Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

394. országos ülés noyember 8. 1880. 3gg kormányt az ottani viszonyokra és hogy intsem bizonyos illusiók felett. De felsoroltam azért is, mert ezen ügy közelről érinti a szerb népet. Az, a mi itt tárgyaltatik, az közel érinti a szerb népet. Mert a szerb nép tömege nincsen sem a bánatban, sem a bácskában. hanem ott van a horvát-szlavón határőrvidéken, Tehát az, a mi itt tárgyaltatik s a mi itt döntetik, az közelről a szerb népet is érinti s e tekintetben én szerbek és horvátok köztt különbséget nem teszek. Hiszen mi ugyanaz a nép vagyunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük s ha a történet nekünk két nevet is adott, ha a horvát közelebb is áll a nyugathoz és mi közelebb is vagyunk a kelethez, azért egy és ugyanaz a nyelvünk, habár ők a latin, mi a cyrill betűket használjuk. Igaz, t. ház, éppen a határőrvidék bekebelezése Horvátországba sok szerbnek a határőrvidéken nem tetszik, mert nekik, azt mondják, nem tetszik a horvát uralom. Éppen a nemzeti pártból öszszeállított Mazuranies kormány sokat vétkezett a szerbek iránt. Áz, a mit a magyar kormány, a mit a t. oktatásügyi minister nem tett, azt tette a horvát kormány. A mi felekezeti iskoláinkat horvát községi iskolákká átalakította. De mindezen differentiák nem olyanok, hogy képesek volnának józan gondolkozó Grronvell és Stanlei köztt egyenetlenséget szülni. De van egy lényeges diíferentia a szerbek és horvátok köztt, mely bizonyos súlylyal bir és ez a véleménykülönbség, fajrokonaiuk jövendője, Törökország iránt. Mi szerbek azon véleményben vagyunk, az elvhez ragazkodunk, hogy a kelet legyen a keleti népeké; a horvátok pedig fajrokonaik javát az Ausztriához való csatolással vélik biztosítani; azért az a különbség, hogy mi szerbek az occupatió ellen voltunk, a horvátok pedig nemcsak helyeselték, hanem — nagy reményekkel voltak. Az hitték, hogy Bosznia-Herczegovina hozzá fog csatoltatni Horvátországhoz és hogy a délszláv államnak osztrák protectió alatt központja Zágráb lesz. Persze nagyon csalódtak, mert Bosznia-Herczegovinában nincs a horvát kormányzat, hanem az német és most már Zágrábban is nagy a kiábrándulás, mert látják, hogy azon remények, melyeket tápláltak , nem teljesültek. Én azon véleményben vagyok, hogy a horvát nemzeti politika fajrokonaik irányában nem lehet más, műit szerb. Mert amit ők horvát politikának neveznek, ez nem más, mint osztrák politika s most is Bosznia-Herczegovinában vannak horvát hivatalnokok, kik horvát propagandát csinálnak, de ez horvát lepel alatt nem más, mint osztrák propaganda. De van egy, t. ház, a mi kétséget nem szenved és ez az, hogy a magyarnak Délszlávia nem kell, melynek központja Zágráb volna. És ha az ellen az óvszer az orosz, muszka terjedés befolyása volna, akkor a magyar azt mondhatná a franczia közmondással: a reméde devance le mai, az óvszer rosszabb, mint maga a baj. T. ház! Ha úgy áll a dolog, hogy a keleti kérdés vagy osztrák-szláv, vagy orosz-szláv megoldást fog nyerni, én nem tudom, váljon jobban, vagy rosszabbul fog-e járni a magyar nép és Magyarország. Ugylátszik, hogy éppen ezen alternatíva lebegett Kossuth Lajos szeme előtt, mert ö nem akarta, hogy a keleti kérdés akár orosz-szláv, akár osztrák-szláv megoldást nyerjen s innét eredhetett eszméje a dunai confederatióról. De én azt mondom, hogy azon eszme azon nagy illusiók közé tartozik, melyekkel Kossuth nagyon gazdag, mert ezen confederatio, ezen szövetség a keleti népeknek nem kell; de nem kell a magyarnak sem. És ha Kossuth jól ismerte volna a magyar népet, bizonyosan sohasem tervezte volna ezen dunai confederatiót. A magyar népnek egy csepp rokonszenve sem volt ezen eszme iránt, mert ha volt volna, bizonyosan nem kötötte volna meg a 67-iki kiegyezést. A magyar népnek nincs rokonszenve ezen szövetség iránt, mert nem látja, hogy nemzetiségének uralma, fősúlya, az által biztosítva lenne. És én nem foghatom fel, hogy Kossuth Lajos ezen eszmét még megörökíteni akarja emlékirataiban. T. barátom, Helfy azt mondotta, hogy Magyarországon ezen könyvet mint bibliát kellene tekinteni. Én pedig azt mondom, hogy én magyar könyvet sohasem olvastam, a mely képes volna úgy Magyarországot, valamint a magyar népet és magát Kossuthot annyira comprommittálni, mint éppen ezen könyv. És ha én magyar ember volnék, tiltakoznám az ellen , hogy ezen könyv idegen nyelvekre lefordítva megjelenjék. {Ellenmondások.) T. ház! A mi ezen könyvben az emigratiórólvan, annyi, mint bemutatni a világnak, milyen alárendelt szerepet játszott ezen emigratió Napóleon császár terveiben. Másrészről pedig azon időpontban beszélni dunai confederatióról, midőn Kossuth Lajos hívei itt Magyarországon rajonganak török szövetségért s Törökországgal egyetemben háborút akarnak viselni a keleti népek ellen: azt nem értem, ez valódig ellenmondás. És milyen értelme lehet a Kossuth beszédeinek, melyeket Angolországban tartott? Hiszen Angolországbauma nagyon jól ismerik a magyar viszonyokat és ha most menne Kossuth Angolországba, nem lenne, a ki beszédét 42*