Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-281
281. ttéá&w* ülés jjuniiis 11. 1SS0. 525 termelésnek úgyszólván fékezésére. Túltermelésről szólott a t. előadó ur akkor, a mikor nem vagyunk képesek saját szükségletünknek csak 40%-át fedezni. Ausztriában beszélhetnek túltermelésről, de nálunk nem. Mikor mi annyira jutottunk, hogy annak felét ellássuk, a mit saját népünk fogyaszt; a midőn praemiumot kellene adni az új czukorgyáraknak, legalább mindaddig, mig oda fejlődnek, hogy képesek legyenek az országot ellátni: akkor állnak önök elő a ezukoripar korlátozásával és még dicsekszik a t. előadó ur, hogy ez által a ezukoripar intensive jobban fog fejlődni. De feltéve, hogy ebben igaza volt, én azt hiszem, hogy ezt korántsem szabadna tenni mezőgazdaságunk érdekében. A szegény magyar mezőgazdaság, mely hosszú évek óta az isten minden csapása által sújtatott, ugy, hogy a törvényhozás minden tagjának kötelessége azon módokról gondoskodnia, miként lehetne ezen segíteni és különösen lisztes gabna-kivitelünk oly folyton növekedő és szaporodó versenynyel áll szemben, hogy maholnap, ki vagyunk téve annak, hogy ez alig fogja mezőgazdaságunk főágát képezhetni; midőn, mondom, évek óta, minden arra utal, hogy iparunknak kell, hogy a mezőgazdaság más ágait minél inkább kifejtse: akkor előáll a t. kormány egy törvényjavaslattal, a mely, ha csakugyan a czélt eléri, a melyre törekszik, hogy t. i. a gyárosok kénytelenek legyenek a répának ezukortartalmát minél inkább kihasználni, annak okvetlen következménye igen természetesen, hogy sokkal kevesebb répa fogyasztatván, a répatermelés azon vidékeken, a hol az kifejlett, sokkal mélyebbre szorul, de talán szántszándékkal szorittatik, miután nem lesz kilátás arra, hogy e répát kellőleg értékesíthessék. Ma, minden mostoha viszonyok daczára, oda fejlődtek a dolgok, hogy pl. most, midőn az alföldön jártam, megnéztem néhány répa-termő mezőt és utána tudakozódva, megtudtam, hogy mi egy hold földnek a legjobb termés mellett termése. Köriilbelől öt és fél métermázsa gabna terem egy hold földön, a mi átlag 10 írttal számítva 55—60 frtot tesz. Egy hold földön lehet pedig 200 métermázsa ezukorrépát termelni és ha legkisebb áron is eladjuk, mint szokás, egy írtjával, 200 frtot tesz a jövedelem. Nem számítom az egész összeget, mert igen jól tudom, hogy a répatermelés sokkal tetemesebb költekezést vesz igénybe, mint a gabnatermelés, de reá adok ezen a czímen egy holdra 50 frtot — akkor sokat mondtam — mégis marad körülbelől 50 e /o tiszta jövedelem külömbözet. Delegyen KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIV. KÖTET. bármilyen az összes százalékszaporulat, azt hiszem, nem lehet a magyar törvényhozás feladata a magyar mezei gazdát ettől is megfosztani, hanem igenis feladata az, hogy módot nyújtson a magyar mezőgazdaság minél inkábbi fejlesztésére. De ugyancsak a czukorrépa-termelésnek kisebbedése visszahat a ezukor-ipar fejlődésére. Ugy a t. kormány, mint a t. előadó ur egészen elfeledkeztek azon különbözőségekről, a melyekkel a magyar gyárosnak küzdenie kell az osztrák gyárosokkal szemben; elfelejtették először is felhozni azt a tényt, a mi az enquéte-ben constatálva lett, hogy mig az osztrák, illetőleg cseh- és morva ezukorrépa 8—9%-nyi ezukrot tartalmaz, addig a magyar répának 6% ezukortartalma van. Ez már magában jelzi azon óriási nagy terhet, a melyet a magyar iparnak az osztrákkal szemben viselnie már ennélfogva is kell, hogy ezen százalék arányában nem kevesebb az adó. Elfeledtek továbbá azt, hogy, mig Ausztriában csaknem minden ezukorgyár közeiébea van kőszénbánya, ugy, hogy a kőszénnek mázsája ott 35—40 krba kerül, eddig a magyar ezukorgyárosnak a kőszén mázsája 90 krba, 1 frtba, sőt 1 frt 10 krba is kerül, ha petrozsenyi szenet akar használni; elfeledték tekintetbe venni azt, hogy a munkabér Ausztriában naponkinti 30— 35 kr. köztt ingadozik, minálunk 55—60 kr. a napi munkabér. Ily különbségekkel kell megküzdeniök a magyar ezukor-gy áros oknak a régi törvény szerint is, annyira, hogy ezen ezukorgyárosok, midőn a pénzügyi bizottság azt a kérdést intézte hozzájuk, hogy mit gondolnak, vájjon az új törvényjavaslat segít-e valamit azon a bajon, azon a nagy különbségen, mely létezik a magyar és az osztrák ipar köztt a magyar ipar határozott kárára, csaknem mindegyik ugyanazt a választ adta, a mit adott Lippmann ur, ha nem csalódom, a surányi ezukorgyár tulajdonosa, hogy a javaslat mitsem változtat a helyzeten, a mi hátrányunk mindig megmarad, a mig a kiegyezés fennáll, ezen nem lehet segíteni, tehát azért, mert ezen nem lehet segíteni, az következik, hogy hát csináljunk még rosszabbat. Még egy másik körülményt említettem bevezetőleg, t. i. azon kérdésre, hogy a két intézkedés köztt, melyik a kedvezőbb: az 1878 óta fennálló-e, vagy a most életbeléptetni szándékolt intézkedés ? a szakértők egyike határozottan kijelentette, hogy ha tudná, hogy az 1878-ban megállapított intézkedés megmarad a kiegyezés végéig, okvetlenül a mellett maradna; de hát csak azon pressiónak engedünk, hogy Ausztriában el vannak határozva arra, hogy azt semmiképpen nem tűrik. Én megvallom, t. ház, hogy ebben igen 29
