Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

336 294. országos ülés november 8. 1889. tagja, magyar országgyűlési képviselő és olyan joggal nyilváníthat pro vagy contra nézeteket, mint bármelyikünk s csak megjegyzem azt, hogy én, midőn ellene nyilatkozom ezen egyezmény­nek, nem kérek mandátumot sem a horvát kép­viselőktől, sem azok többségétől, sem mástól, hanem a dolog természetében keresem az indo­kokat. (Halljuk!) Én, tisztelt ház, megvallom, találtam indo­kokat, melyek engem arra indítsanak, hogy ezen egyezményt el ne fogadjam; de a t. bizottsági előadó urnak előterjesztése, melylyel ezen egyez­mény elfogadását indokoloi törekszik, az én in­dokaimnál sokkal erősebb indokokat tartalmaz, melyek engem valóban ezen egyezmény el nem fogadására indítanak. A t. előadó ur elmondván azon alkudozás történetét, mely egyrészről a magyar országos küldöttség és másrészről a horvát-szlavon-dal­mátországi küldöttség köztt lefolyt és ecsetel­vén azon nehézségeket, melyek a tárgyalás köz­ben felmerültek, végre midőn ajánlani megkisér­lette ezen egyezmény elfogadását, összes indokait nem tudta egyébben összpontosítani, mint abban, hogy ezen egyezmény nem előnyös ugyan, de az eddiginél legalább nem rosszabb, tehát ennél­fogva ajánlja elfogadását. Hozzátette azonban, bogy vájjon ezen egyezmény elfogadásával azon viszályok magvai, melyek Magyarország ellené­ben Horvátországban elhintettek, ki fognak-e irtatni, hogy vájjon a teljes béke és egyetértés a két ország közttezen egyezmény elfogadásával továbbra is fenn fog-e tartatni, arra ő semmi garantiát nem tud, az iránt ő, sőt azon bizottság is, melynek jelentését itt előterjeszti, kezeskedni nem képes. Ha jól értettem, ha jól fogtam fel, egyene­sen ezek voltak azon indokok, melyekkel min­ket ezen egyezmény elfogadására birni töreke­dett. Hát én bocsánatot kérek, ezen indokokból én más következtetést vonok le. Ha ezen egyez­mény nem előnyös reánk nézve, ha másrészről ezen egyezmény következése Horvátországban az lesz, hogy ott a viszály magvai tovább is életben fognak maradni, sőt tenyészni fognak ellenünk, akkor ezen indokból csak az követke­zik, hogy ezen egyezményt nekünk elfogadnunk lehetetlen. A tisztelt előadó ur meglehetős rész­letességgel, kiváló szakavatottsággal ecsetelte azon alkudozások pénzügyi részleteit, melyek a két bizottság köztt lefolytak. De minden részlet­nél, az alkudozás minden pkasisánál, hogy úgy mondjam, egy sajnálatra méltó eredmény jött elő, mint ez a jelentésben is foglaltatik és a mint az előadó ur is szíves volt előterjeszteni, nevezetesen, hogy fel van tüntetve Magyaror­szágnak ezen egyezményből és az ezen egyez­ménynek alapjául szolgáló történeti előzmények­ből, természetesen a legközelebbi időben szár­mazó kára, másrészről fel vannak tüntetve Hor­vátországnak bizonyos fictiv követelései. Az elő­adó ur szerint Magyarország követelései valódi követelések. Horvátország követelései azonban olyanok, melyek, a mi nézetünk szerint, legalább is kétesek. De elő van adva az, hogy Magyar­országnak ezen valóságos követelései bizonyos tetemes összeget hoznak ki, mig Horvátország­nak képzeleti követelései sokkal jelentékteleneb­bek —• eléggé jelentékenyek ugyan, de mégis kisebb összeget hoznak ki. De a végkövetkez­tetés az, hogy elengedjük a magunk követelé­seit; mi nem követelünk semmit a magunk be­fektetéseinkért Horvátországtól, igy aztán majd közttünk meglehet az egyezség; csinálunk — bocsánatot kérek a triviális szóért — generális quittet, más szóval, áldozunk és folyton áldozunk Horvátország kedveért. Mielőtt itt tovább mennék, megjegyzem, t. ház, hogy midőn én ezen egyezmény ellen szót emelek, midőn én tiltakozom azon politika ellen, mely Horvátországgal szemben, vagy leg­alább ezen ürügy alatt Magyarországot mindig csak áldozatokra sarkalja és Magyarországot mindig csak áldozatokkal terheli, akkor belőlem nem a horvát nemzet iránti ellenszenv szól és akkor éu nem egy oly nézetet akarok tolmá­csolni, mely talán nem törekednék arra, hogy Magyarország és Horvátország közit valódi belső békén és megnyugváson alapuló egyezség köt­tessék. Az nekem nem törekvésem. Hanem érin­teni fogom és talán sikerül nekem azt bebizo­nyítanom, hogy mindezek az áldozatok, ámbár mi viseljük azokat, de mégis nem Horvátország­javára hozatnak általunk, hanem ezen áldozatok és azok is, melyekről Horvátország panaszko­dik, egy oly politikai rendszer javára hozatnak általunk is és a horvátok által is, kényszeríttet­nek reánk és a horvátokra is, melynek hívei mi nem vagyunk és mely sem Magyarország, sem Horvátország javára nem szolgál, (Helyeslés a szélsőbalon) akár kössünk ily egyezményt, akár nem. {ügy van! a szélsőbalon) T. képviselőtársam Polyt Mihály int ben­nünket , hogy valami nagy illusiókat ne táplál­junk az iránt, hogy Horvátországban minket valaminagyon szeretnek; hogy mi ne álmodozzunk oly állapotról, hogy például Horvátországban volna egy unionista párt, volna egy magyar barát párt-töredék. A mint Polyt Mihály mondja, Horvátországba igenis nagy az ellenszenv és elkeseredettség Magyarországgal szemben. Bizto­sítom t. képviselőtársamat, hogy én ily illusiók­kal csakugyan nem éltem, nem élek most se és fájdalom, úgy kell látnom a dolgot, hogy még sok ideig élni} nem fogok. Én tudom azt — hisz a nyilvánosságnak száz útján és módján jut hozzám és mindnyájunkhoz az értesülés — hogy

Next

/
Thumbnails
Contents