Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-283

$83. országos illés június U. 1880. 271 hajlandó-e törvény adta felügyeleti jogánál fogva, — ezen ügyet tüzelésen megvizsgálni?" T. ház! Mint már azon alkalommal is, midőn az interpellatió benyujtatott, bátorkodtam jelezni, csakugyan úgy áll a dolog, hogy ezen ügy a bíróság előtt van tárgyalás alatt, e tekintetben tehát én, mint belügyminister természetesen sem befolyást, sem felügyeletet nem gyakorolhatok. A dolog tényálladéka különben az, hogy Seharmann végrendeletében igenis rendelkezett egy meglehetős nagy összegről, hagyott különféle legátumokat s rendelkezett úgy, hogy ha a íegátumok kifizettetnek, a maradó összeg jótékony czélra fordíttassák és Temesvár város hatóságának felügyelete alá helyeztessék. Nem a hagyaték helyeztetett tehát a város felügyelete alá, hanem azon összeg, mely a végrendelkező által meghatározott jótékony czélra az egyéb rendelkezések teljesítése után fennmarad. A hagyatéki tárgyalás a törvényszék által még 1877. végén közjegyzőre bízatott; az első közjegyző azonban, kire ez bizatott, állásáról leköszönvén, az ügy 1878 végén természetesen más közjegyzőnek adatott át. A mint értesülve vagyok, a törvényszék a Julius hó egyik napjára tűzte ki a határnapot, midőn ezen hagyatéki ügy a törvényszék előtt tárgyaltassék. Én azt gondolom, t. ház, hogy addig, mig a törvényszék a hagyatéki tárgyalást be nem fejezte s ezen tárgyalás eredményeként a jótékony czélra fennmaradt összeget a végrendelkező által meghatározott helyre, Temesvár város hatóságának felügyelete alá át nem adta, a közigazgatási hatóságok sem nem intézkedhetnek, sem őket egyátalában felelősség nem érheti. Hogy az ügy ilyen hosszasan húzódott, annak minden esetre van annyi tárgyilagos oka, hogy a mint látszik, a végrendelkező könyvei meglehetős rendetlenségben voltak; az általa követelésbe vett összegek igen sok eseíben nem feleltek meg a kötelezvényekben levő összegeknek, de meg másfelől igen számos és oly furcsa hagyományozásokat is tett, a melyek tisztázásának és elintézésének a dolog természeténél fogva több időt kell igénybe vennie. Csak egyet hozok fel, azt, hogy a végrendelet 4-ik pontjában a végrendelkező anyai rokonainak fejenként bizonyos összegeket hagyományoz, azt mondván : hogy „kik azok és hányan vannak, nem tudom, majd Miskolczon lakó Pollák Jakab barátom meg fogja mondani". (Derültség.) Hogy ily végrendelet alapján hagyaték tárgyalása rögtönözve be nem fejezhető, azt hiszem, a t. ház be fogja látni. A felett ítélni, hogy a hagyaték kezelése minő volt — a bíróságnál tárgyaltatván a hagyaték, —• természetesen a bíróság és nem a közigazgatási hatóság feladata. Azt azonban bátor vagyok megjegyi-zui, hogy a képviselő ur által felhozott azon panasz, hogy bizonyos hizó ök:ök a hagyaték végig tárgyalása előtt eladattak, teljesen igaz. Hanem a hizó ökröknek meg van az a termeszei ök, hogy 1877-től 1880-ig, vagyis a hagyaték végig tárgyalásáig tartani nem lehet; mert felmondják a szolgálatot (Derültség) és akkor buszon helyett kára lesz a hagyatékiak. (Ugyvan! a jobboldalon) Én, t. ház, nem kívánok tovább kiterjeszkedni, bár a nálam lévő adatok alapján kiterjeszkedhetnem többre is s azon reményben vagyok, hogy a képviselő ur átlátván, hogy itt a közigazgatási hatóságokat semmi esetre nem terheli felelősség, valamint azt is, hogy ebben én, mint belügyminister semmiesetre sem intézkedheíem, válaszomat, mely a helyzetet általánosságban felvilágosítja, tudomásul fogja venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt méltóztassék elhinni a képviselő ur, hogy az interpellátiónak sikeres volta miatt, a mely interpelíálási jog pedig egyike a sarkalatos jogoknak, mint általában a képviselői állás és a képviselőház méltósága szempontjából czélszerű volna, mielőtt interpellátiók tétetnek — és tétetnek, hogy úgy fejezzem ki magamat jó hiszemííleg, de mások által félrevezettetve, helytelen czím alatt, — czélszeríí lenne, mondom, ha méltóztatnának az ügyet, melyet kezökbe vesznek, jobban megismerni, mert ismétlem, sem aa egyik, sem a másik általam érintett szempontnak nem használhat, ha interpellátiók meglehetősen komolyan festett dolgok felett, helytelen alapon, helytelen czímre intéztetnek. Most kérem a t házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Mindenek előtt elismerem, hogy igaza van a ministerelnök urnak abban, hogy mielőtt a képviselő valamely ügyben interpellál, elébb azt alaposan tanulmányozza; de én azt hiszem, nem fogja a t. ház dicsekvésnek venni, ha hivatkozom éppen nem rövid képviselői multamra, hogy én, legalább e tekintetben, a ministerelnök ur részéről leezkét nem érdemeltein. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha én ezen interpellatió megtétele alkalmával csak néhány igen rövid adatot terjesztettem elé, a miatt nem érdemlek szemrehányást; mert azon kötelességérzetből tettem, hogy a meddig lehetséges, az embereket kiméini kell ugyan, de méltóztassék elhinni, hogy én ismerem ezen ügynek minden kis részletét, talán jobban, mindenesetre,hívebben, mint azok, a kik a t. minister urat informálták. Azt méltóztatott mondani, hogy az ügy bíróság előtt áll, tehát a közigazgatási hatóságnak nem illik bele szólnia. Igaz, hála istennek, ez ügy