melyet szem előtt tartunk, Horvátországgal szemben teljesen jogos és mert nem lehet czélunk az, hogy hiábavaló költségeket okozzunk saját hivatalnokainknak. A másik, a mit egészen szó nélkül nem hagyhatok, az, hogy a képviselő ur azt mondta, hogy Horvátországnak nincs, nem volt és nem lesz garantiája arra nézve, hogy a törvények meg fognak tartatni, mert hisz hiába vannak itt a magyar országgyűlésen; ha a magyar kormány megsérti a törvényt, biztosak lehetnek benne, hogy itt a többség helyeselni fogja eljárását. Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur honnan veszi ezen állítását; de azt merem állítani, hogy törvénysértést a magyar országgyűlés többsége Horvátország irányában éppen úgy nem fog tűrni, mint bármely más kérdésben. (Polit Mihály ellentmond.) Tessék a képviselő urnak, kit én csendesen hallgattam végig, szétnézni a házban és azt fogja látni, hogy bármiképen álljanak is a pártarányok itt a házban, azon intézkedésekre nézve, melyeket ő megtámad, egyaránt elismerik, miszerint a kormánynak igaza van. (Ügy van!) De nagy különbség van a köztt, hogy mi valóban a törvénysértés és mit állít a t. képviselő ur törvénysértésnek. Az által, hogy a képviselő' ur mondja, hogy ez, vagy amaz törvénysértés, az még nem mindenkor mondható annak, sőt nagy a valósziníísésj, hogy éppen azon esetben, midőn ő mond valamit törvénysértésnek, a törvény megtartatott. (Derültség) A mi már magát a dolgot illeti, a képviselő ur fejtegette, hogy mennyire nem fogadható el ezen pénzügyi egyezmény Horvátországra nézve. Teljesen joga vau a képviselő urnak ezt hinni, de én mégis azt hiszem, hogy Horvátország szempotjából elfogadható-e, a felett a horvát országgyűlés van hivatva nyilatkozni. A horvát országgyűlés igen nagy többsége elfogadta, a horvát orszgggyülés nagy többsége Horvátországra nézve károsnak nem tartotta ezen pénzügyi egyezményt. Nem tudom, van-e mandátuma a t. képviselő urnak, hogy azon Horvátországgal szemben, mely ünnepélyesen nyilatkozott, éppen mint Horvátországnak ügyvédje szerepeljen az ellenkezőre nézve. (Elénk derültség.) Én, t. ház, igenis azt mondom, hogy ezen kiegyezés Horvátországra nézve előnyös. De azért, mert én előnyösnek tartom, az nem ok arra, hogy Magyarország szempontjából elfogadhatónak ne tartsam. (Helyeslés a jobboldalon.) Még azt is merem mondani, hogy igenis nagy anyagi áldozatokkal jár Magyarország részéről ; de midőn ezt mondom, ez ismét nem ok arra, hogy azt elfogadhatónak magyar szempontból ne tartsam, Azt hiszem, a feladat az, lehetővé tenni Horvátországnak is fejlődését a magyar szent korona alatt. Ezen ezél, ennek lehetővé tétele politikailag teljesen indokolttá teszi, hogy azon fél, mely ha nem gazdag is, mégis gazdagabb a másiknál, segítse ezt is azért, hogy együtt mindketten boldogulhassanak. Ezen szempontból ajánlom a kiegyezés elfogadását. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Mielőtt érinteném azon indokokat, melyek engem arra bírnak, hogy ezen egyezményi javaslatot el ne fogadjam, a t. ministerelnök ur egy kijelentésére kell egy észrevételt tennem. (Halljuk!) 0 ugyanis Polit t. képviselő úrral szemben azon kérdést vetette fel, hogy vájjon, miután a horvát regnikoláris deputatio és a horvát országgyűlés tagjainak többsége ezen egyezményi javaslatot helyesnek tartja; vájjon Polit képviselő urnak van-e mandátuma horvát szempontból ezen többség nyilatkozatának ^ellenében itt ellenkező véleményét kijelenteni. Én azt hiszem, hogy e kérdés jogosulatlan. Polit Mihály e háznak