Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

282. orsíságoíj ülés június 12, 1880. 251 a tisztelt ház, hogy egész valójában hogy áll a dologi 0 azt mondja: (Olvas) „Ennélfogva muuka tekintetében tényleg túlhaladtak berniünket s pedig annyira, hogy ma Cislajthániában a gyárak egy részo fele annyi adót fizet, niiut mi. Ez általában ismert ténynek tulajdonképeu nem a törvény az oka, mert akkor, midőn a törvényjavaslat készült, maguk a szakértők, tehát collegáink nem is álmodták, hogy lehetséges oly rövid idő alatt a technikai segédeszközök oly nagy tökélesítése, hogy oly rendkívüli munkaképesség lesz elérhető. Mit magnak is csak a munka folyamában, értesülések és hirlapi közlések utján tapasztaltuk, hogy mit végeznek oda át, hasonlítva ahhoz, a mennyit mi végezünk." Először tehát Lippiaaun azt mondja, hogy tulajdouképeu nem a törvény ennek az oka és másodszor méltóztassék a distinctiót figyelemre méltatni; nem &i osztrák gyárakkal, mint tegnap is bátor voltam felemlíteni, szabad a törvénynek az eredményét szembe állítani, de a magyar gyárakkal is, mert ezek köztt is vau olyan, a melynek előnyére vált, valamint az osztrák gyárak köztt is van sok, a melynek hátrányára vált; és ha Prágában az osztrák gyárosok és azok köztt a mi gyárosaink, ím megindították a mozgalmat ezen új törvény érdekében, ez csak azt tanúsítja, hogy az osztrák gyárak nagy részének sem igen váltak előnyére azok a törvények, a melyeknek módosításáról most szó van. Ezzel megfeleltem ax érdemleges ellenvetésekre, melyek által, azt hiszem, sem az én állításaim, sem a törvényjavaslat intézkedései megdöntve nincsenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. Elnök: Orbán Balázs képviselő ur szavainak értelmezését akarja a házszabályok értelmében helyreigazítani. Orbán Balázs: T. képviselőház! A tisztelt előadó ur egy állításomat vette itten bonczkés alá és vont egy oly következtetést, melyet egyáltalában nem lehet az én állításomból észszerűen kivonni. Áz, a mit én mondottam, hogy ne az ország rovására nagy lelküsködjék, semmi esetre sem vonatkozott az ő személyére, hanem vonatkozott a politikusra, a pénzügyi bizottság előadójára, a ki tudtunkkal állásánál fogva mindent szavazásra ajánl és megszavaz és ezennel kijelentem, hogy teljes tisztelettel viseltetem a t. képviselő irányában s hogy egyáltalában nem kívántam őt gyanúsítani, annyival inkább, mert a t. képviselő ur nem tartozik azok közé, a kik sápot vesznek a kormánytól, sem pedig azok közé nem tartozik, a kik az országot nyúzzák. Eeménylem, hogy ezeknél fogva vissza fogja vonni, a mit ellenem mondott. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: Teljes határozottsággal. Helfy Ignácz: T.-képviselőház ! (Halljuk!) Nem is szólaltam volna fel, nem azért, a miért a velem szemben ülő t. képviselő urak gondolják, nem szólaltam volna fel, hanem azért, mert feleslegesnek tartanám, mert a lefolyt vita alatt egyetlen egy érvet nem hallottam, mely benyújtott határozati javaslatom ellenére szólana. Ha mégis pár szót mondok a vita befejezése előtt, teszem egyedül azért, mert as éa t. barátom, az előadó ur ezélszerüuek tartotta e végperczekben oly nagy páthossal védelmezni ezen törvényjavaslatot. Csakis azért szólalok fel. Én bele tudom magamat 'képzelni egy előadó helyzetébe, a ki pártja által megbízatott, hogy azt képviselje. Neki kötelessége tényekkel reducálni az egyes felmerülő véleményeket és a maga álláspontját megvédeni; de lelkesedni ezen törvényjavaslat mellett nem lehet annak, a ki az első volt, kiben aggodalom keletkezett és a ki az előadói székről kijelentette, hogy ezen törvényjavaslatnak oly organikus hibái vannak, hogy nem hiszi, hogy ez a magyar ipar érdekének megfeleljen és mely hibák egy részét legalább nem bírták megdönteni a szakértők nyilatkozatai. Ha a t előadó ur a többi tekinteteknél mégis ezélszerüuek tartja ezen törvényjavaslatot elfogadni, ez gyakran megtörténhetik — meglehet, hogy helyesen jár el, ha enged a fontosabb tekinteteknek, a melyeket t. i. ő tart azoknak. De, hogy lelkesedni tudjon azon előadó, ki pár évvel ezelőtt ajánlotta az 1878. évi törvényt, azt nem vártam volna! És itt, hivatkozni fogok egy profetiára. (Halljuk!) Talán nem is két esztendő múlva, hanem rövidebb idő múlva megtörténhetik, hogy ismét védelmezni fog egy az osztrákok által benyújtandó törvényjavaslatot, mely még inkább fog használni az ő iparunknak, miit a mennyire használ a mostani. A t. előadó ur egyébiránt a főkérdéáre nem méltóztatott reflektálni. Szerintem a főkérdés az, melyet Lukács Béla t. képviselőtársam felvetett és a mi eddig megczáfolhatlan tény gyanánt áll, feltéve, a mit mi sem vontunk kétségbe, hogy a számláló készülék behozatala helyre fogja állítani a helyes arányt az adózás tekintetében a különböző gyárak közit és elfogadva, hogy tiszteli: barátom oly nagy előnyöket vár már ezen egy dologtól is: hol van a nexus ezen számláló készülék és a három millió köztt? Hol vau az összeköttetés ? Ezen törvényjavaslat értelme az: az osztrák pénzügyminister kereste azt, hogy miképpen szaporítsa jövedelmét, nem ugy, mint ja mienk, folytonos adókkal és azt találták, hogy 32*