Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-282

282. országos ülés juuins 12. 1880. 219 nem praejudicái a fogyasztási adó kérdésének és a most 10 évre megkötött egyezség megkötésének, a magyar czukorgyártásnak pedig érdekében fekszik, hogy megalkottassék és pedig megalkotíassék a jelen sessio alatt, én kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. {Helyeslés a középen.) Hegedűs Sándor előadó : T. ház! Minthogy tudom azt, hogy már csak azon levegőnél fogva, mely itt a teremben uralkodik, a képviselők igen el vannak fáradva és kimerülve, lehető rövid leszek. Azonban kénytelen vagyok egy pár tényleges tévedést és állítást czáfolni igyekezni. Legelőször is engedje meg a t, ház, hogy — fájdalom — személyes kérdéssel foglalkozom. Orbán Balázs t. képviselő ur, a ki olyan furcsa állításokkai áll elő, hogy a vámközösség tette tönkre a czukorgyárakat, tehát nem tudja, hogy a vámközösség létrejötte óta jöttek létre a cukorgyárak Magyarországon; ki szokott nagyszerü milliókkal számítani, valahányszor számokról van szó, talán nem is egészen komolyan és szószerinti értelemben verte azt, a mit czélzással talán reám is mondott, azonban ily dolgokban, melyek a szófüzés sajátságos voltánál fogva alig magyarázhatók egészen egyenesen, még sem szoktam a tréfát érteni. Ennek következtében Orbán képviselő ur következő szavaira vagyok kénytelen reflectálni. A t. képviselő ur. mint a gyorsírói jegyzetek nálam levő kivonata mutatja, azt mondta: az előadó ur és a kormány — ha ugy tetszik — a maga zsebéből, de nem az ország rovására, ám dobja oda, ha ugy tetszik a közösügyek hymnusát játszó hegedűsöknek utolsó fillérjeit" stb. Ez a sajátságos szófüzés vonatkozliatik az én bőkezűségemre, de vonatkozik a kormányra is és ha e tekintetben bármiféle vonatkozással az éu igénytelen személyem hozta ezt összeköttetésbe a t. képviselő ur, akkor azt egészen hidegen rágalomnak jelentem ki. (Helyeslés a középen) Bocsánatot kérek, t. ház, ezen kitérés után, igen rövid és tárgyilagos leszek. De érdemleges dolgokat hoztak fel és azon érdemleges előadás után, melyet a pénzügjminister a dolognak pénzÜgyi részére vonatkozólag mondott, én tisztán kizárólag a gyártási ipart illetőleg, a kérdés nemzetgazdászati oldalára fogok refleetálni. Lukács t. képviselőtársam, vonatkozva az 1878-ki törvény tárgyalására két tételt állított fel, először azt. hogy az ő jóslatai mind teljesültek és másodszor azt, hogy az 1878. törvényt maguk a gyárosok követelték s most mégis rosznak tartván, ebből azt a következtetést vonja le. hogy ha most újra reformot kivánKÉPVH. 1ÍAPLŐ 1878 — 81. XIV. KÖTET. nak és éppen ezen reformot kívánják, akkor újra tévednek és ennek következtében már csak ezért sem fogadható el ezen törvényjavaslat. Két dolgot t. ház ő is coaeedál a kiegyezés alkalmával tartott beszédéből. Az egyik az, hogy csakugyan nem teljesült azon jóslata, hogy a magyar gyárosok kivitelét az osztrák gyárosok a belpiaczokról leszorították ; a másik az, hogy az átaláuyrendszer lenne megtámadva, mert én akkor azt voltam bátor állítani és e tekintetben az 1869-ki magyar enquéte okmányaira hivatkoztam, hogy az átalányrendszer mellett a magyar gyárosok megélhetnek és ezt a rendszert kívánják. Ezt szó szerint idéztem. Ezen rendszert meg nem támadták a magyar gyárosok most sem, sőt ellenkezőleg a leghatározottabban kívánják ezen rendszer fenntartását. Ennek következtében azt hiszem, hogy azon állításomat fenntarthatom. Hanem egy tekintetben csakugyan tévedésben van t. képviselőtársam. A gyárosok nem a 78-iki törvényt kívánták, a 78-iki törvényt igen nehezen lehetett velők elfogadtatni, hanem kívánják a mostani reformot. És ezt Lukács t. képviselőtársam ellenzi. Mit mond tehát gyáripari és nemzetgazdasági szempontból? Azt mondja, van ugyan gyanúja a gyárosoknak e tekintetben nyilvánított véleményük iránt, hanem meglehet, hogy nekik igazuk van, hogy a magyar iparosokra nézve előnyöseim lesz a mostani helyzetnél e reform; azonban ő e reformot ei nem fogadhatja. Nemzetgazdasági okot ugyan erre nézve fel nem hozott, hanem azt mondotta, hogy pénzügyi okok miatt nem fogadhatja el és hogy a gyárosok házi ügye ez az adózás dolga; intézzék ezt el ők maguk. Minthogy több oldalról történt appellálás ezeu okokra, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy valahányszor a gyáripar érdekében felszólalnak az ellenzék részéről, szemére vetik a kormánynak, hogy annak érdekei iránt érzékkel nem bir és hogy annak érdekében semmit sem tesz. Most pedig, midőn maguk az ellenzéki képviselő urak elismerik, hogy bizonyos consiliummal és eíőnynyel lesz a gyárosokra nézve ezen törvényjavaslat elfogadása, most azt mondják, hogy az a gyárosok házi ügye, akármit tesznek ők, az minket nem érdekel; sőt Lukács képviselő ur annyira ment, hogy ő nem bánja, ha a magyar gyárak szüneteluek is egy ideig. Csakhogy a dolog ugy áll, hogy ha azok szünetelnek, ha a gyárok helyén fű nő, akkor üzleti összeköttetéseik megszakittatása, hitelük megrontása után nem oly könnyen állhatnak ismét talpra. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem tehát, hogy nagy tévedés, ha hangsúlyoztatik ugyan minden oldalról és igen helyesen, a gyáripar érdekében való működés 32