Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

226 281. •razAgos tlés jnnltis 11. 18S». » örvendetes tüneményt látok. (Halljuk! Halljuk!) 1878-ban önök megkötöttek egy kiegyezést éppen ugy, mint megkötöttek egyet 1868-ban. 1867— 1878-ig, valahányszor e padokról felszólaltunk az 1867-iki kiegyezés ellen, revisiót javasoltunk, vagy bármi más intézkedés megváltoztatását, önök mindig úgy beszéltek rólunk, mint szentségtörőkről; hiszen ez ne nyúlj hozzá virág, az nemzetközi szerződés — mondák — arról 10 évig szólni nem lehet. íme most 2 éve megkötöttek önök egy nemzetközi szerződést, világosan kimondatott a czukoradóra nézve is, hogy fennáll 10 évig annyira, hogy miután már akkor is előre látták, hogy egy olyan iparágról van szó, mely a haladás stádiumában van, úgy hogy a technica felfedezései haladást fognak előidézni és elő fogják mozdítani az ipar ezen ágát, hogy ne kelljen a két törvényhozásnak valami módosítást tennie 10 év alatt, gondoskodott a 2 törvényhozás már előre arról, hogy évről évre mily változások lépjenek be, mily arányban fokoztassék az adó. És mindennek daczára azt látjuk, hogy a mely perczben az osztrák rész követeli tőlünk, a nemzetközi szerződés már nem ne nyúlj hozzám virág, hanem azt mondják, hogy a törvényhozás csinálta, a törvényhozás megváltoztathatja. És e tekintetbea igen helyesen cselekszik a törvényhozás; — mi akkor is azon állásponton voltunk és ma is azt hisszük, hogy a ki a törvényhozási teremben előáll és azt mondja, hogy az egész kiegyezést változtassuk meg, a mi jó, tartsuk meg, a rósz helyett csináljunk mást, az teljesen törvényes alapon áll. De eddig csak mi állítottuk ezt, nagyon örvendek, hogy most ezt törvényjavaslat alapján a kormány által megerősítve, constatálva látjuk. Mi követjük önök példáját. De az azután más kérdés, hogy a szerződés fennállván, nekünk convenál-e azt elfogadni, igen vagy nem? Ha önök hajlandók a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, azt mondván, a mi rósz van benne, a mit az ellenzék bebizonyít rosznak, azt módosítani fogják, s ha az osztrák ezen módosítványhoz nem járul, nem járulnék hozzá általánosságban sem, legalább azt lehetne hinni, hogy kiki saját meggyőződése szerint jár el, elfogadja a jót, visszautasítja a roszat; de miután a magyar kormány olyan helyzetet teremtett az által, hogy magára vállalta, hogy ezen törvényjavaslatot ez idő szerint terjeszsze a ház elé s az által, hogy en block akarják ezt elfogadni, ez oly önmegadás, oly megalázódás, melyhez semmikép sem járulhatok. Fontolják meg ez eljárás következményét. Az az osztrák, ki a kiegyezési processus alatt látta, mint hátrált a magyar kormány napról napra hátrább, miként nem volt a kiegyezésnek egyetlen kérdése, melyre nézve magasan ne kezdte volna és nagyon lent ne végezte volna, ha látja, hogy mikor egy ilyen szerződés meg van kötve és szentesítve s mégis ha új követelésekkel fellép, itt alázatos szolgákra talál, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) meg fog történni, hogy 10 év lefolyása után nem mi bontottuk fel a kiegyezést Magyarország javára, hanem az osztrák Magyarország végleges tönkretételére. És mert ezekről mélyen meg vagyok győződve, mert meg vagyok győződve, hogy ez által újabb seb ejtetik ugy czukoriparunkon, mint mezőgazdaságunkon és közönségünkön; és mert meg vagyok győződve, hogy ez oly megalázás, mely Önbecsüléssel biró nemzethez nem méltó, (Helyeslés a szélső baloldalon) én e törvényjavaslathoz nem járulhatok, hanem bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani. (Olvassa.) Tekintve, hogy a czukoradóról szóló törvényjavaslat egyenesen az osztrák kincstár és osztrák gyárosok javára, ellenben a magyar kincstár, a magyar gyárosok, a magyar fogyasztók, a magyar czukoripar és a magyar mezőgazdaság világos kárára van irányozva, mondja ki a képviselőház: „hogy a beterjesztett 441. számú törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem utasítja a kormányt, hogy a magyar czukoripar függetlenítésére a szükséges lépéseket megtegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassa Helfy Ignácz határozati javaslatát, melyet aláirtak: Helfy Ignácz, Hermán Ottó, Vidliczkay József, Mocsáry Lajos, Lükő Géza, Kállay János, Orbán Balázs, Kaszap Bertalan, Szederkényi Nándor, Szongoth Jakab.) Hegedűs Sándor eló'adó: T. ház! Ugy vagyok értesülve, hogy Helfy képviselőtársam után következő szónok hosszasabban kivan szólani, ha tehát méltóztatnak megengedni, pár megjegyzést teszek Helfy képviselőtársam némely adatainak helyreigazítására. Először is a szakértők jellemzésére azt hiszem, tévedésben van t. képviselőtársam, mert azon szakértők egyáltalában nem osztrák gyárosok. Egyet bátor voltam kérni, hogy nevezzen meg, Stummer, annak is több és nagyobb gyára van Magyarországon, mint Ausztriában. Az edelényi, debreczeni, nagysurányi gyárakat pedig csak nem méltóztatik osztrák gyáraknak tartani. És a sopronyi gyárak közül valamelyik gyár tulajdonosa bir Ausztriában is gyárral, mégis érdekeinek súlypontja Magyarországon van s én azt hiszem, hogy minden üzletember, érdekeinek súlypontja szerint intézi kívánalmát s nem ugy, hogy kisebb érdekei megóvassanak, a nagyobbak pedig feláldoztassanak. Ne méltóztassék tehát e gyáro-