Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

250 '82. országos filé* junias 12. ím szükségessége, akkor, midőn méltóztatnak visszautasítani oly javaslatot, mely a szakértők nyilatkozata szerint, sőt tisztelt képviselőtársam elismerése szerint is lényeges befolyással lehet a magyar gyárak érdekeinek, helyzetének javítására. (Helyeslés jobbfeW.) Azonban azt mondja Wahrmann t. képviselőtársam, hogy ez nagy hátránynyal jár. A 78-ki torvény biztos alapot nyújtott a gyárosoknak; ez törvényes biztonság volt 10 évre, ezt tehát ne bántsuk, mert megbánjuk, ha megrontjuk az üzletben való hitet, a cornbinátio lehetőségét. Bocsánatot kérek, a biztosság csak formailag volt meg. E törvénynek uralma alatt két év lefolyása folytán, a legnagyobb bizonytalanság jött létre. A gyárosok számításait tökéletesen halomra döntőié a pótfizetés és ennek állandósítása és ennek következménye az, hogy a törvényben nincs correctivum a föltöltés és a répa kihasználásában mutatkozó különbözet tekintetében. Ha tehát az üzlet egyik tényleges feltétele a biztosság, akkor ne a törvény betűjében keressük a biztosságot, hanem az életben ; hogy ha a törvény bebizonyította, hogy bizonytalanságot idézett elő, akkor az anyagi életben igyekezzünk megközelíteni a biztosságot és ne tegyük lehetetlenné a gyárak fennállását. (Helyeslés.) Azon állítására csakugyan alkalmazható szó szerinti értelmében azon régi franczia közmondás : „C'est la legalité, cmi tue". Azonban t. képviselő társamnak van egy érdemleges észrevétele, t. i. ő hivatkozott a ház 1877-iki határozataira és azt mondta, ő arra a czélra törekszik és semmiféle intézkedést meg nem szavaz, a mely attól elvezet. De kérdem, e törvényjavaslat elvezet-e e czélból, nem közelíti-e meg azt bizonyos mértékben; mert ha a mostani rendszer fenntartása mellett beállott adózás aránytalansága és az utolérhetlen túlproductió és verseny nyomása alatt a gyárakat tönkre tesszük, akkor tanulmányozhatják az adórendszert, de nem lesz kikre alkalmazni; ellenkezőleg, ha az adózás aránytalanságát ezzel a correctivummal jobbá tesszük és a valóságot megközelítjük, akkor a tarthatatlan viszonyokat javítjuk, jobb helyzetbe hozzuk a magyar gyárakat, érdekeit elősegítjük és legalább lehetővé tesszük a működés fejlődését. És ez az alapja minden törvényhozási intézkedésnek és törvényhozási reformnak. (Helyeslés.) Ha tehát azon czélt akarjuk megközelíteni, a melyet Wahrman t. képviselő ur kitűzött, — és ebben tökéletesen egyetértek vele, — akkor e törvényjavaslatot elfogadni és nem elvetni kell. (Helyeslés.) T. képviselőtársam azonban említett még egy érdemleges észrevételt és ez az enquéte kihallgatásra vonatkozik. Csak két rövid megjegyzésem lesz még ezen éneméire nézve. E részben ugyanis két ellenvetés hozatott fel, az egyiket Wahrmann, a másikat Lukács t. képviselő ur hozta fel. Wahrmann t. képviselő ur t. i. hivatkozott arra, hogy egy szakértő, Kuífner gyáros nem hallgattatott ki. A pénzügyminister ur már megmondta, hogy miért nem, azért, mert nem akart eljönni ; nekem azonban kötelességem, minthogy itt valami ismeretlen quantitásról van szó, nehogy a t. ház tájékozatlanságban maradjon, felemlíteni, hogy mi érdemleges kifogást tett Kuffner gyáros. Én megszereztem a bécsi tárgyalásról felvett jegyzőkönyveket és azok egyikében foglaltatik ezen urnak nyilatkozata. Bárkinek rendelkezésére bocsájthatom. Két nyilatkozata van ugyanis a rendszer ellen: egyik az, hogy a répaminőség tekintetében való diíferentiákat nem enyészteti el a reform. Ez tökéletesen igaz. De ez csak az összes adórendszer és mondhatnám az egész kiegyezés megváltoztatásával lenne lehetséges. Ezt elismerték a többi szakértők, elismerte a kormány, elismerte a bizottság is. Ezen tehát túltehetjük magunkat. Másik érérdemleges kifogása Kuffner gyárosnak, hogy ő igenis elfogadja a 10 milliónyi adóemelést, elfogadja a correctivum eszméjét, de azt mondja, hogy a correctivum abba álljon, hogy a kisebb űrmértékre dolgozó gyárak bizonyos gradatióban, magasabb mértékben adóztassanak mog, mint a nagyobb űrmértékkel dolgozók. De ez, a mit itt Kuffner ur proponál, ugyanaz, csak hogy más szavakkal, mint a mi a törvényjavaslatban van. Kuffner a perceutuatiót javasolja. A törvényjavaslat pedig a töltések számának kiszámításával fejezi ki az adófokozást. Tehát egyfelől a procent, másfelől az arithmetikai számítás, de a correctivum mindkettőben egyformán van. (Igaz!) Erre hivatkoztak, mint főfontosságu ellenvetésekre és nekem kötelességem volt a képviselőházat felvilágosítani az iram, hogy ezek nagyon egyszerű dolgok, melyeknek a törvényjavaslat legalább érdemlegesen megfelel. Még csak egyet, t. képviselőház! Lukács Béla t. képviselőtársam szintén hivatkozott az enquétere és azt mondta, hogy az enqueteben én, illetőleg a pénzügyi bizottság tévesen magyarázta, illetőleg következtette le, például Lippmann szakértő véleményét, O azt állította, azt hiszem, helyesen fogtam fel állítását — hogy Lippmann szakértő az 1878-ki törvény befolyásának tulajdonítja a mostani, különösen kedvezőtlen helyzetüket az osztrák gyárakkai szemben. Hát kérem alássan, ha Lippmann szakértő véleményét egy darabig olvasta a ház előtt a tisztelt képviselő ur, én egy pár sorral folytatom az olvasást és mindjárt meg fog győződni