Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-294
294. országos ülés november 8. 1S89. 331 Tudva levő dolog t. ház, hogy az 1868-iki kiegyezési törvény az átalányrendszert hozta be az autonóm ügyekre nézve. Horvátország az autonóm ügyek számára kapott 2.200,000 frtot; többi jövedelmeit köteles volt a közös magyar pénztárba beszolgáltatni. Ez módosítva lett az 1873. évi kiegyezés által, melylyel megállapittatott, hogy Horvátországnak joga van az autonóm ügyekre 45°/°-ot fordítani, 55%-ot pedig köteles a közös magyar pénztárba szolgáltatni. Éppen ezen pont az, melyet a magyar bizottság s átalában a magyar közvélemény, Horvátországra nézve igen előnyösnek tart. Megvallom, hogy ez igaz; mert Magyarországnak azon ügyekre, melyek Horvátországban az autonómiához tartoznak, a közigazgatás, az igazságügy és a közoktatási ügyre kevesebbet lehet fordítania, mint Horvátországra. Ez igaz; de kérdem én, hogy állunk az 55%-kal? Horvátország nincs jogosítva saját érdekében a legkisebb utat, a legrövidebb vasutat építeni s nincs jogosítva egy fillért is a maga érdekében az ipar és kereskedelemre fordítani. Ez mind Magyarországtól függ és ha a horvát és magyar érdek összeütközésbe jön, akkor persze mindig a magyar érdek dönt; ellenben Horvátország 55°A>-kal köteles hozzájárulni mindenhez, a mi Magyarországot illeti. Vannak tehát, tisztelt ház, Horvátországnak okai az új pénzügyi kiegyezés ellen panaszkodni, melyeket Magyarországot semmi tekintetbe nem vesz. Csak egy-két példát idézek. Régi óhaja Horvátországnak, hogy a zimony-sziszeki vasút kiépíttessék. Emlékszem, mikor még a horvát udvari cancellariánál szolgáltam, hogy akkor már a terv, a trace egészen kész volt, sőt egy társaság vállalkozni akart és ha 1867*ben a kiegyezés létre nem jön, e vasút bizonyára ki volna építve. Horvátország érdekében volna a sziszek-novii vasút, de nincs Magyarország érdekében s azért azt Horvátország soha sem kapja meg. Tehát nem lehet azt mondani, hogy Horvátországot Magyarország tartja ki, mikor Horvátország köteles 55%-ot szolgáltatni a magyar közös pénztárba. De t. ház, van valami Horvátországban, a mit semmi financiális kiegyezés nem képes kipótolni és ez a rósz politikai viszonyok. h E tekintetben azt lehet mondani, a mit egy franczia államférfiú mondott: „Faites moi de la bonne politique, et je vous ferai les bonnes finances." A politikai viszony rósz és ezt hiába tifkoluók, az utolsó időben az ellenszenv Magyarország ellen még fokozódott. Átalános vélemény Horvátországban, hogy a magyar kormány a kiegyezési törvényt nem tartja meg. A 68-iki kiegyezés bizonyos garantiákat állított fel, hogy a horvát nyelv a horvát területen uralkodó KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. legyen, kizárólagos hivatalos nyelv nemcsak az autonóm hivatalokban, hanem a közös hivatalokban is; de ezen kiegyezési törvényt a magyar kormány nem tartotta meg. A magyar ministerek a közös hivatalokkal Horvátországban magyar nyelven leveleznek; a közös vasutaknál a magyar nyelv a hivatalos; a levelezési lapok, a szállításilevelek magyarok. A kiegyezési törvény szerint pedig Horvátország jogosítva van kizárólag a horvát nyelvet használni. De az utóbbi időben történt valami, ä mi ingerültséget keltett Horvátországban és főképpen a horvát országgyűlésen és ez az, hogy a magyar pénzügyminister Zágrábban a közös hivatalnokok részére magyar nyelvű tanfolyamot nyitott. [Helyeslés.) A kiegyezési törvény szériát a közoktatás ügye az autonómiához tartozik, a horvát kormány beleegyezése nélkül Horvátországban magyar nyelvtanfolyamot felállítani nem lehet, nem szabad. Ugy látszik, hogy a t. pénzügyminister ur ezt maga is belátta és kénytelen volt bevallani, hogy igazuk van e tekintetben a horvátoknak. Ez akkoriban volt, mikor Pejacsevich gr. Zágrábból Pestre jött, megígérvén a horvátoknak, hogy ezen ügyet ki fogja egyenlíteni. A pénzügyminister azzal mentegette magát, hogy a magyar nyelvre szánt tanszék a zágrábi egyetemen nincs betöltve, azért kellett a hivatalnokok számára egy magyar tanfolyamot nyitni, de most ezen szék be van töltve és a magyar tanfolyam fennáll. Igaz, azt lehetne mondani, hogy ez nagyon hasznos a közös hivatalnokoknak, de itt nem arról van szó, mert a kiegyezési törvény szerint a közös hivatalnokok Horvátországban horvát nyelven kötelesek hivatalaikat vinni. Lehetne mondani, előnyös ez a hivatalnokoknak, kik előlépni akarnak, de erre nézve, nézetem szerint, nem kell magyar iskola. Ha valakinek szüksége van a magyar nyelvre, az megtanulja azt úgy is. Például mikor éu Horvátországban éltem, egy árva szót sem tudtam magyarul. Nekem a magyar nyelv tökéletesen olyan ismeretlen volt, mint akár a japáni nyelv; miután horvát ügyvéd voltam, ügyvédeskedni akartam, de az akkori horvát bán nem engedte meg nekem; én tehát Magyarországba jöttem, itt egy év alatt félig-meddig megtanultam magyarul, Budapesten letettem az ügyvédi vizsgát és Magyarországon ügyvédeskedtem. Tehát ha valakinek szüksége van a magyar nyelvre, az megtanulja azt; azért nem kell ezen ügyből politikai ügyet csinálni és ezzel Horvátországban ingerültséget kelteni, annál kevésbbé, mert ezen magyar nyelvű tanfolyamnak semmi sikeres eredménye nines. T. ház! Horvátországban, mint mondám, a közvélemény az, hogy a magyar kormány nem tartja meg a kiegyezési törvényt. Kérdem, van-e 42
