Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

336 294. országos ülés november 8. 1889. tagja, magyar országgyűlési képviselő és olyan joggal nyilváníthat pro vagy contra nézeteket, mint bármelyikünk s csak megjegyzem azt, hogy én, midőn ellene nyilatkozom ezen egyezménynek, nem kérek mandátumot sem a horvát képviselőktől, sem azok többségétől, sem mástól, hanem a dolog természetében keresem az indokokat. (Halljuk!) Én, tisztelt ház, megvallom, találtam indokokat, melyek engem arra indítsanak, hogy ezen egyezményt el ne fogadjam; de a t. bizottsági előadó urnak előterjesztése, melylyel ezen egyezmény elfogadását indokoloi törekszik, az én indokaimnál sokkal erősebb indokokat tartalmaz, melyek engem valóban ezen egyezmény el nem fogadására indítanak. A t. előadó ur elmondván azon alkudozás történetét, mely egyrészről a magyar országos küldöttség és másrészről a horvát-szlavon-dalmátországi küldöttség köztt lefolyt és ecsetelvén azon nehézségeket, melyek a tárgyalás közben felmerültek, végre midőn ajánlani megkisérlette ezen egyezmény elfogadását, összes indokait nem tudta egyébben összpontosítani, mint abban, hogy ezen egyezmény nem előnyös ugyan, de az eddiginél legalább nem rosszabb, tehát ennélfogva ajánlja elfogadását. Hozzátette azonban, bogy vájjon ezen egyezmény elfogadásával azon viszályok magvai, melyek Magyarország ellenében Horvátországban elhintettek, ki fognak-e irtatni, hogy vájjon a teljes béke és egyetértés a két ország közttezen egyezmény elfogadásával továbbra is fenn fog-e tartatni, arra ő semmi garantiát nem tud, az iránt ő, sőt azon bizottság is, melynek jelentését itt előterjeszti, kezeskedni nem képes. Ha jól értettem, ha jól fogtam fel, egyenesen ezek voltak azon indokok, melyekkel minket ezen egyezmény elfogadására birni törekedett. Hát én bocsánatot kérek, ezen indokokból én más következtetést vonok le. Ha ezen egyezmény nem előnyös reánk nézve, ha másrészről ezen egyezmény következése Horvátországban az lesz, hogy ott a viszály magvai tovább is életben fognak maradni, sőt tenyészni fognak ellenünk, akkor ezen indokból csak az következik, hogy ezen egyezményt nekünk elfogadnunk lehetetlen. A tisztelt előadó ur meglehetős részletességgel, kiváló szakavatottsággal ecsetelte azon alkudozások pénzügyi részleteit, melyek a két bizottság köztt lefolytak. De minden részletnél, az alkudozás minden pkasisánál, hogy úgy mondjam, egy sajnálatra méltó eredmény jött elő, mint ez a jelentésben is foglaltatik és a mint az előadó ur is szíves volt előterjeszteni, nevezetesen, hogy fel van tüntetve Magyarországnak ezen egyezményből és az ezen egyezménynek alapjául szolgáló történeti előzményekből, természetesen a legközelebbi időben származó kára, másrészről fel vannak tüntetve Horvátországnak bizonyos fictiv követelései. Az előadó ur szerint Magyarország követelései valódi követelések. Horvátország követelései azonban olyanok, melyek, a mi nézetünk szerint, legalább is kétesek. De elő van adva az, hogy Magyarországnak ezen valóságos követelései bizonyos tetemes összeget hoznak ki, mig Horvátországnak képzeleti követelései sokkal jelentéktelenebbek —• eléggé jelentékenyek ugyan, de mégis kisebb összeget hoznak ki. De a végkövetkeztetés az, hogy elengedjük a magunk követeléseit; mi nem követelünk semmit a magunk befektetéseinkért Horvátországtól, igy aztán majd közttünk meglehet az egyezség; csinálunk — bocsánatot kérek a triviális szóért — generális quittet, más szóval, áldozunk és folyton áldozunk Horvátország kedveért. Mielőtt itt tovább mennék, megjegyzem, t. ház, hogy midőn én ezen egyezmény ellen szót emelek, midőn én tiltakozom azon politika ellen, mely Horvátországgal szemben, vagy legalább ezen ürügy alatt Magyarországot mindig csak áldozatokra sarkalja és Magyarországot mindig csak áldozatokkal terheli, akkor belőlem nem a horvát nemzet iránti ellenszenv szól és akkor éu nem egy oly nézetet akarok tolmácsolni, mely talán nem törekednék arra, hogy Magyarország és Horvátország közit valódi belső békén és megnyugváson alapuló egyezség köttessék. Az nekem nem törekvésem. Hanem érinteni fogom és talán sikerül nekem azt bebizonyítanom, hogy mindezek az áldozatok, ámbár mi viseljük azokat, de mégis nem Horvátországjavára hozatnak általunk, hanem ezen áldozatok és azok is, melyekről Horvátország panaszkodik, egy oly politikai rendszer javára hozatnak általunk is és a horvátok által is, kényszeríttetnek reánk és a horvátokra is, melynek hívei mi nem vagyunk és mely sem Magyarország, sem Horvátország javára nem szolgál, (Helyeslés a szélsőbalon) akár kössünk ily egyezményt, akár nem. {ügy van! a szélsőbalon) T. képviselőtársam Polyt Mihály int bennünket , hogy valami nagy illusiókat ne tápláljunk az iránt, hogy Horvátországban minket valaminagyon szeretnek; hogy mi ne álmodozzunk oly állapotról, hogy például Horvátországban volna egy unionista párt, volna egy magyar barát párt-töredék. A mint Polyt Mihály mondja, Horvátországba igenis nagy az ellenszenv és elkeseredettség Magyarországgal szemben. Biztosítom t. képviselőtársamat, hogy én ily illusiókkal csakugyan nem éltem, nem élek most se és fájdalom, úgy kell látnom a dolgot, hogy még sok ideig élni} nem fogok. Én tudom azt — hisz a nyilvánosságnak száz útján és módján jut hozzám és mindnyájunkhoz az értesülés — hogy