Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

332 294. országos ülés november 8. 1880 Horvátországnak garantiája arra nézve, hogy a kiegyezési törvény tiszteletben tartatik. Én azt hiszem, hogy nincs és addig nem is lesz garantiája, mig a horvát bánnak állása függetlenebb nem lesz. Tudjuk ugyanis azt, hogy az 1868-iki kiegyezés szerint a horvát bánnak állása még alárendeltebb volt, mint most. A magyar kormány a kiegyezési törvényt ugy magyarázta, hogy ha a horvát bán ő Felségéhez egy előterjesztést intéz és ebbe a horvát minister, vagy a magyar kormány bele nem egyezik, ez előterjesztés egyszerűen visszautasittatik. Ezt módosította az 1873-iki kiegyezés azzal, hogyha a magyar kormány nem egyezik meg a felterjesztéssel, köteles ugyan azt felterjeszteni ő Felségéhez, de szabadságában áll a saját véleményét mellékelni; ez csak formai javítás, mert minden esetre a magyar kormány véleménye döntő. Én nem látom be, miért ne intézhetne a horvát bán ő Felségéhez közvetlenül előterjesztést. Mikor a horvát kanczellária fennállott, a horvát kanczellár közvetlenül érintkezett ő Felségével. Elég garantia Magyarországnak az, ha a bán kinevezése csak a magyar jninisterelnök ellenjegyzése mellett történhetik. Összeköttetésben áll ez Horvátország egész parlamenti életével, mert ha a bánnak nincs nagyobb szabadsága, akkor nem vállalhat felelősséget a horvát országgyűlés előtt. A horvátoknak van egy törvényük a bán felelősségéről. Igen érdekes vita folyt a horvát országgyűlésen e tekintetben. Egy horvát képviselő, Vechancsics azon határozati javaslatot adta be, hogy a bán vonassék felelősségre azon sértések miatt, melyeket a magyar kormány Horvátországon elkövetett. A kormánypárt azt vitatta, hogy a horvát bánt ez ügyért nem lehet felelősségre vonni a horvát országgyűlésen, hanem csak itt, a közös országgyűlésen lehet érte felelősségre vonni a magyar ministereket. Én ezt nagy tévedésnek tartom. Igaz, hogy itt lehet szavazás tárgyává tenni a horvátmagyar ügyeket, de vájjon a kiegyezési ügyeket lehet-e, vagy sem? Én azt hiszem, hogy e felől a közös országgyűlés nem dönthet, mert ha ez jogában van a közös országgyűlésnek, akkor a magyar kormány mindenkor megsértheti a kiegyezési törvényt, mert itt bizonyos lehet a többségről, mert itt a horvát képviselők kisebbségben vannak. Ha Horvátország önálló ország, akkor a horvát bánnak felelősnek kell lenni a közös ügyekért is. És a mint én Pejacsevich László grófot ismerem, a ki tetőtől talpig becsületes ember, meg vagyok győződve, hogy ha a magyar kormány fennakarja tartani eddigi nézetét, ő le fog köszönni. T. ház! A szőnyegen levő pénzügyi kiegyezéssel szoros összeköttetésben áll egy fontos kérdés: a határőrvidék kérdése. Éppen ezen kérdés miatt a két országos bizottság köztt a tárgyalások kétszer szakittattak félbe. Tudjuk, hogy e pénzügyi egyesség kötendő volna tiz évre. Ezen idő alatt a határőrvidék biztosan Horvátországhoz fog csatoltatni; tehát a horvát országos bizottság azt a javaslatot tette, hogy ezt is a kiegyezésbe kellene bevonni és, hogy tekintettel a határőrvidék fejletlen financiális állapotára, a határőrvidék maradjon az eddigi, vagy a határőrvidéki jövedelem összesittessék a horvátországi jövedelemmel, és 55% az autonóm költségekre, 45% pedig a közös költségekre fordíttassék. Erre azonban a magyar országos bizottság tagjai nem állottak rá s igy függőben maradt az ügy, mivel a magyar országos bizottság tagjai azon véleményben voltak, hogy erre mandátumok nincs. Azonban a fődolog nem a pénzügyi egyezmény, hanem a politikai kérdés volt. A horvátok kezdetben a határőrvidék bekebelezését minden kérdésnél, mint feltételt állították oda s úgy látszik, hogy ez volt fő oka a Mazurlanics horvát bán lemondásának. Csak gróf Pejacsevichnek sikerült ezt kiegyenlíteni az által, hogy a magyarok részéről bizalmasan azon igéret tétetett, hogy nem fog elleneztetni a horvát határőrvidék bekebelezése, hanem ez biztos kilátásba helyeztetett. Valóban az egész határőrvidék mostani állása oly abnormális, hogy ahhoz hasonlót egész Európában nem lehet találni. Az ott dívó katonai közigazgatásnak értelme lehetett akkor, midőn határőrök, granicsárok léteztek, de most ezek nem léteznek. A határőrvidék főnöke egy osztrák tábornok, ki mint ilyen, alá van vetve a közös hadügyministeriumnak. A politikai közigazgatás katonai, az igazságügyi igazgatás polgári és Zágrábban van a hétszemélyes és a báni tábla, úgy a határőrvidék, mint Horvátország számára. Persze, hogy ez nagy költségbe kerül. Ezenkívül a pénzügy, ipar és kereskedelem tekintetében a határőrvidék a magyar ministerium alá tartozik. Ez oly állapot, melyet rendezni kell és csodálkozni lehet, hogy a horvát-szlavón határőrvidék, a magyarnak példájára, mindeddig az anyaföldhöz nem lett csatolva. A tett igéret alapján tehát csaknem egész bizonyossággal lehet azt mondani, hogy a határőrvidék Horvátországhoz fog csatoltatni. Ennek nagy hordereje lesz, mert a horvátországi képviselők száma tetemesen fog szaporittatni és a pénzügyi egyezményt módosítani kell. Maga a horvát országgyűlés új physiognomiát fog kapni, mert a szerb elem ott nagy számmal lesz képviselve. Midőn ez ügyben felszólaltam, tettem ezt azon oknál fogva, hogy mint [ magyar képviselő figyelmeztessem a magyar